Bethlehemi Hiradó, 1970. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-23 / 17. szám

Thursday, April 23, 1970 BETHLEHEMI HÍRADÓ 7. oldal AZ ADÓHIVATAL PANASZA: NEM BÜNTETIK MEG AZ AOfiCSALfiKAT Elmúlt tehát az utolsó nap, április 15-edike, amikor bün­tetés és bírságolás nélkül nyújthattuk be adóbevallá­sunkat. Az amerikai polgárok túlnyomó többsége — kényte­len-kelletlen — elküldötte adóbevallási ivét az adóhiva­talnak, a szerencsésebbek vissza is kaptak vagy kapnak, valami pénzt. Egy kis csoport amerikai polgár felett azonban nyom­talanul, izgalom-mentesen mult el a végső határidőt jel­ző április 15-edike: ennek a kis csoportnak a tagjai azok, akik nem nyújtanak be adó­bevallást. S á helyzet az. hogy az ef­féle hanyagság nem is olyan veszélyes, mint ahogyan azt gondolnők — legalább is, a példák erre mutatnak. Mindenekelőtt: az adóbe­vallást be nem nyújtók egy­­része megmenekül a követ­kezményektől, mert az Inter­nal Revenus Sendee sohasem fogja felfedezni a hiányt. Ezenfelül: még azok is, aki­ket lelepleznek, a legtöbb esetben olyan csekély bünte­tést kapnak, hogy az valójá­ban nem is számit büntetés­nek. A washingtoni Internal Re­venue Service egyik vezető­tisztviselője a következőket mondotta az újságíróknak: — Véleményünk az, hogy a bíróságoknak szabadság­­vesztéssel kellene sújtaniuk az adócsalókat és az adó-el­­titkolókat, mert ez a büntetés leghatékonyabb módja, ez az egyetlen módja annak, hogy elrettentésül szolgáljunk. — A bírák jelentős része (és a közvélemény nagyrésze is) úgy tekinti az adócsalást, mint amely nem nagyobb je­lentőségű annál, ha egy csinytevő gyerek csokoládét csen ottthon, az asztalról. Az adóhivatal főtisztvise­lőjének panaszát jónéhány tény támasztja alá. íme: né­hány eset: Jack Hight, aki azelőtt a “Jones & Laughlin Steel Company” egyik alelnöke volt, 1944 és 1967 között egy­etlen évben sem nyújtott be adóbevallást. Amikor a dol­got felfedezték. Hight már több, mint 60,000 dollárral tartozott az adóhivatalnak. A bíróság 4 hónapi fogház­büntetésre és 10,000 dollár pénzbírságra Ítélte, a tartozás megfizetésén kívül. Hight megfizette tartozá­sát, kifizette a pénzbírságot, amikor viszont a fogházbün­tetése kellett volna megkez­denie, ügyvédje keresetet terjesztett a bíróság elé és közölte: Jack Hight uj állást kapott, amelyet nyomban el kell foglalnia, ezért hát “nincs ideje” leülnie a fog­házbüntetést és tisztelettel ar­ra kéri a bíróságot: tekintsen el a fogházbüntetéstől. A bíróság “eltekintett.” William T. Anderson, a “DoAll Co.” egykori ügyve­zető elnöke (Des Plaines, 111.), egyáltalában nem nyújtott be adóbevallást 1961 és 1965 között. Amikor felfedezték, tartozása az államkincstárral szemben már 110,000 dollár volt. A bíróság 15,000 dollár pénzbírság megfizetésére kö­telezte. a biró viszont kijelen, tette az ítélet indokolásában: — Úgy találtam, hogy a közösség és az üzleti világ érdekében, helytelen volna William T. Andersont szabad­ságvesztéssel is sújtani. Mr. Anderson tehát, “a kö­zösség és az üzleti világ érde­kében”, megmenekült a fog­házbüntetéstől. Dr. Thoburn R. Snyder, pszichiáter (Ardmore, Pa.), nem nyújtott be adóbevallást 1961 és 1964 között: ezekben az években összesen 80,000 dollár volt a jövedelme. Dr. Thoburn azt állította, hogy