Bethlehemi Hiradó, 1969. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-24 / 30. szám

Thursday, July 24, 1-9(39 BETHLEHEMI HÍRADÓ 7. OLDAL Szocialista Hippik egymásközt 'Vérszopó kapitalista Neil A. Armstrong Edwin A. Aldrín Jr. Michael Collins " A három Hold-pilóta indulás előtt. Sztrájkjog kell nekünk!" - mondja a levélhordók szövetségének elnöke f \y BERKELEY, Calif. - Töke és munka háborúság tört ki r. Berkeley egyetem berkei­ben. A manapság szoká303 fő­nök-alkalmazott konfliktusok­tól és bérharcoktól abban kü­lönbözik ez, hogy mindkét ol­dalon szocialista elveket haj­togatnak. Hippik és szocialis­ták ők mind. Kik ők? A Berkeley Barb cimü antikapitalista lap kia­dója, Max Scherr, és újságíró alkalmazottai. A munkatár­sak unióba szervezkedtek és megindították a harcot a munkaadójuk ellen. Ezzel a jelszóval: “Vérszopó kapita­lista kizsákmányoló!” Szocia­lista és kizsákmányoló? Igen­is, kizsákmányoló, mondják a munkatársai: A múlt évben Mr. Scherr tiszta haszna, az adók megfizetése után, 130 ezer dollár volt és ebből azok­nak, akik a lapot Írják, csak csurrant-cseppent egy kis rész, összesen 17,000 dollár. Álljunk meg egy szóra. Egy kis lapocska ilyen mesés pro­fitot hoz? Igen, a 80,000 pél­dányban megjelenő Berkeley Barb kapós, mert érdekes. Van benne a gonosz kapita­listák szapulása, van benne hippi és szexuális perverzitás, vannak benne dühös támadá­sok minden ellen, ami a fenn­álló. rendet tükrözi és persze a legvadabb támadások a rend­őrök ellen irányulnak, akik elbizakodottságukban odáig merészkednek, hogy szembe­kizsákmányoló!" szállnak a Berkeley egyetem tüntető diákjaival. Vissza a Barbhoz és Mr. Scherr vérszopóhoz. “Az egy­általán nem felel meg a való­ságnak, hogy Scherr baloldali, mondja Lenny Lipton, a ve­zércikkíró, aki korábban a Life magazin riportere volt. — Ö egy mult-századbeli ka­pitalista, aki éhbérért dolgoz­tatja a munkatársait. Mi új­ságírók azért írunk, mert szenvedélyünk és kedvtelé­sünk az irás, és ő zsebrevág minden héten 5000 dollárt.” Felel Mr. Scherr: “Az nem számit, hogy én mennyit ke­resek ezen az üzleten. Ezek ítudniillik a munkatársak) munka nélkül voltak, én ad­tam nekik munkát, négy éven át az én asztalomnál ettek­­ittak, és most rám másznak.” A kapitalista szocialista és szocialista alkalmazottainak konfliktusa olyan gyűlölkö­désbe torkollott, hogy Scherr felajánlotta munkatársainak megvételre a lapot, 140,000 dollárt kért érte. Az alkudo­zás Timothy Leary “psyche­delic guru” egyeztető közre­működésével folyt, de meg­akadt, mert Scherr a 140,000 dolláros vételár mellett kikö­tött még egy és más felelős­séget is, amik az uj tulajdo­nosokra háramlanának, ha a lap korábbi tartalma miatt perre és kártérítésre kerülne sor. Ezen a ponton az alku kátyúba jutott, pedig Scherr volt kétségbevonható. Scherr kijelentette, hogy ő még a Wall Street Journalnak is haj­landó lenne eladni a lapot. Mi lenne a legjobb megol­dás? Megmondja a Rarb egyik méhkasfrizurával ékes hirte­lenszőke hölgymunkatársa: “A Barbot át kellene alakíta­ni egy jó marxista munkás kooperatívvá. Mi kapnánk olyan munkabért, amiből meg lehet élni és ami profit lenne, azt a közösség javára adomá­nyoznék, például orvosi köz­pont alapítására, bond-alap­­ra, hogy ha becsuknak min­ket, kikerüljünk a dutyiból, ügyvédi, védői költségekre, ha egyetemi és tekintély-ellenes tüntetések miatt pert varrnak a nyakunkba”. Scherr eladási ajánlatának komolyságában nem hisznek a munkatársai. Haines ripor­ter, aki nem az utcásról, ha­nem a Chicago Daily Newstól ment a Berkeley Barbhoz, azt mondja: “Egy szavát sem le­het elhinni. Scherr úgy beszél, mint egy szocialista, az üzle­tet úgy vezeti, mint egy kapi­talista és a munkatársaival úgy bánik, mint egy fasiszta.” Nem szeielmi légyott NEW YORK — Emile Fa­­raba a Harlem néger negyed­ben, az utcán, szives meghí­vást kapott egy néger hölgy­től, hogy jöjjön fel a lakásá­ra. Fel is ment és amikor bezárult mögöttük az ajtó, a hölgy kést rántott elő és a meghívott vendég pénzét kö­vetelte. Meg is kapta azt. Ez­után Emile Faraba elment a rendőrségre, bemutatkozott mint a Középafrikai Köztár­saság U.N. missziójának tit­kára. Detektivekkel a hölgy keresésére indult, mindjárt meg is került a hölgy: a 35 éves Maria Martinez. A ka­land folytatása a bíróság előtt következik. Terjessze lapunkat’ WASHINGTON - A postai alkalmazottak uniója és ezek­nek az unióknak országos szö­vetsége körében mozgalom és agitáció indult meg a kor­­mányalkalmazottak sztrájk­jogának biztosítására. James Rademacher, az országos szö­vetség elnöke kijelentette: Hatályon kívül kell helyezni a szövetségi törvénynek azt a rendelkezését, amely kor­mányalkalmazottaknak meg­tiltja nemcsak a sztrájkot, hanem még a sztrájkjog hir­detését is. A szövetség a kongresszushoz fordul azzal a követeléssel, hogy küszöbölje ki a törvényből a sztrájktilal­mat, amelynek tiszteletben­­tartására most minden alkal­mazottat a felvételénél kivett eskü kötelez. Annak, hogy a postások szeretnék követeléseik teljesí­tését sztrájk utján éppen úgy kierőszakloni, mint az ipari és üzleti munkások és alkal­mazottak teszik, kettős Oka van: egy elvi és egy aktuális ok. Az elvi ok, az, hogy nem látják be, nem akarják belát­ni, hogy a köz szolgálata más lenne, mint privát munkaadó szolgálata. “Ami nekik sza­bad, legyen szabad nekünk is!” Az aktuális ok pedig az, hogy a kormányalkalmazot­tak fizetésének a napokban történt újabb rendezése al­kalmával az egész vonalon 4.1 százalékkal emelték a fizeté­seket, egy kivétellel: a posta alkalmazottainak fizet ését nem emelték fel. A postás uniók a kongresszustól 5.4 százalékos fizetésemelést kér­nek, tehát nem annyit, a­­mennyit más kormányalkal­mazottak kapnak, hanem “emergency” cimén még töb­bet. Jellemző a levélhordók elégületlenségére és ingerült­ségére egy levél, amelyet egy postás Rademacherhez inté­zett: “Ha magának nem kell sztrájk, ml majd a maga .h%. Ivébe ültetünk valakit, akinek kell.” A helyzet ma az, hogy a le­vélhordók agitálnak a sztrájk­jog mellett, unióik vezetői azonban a szenvedélyek lehű­tésével próbálkoznak. Az unió­kat nyugtalanította 72 new­­yorki postás nemrég történt bejelentése, hogy ők beteget fognak jelenteni; az unió ve­zetősége leintette őket. Az uniók szövetsége és annak el­nöke úgy vélekednek, hogy sztrájkról majd csak akkor lehet beszélni, ha aj törvény a posta alkalmazottait felold­ja a sztrájktiltó eskü alól. Az autóbusz nem kilátótorony WORCERTER, Anglia — autóbusz végállomással szem­ben levő házak lakói panaszol­ták, hogy az emeletes autó­buszok felső platformján ülő utasok bekukucskálnak a há­lószobák ablakaiba. A lakók kérésére az autóbusz társaság elrendelte, hogy a felső plat­formra csak akkor lehet fel­szállni, amikor az autóbusz elhagyta a végállomást. A 46 éves James Charles Evers, Fayette, Miss, uj polgármestere, letette, az-esküt.

Next

/
Thumbnails
Contents