minden évben elküldöt­te adóbevallását postán az adóhivatalnak, állítását azon­ban nem tudta bizonyítani és a bíróság bűnösnek találta. Snydert 1000 dollár pénz­bírságra és 2 és félévi próba­időre ítélte a bíróság, mert elfogadta a pszichiáter ügy­védjének érvelését, amely igy hangzott: — Az adócsalásokat “álta­lában” kisebb összegű pénz­bírsággal és rövid ideig tartó próbaidővel szokták büntetni. Leo I. Shapiro, pittsburghi 'Pa.)) ügyvéd, 1963 és 1966 kö­zött 157.000 dollárt keresett, adóbevallást azonban nem nyújtott be. A bíróság 25,000 dollár pénzbírságra- és egyévi börtönbüntetésre ítélte — a börtönbüntetés végrehajtását azonban felfüggesztette. A helyzet az, hogy a fede­­rális törvény az adóív be nem küldését kihágásnak minősi­ti, ugyanekkor azonban a ha­mis adóbevallást és az adó­­eltitkolást bűncselekménynek minősiti. A cambodai katonaság a Viet Cong behatolása elleni háborúskodásában minden fegyvernemüt hasz­nál, ami csak hozzájuk jut. A fenti képen a legközelebb fekvő katona egy amerikai M-16 puskát használ, a másik kettő a kommunista Kina által készített és az ellenségtől elvett könnyű gépfegy­vert és egy régimódu karabélyt használ. Ry Naasc, 21 éves hegymászó eltörte a lábát a californiai Yosemite egyik hegycsúcsára való kúszása közben. Megmentői egy 2000 láb meredek sziklafalon eresztik őt le, le, le . . . UJ APOLLÓK A LÁTHATÁRON WASHINGTON — A “Na­tional Aeronautics and Space Administration” közli: Már kijelölték az Apollo 16 és az Apollo 18 holdhajók asztro­nautáit is, kérdés azonban, hogy mikor kerül majd sor ezeknek a fellövésére. Az Apollo 13 kudarca következ­tében le kellett lassítani a holdutazási programot. VANDÁLOK A POSTA ELLEN MONTREAL — A United Press International nevű ame. rikai hírügynökség itteni le­velezője közölte: Ismeretlen vandálok gyujtóbombákat dobtak 8 postahivatalra és 11 postaautóra, illetőleg posta­vonatra. A gyujtóbombák ál­tal okozott anyagi kár cse­kély, ' sebesülés, haláleset, nem történt. Rhodes jövedelme COLUMBUS, O. — James Rhodes, Ohio állam kormány, zója, a közelmúltban nyilvá­nosságra hozta 1969-es évi jö­vedelmét, amely 40,847 dol­lár volt és ezután Rhodes 13,012 dollár adót fizetett. Rhodes kormányzó fizetése 39,890 dollár volt, 957 dollárt pedig olyan könyvek, rész­honoráriumaként keresett, amelyeket ő irt, vagy pedig a könyv társ-szerzője volt. SZERENCSÉS HAJÓTÜZ NEW YORK — Az “Aka­­roa” nevű angol hajón tűz ütött ki. A tűz kitörésének a pillanatában a hajó az Atlan­ti Óceánon volt, 1200 mér­­földnyi távolságra a Bermuda Szigetektől, keleti irányban, fedélzetén 413 utassal. A tűz kitörése után néhány órával az “Akaroa” jelentette a US Coast Guardnak: Túl van a veszélyen, a tüzet eloltották, az utasok közül senki sem sé­rült meg. Következő nap, haj­lani 5 óra tájban, a US Coast Guard “Androscoggin” nevű őrjárati hajója, találkozott az angol hajóval. NYUGATNÉMET ACEL-TERMELES BONN — Innen származó hivatalos jelentés közölte: Az 1969-es évben Nyugat-Német­­ország nyers-acéltermelése 49.8 millió tonna volt, 10 szá­zalékkal magasabb, mint az 1968-as esztendő nyers-acél­termelése. Az acélipar eladá­sai 7 billió dollárt tettek ki és ez az összeg 25 százalékkal múlta felül az előző évi eladá­sokat. _ A

Next

/
Thumbnails
Contents