Bethlehemi Hiradó, 1969. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-25 / 52. szám
Thursday, Dec. 25, 1969 BETHLEHEMI HÍRADÓ 7. oldal “KORSZERŰ” RABSZOLGAKERESKEDELEM MILANÓBAN ~ MODERN GLADIÁTOROKKAL Olaszország Milano nevű városának egyik szállodájában, a Gallia szállóban, minden esztendőben különleges vásárt tartanak. Ennék a szállodának a nagy bankett-termében zajlik le évenkint a hivatásos labdarugók eladása és megvásárlása. Az egyik római folyóirat a közelmúltban a következőket irta ezzel a vásárral kapcsolatban : — Az évenkint megismétlődő milánói “labdarugó-árverés” a huszadik század szégyene és egyúttal szégyene a sportnak is. Ez avásár sok tekintetben az ókori Róma rabszolga-vásáraira emlékeztet és az igazság nem kevesebb, mint ez: az, ami Milanóban, a Gallia szálloda hatalmas bankett-termében, minden évben egyszer lezajlik, nem más, mint “korszerű” (vagy korszerűsített?) rabszolgakereskedelem, ahol a modern idők gladiátorai — a hivatásos labdarugók — kerülnek eladásra és megvételre. — Ezeket a labdarugókat, nyugodtan és teljes joggal nevezhetjük modern gladiátoroknak, mivel semmiféle beleszólásuk nincs az alkuba, amely sorsukat eldönti. — Valószínűleg nem sokan tudják például, hogy Domenghinit, az ismert válogatott játékost, valamint Gorit és Polit, a milánói “Internazionale” labdarugóit, ezen a rabszolgavásáron adták el a szardíniái Cagliariba: ez az eladás, amely a három játékos tudta nélkül történt, az érintettekből heves tiltakozást váltott ki, a játékosok tiltakozása azonban — mint korábban már annyiszor — a legteljesebb mértékben hatástalan maradt. — A hivatásos olasz labdarugók körében olyan méretű az elégedetlenség a Milanóban évenkint megismétlődő rabszolga-árveréssel kapcsolatban, hogy túlzás nélkül beszélhetünk az “újkori gladiátoi'ok” lázadásáról.” — A legtehetségesebb labdarugókért ezeken az “aukciókon”, nem ritkán többszázezer. olykor 1-2 millió dollárt is fizetnek. Az idén a legmagasabb “árfolyama” Riva, Rivera és Prati nemzetközileg is ismert és elsőrangúnak tekintett játékosoknak, volt: ők cseréltek a legmagasabb áron gazdát. —Az idei milánói vásár “sztár-gladiátoré” Riva volt, akiért a milánói “Internazionale” 1.6 millió dollárt fizetett ki. Az ezévi labdarugóvásár egyébként is rendkívül élénk volt: az üzletkötések végösszege 18.5 millió dollárra rúgott. — Érdekes utánajárni annak, hogy miképpen történik ezeknek a rendkívül költséges pénzügyi műveleteknek a finanszírozása? Lapunk munkatársai utánajártak a dolognak és kiderítették: a legnagyobb és a legismertebb olasz labdarugó-klubok mögött multimilliomos üzletemberek és pénzemberek állanak, akik népszerüség-hajhászásból, vagy a várható, hatalmas haszon reményében, nem fukarkodnak a támogatással. — Nemrégiben — az olasz kormány rendelkezése értelmében — közzétették az olasz labdarugó-klubok ezévi gazdasági és pénzügyi helyzetéről a jelentést és az adatokat — ezek a hírek azonban csupán elbújtatva ,apróbetüs szedéssel jelentek meg az újságok hasábjain. — Mi most szeretnék pótolni a hiányt és ezúton közöljük a legérdekesebb adatokat: — Az 1969-es esztendőben egy nápolyi labdarugó-klubnak 2.5 millió, egy milánóinak 2.1 millió, egy római klubnak pedig 1.7 millió dollár volt a bevétele. — Kétségtelen tehát, hogy a hivatásos labdarúgás óriási üzletté fejlődött és az is bizonyos, hogy a legkeresettebb labdarugók évi jövedelme megközelíti a legiinnepeltebb filmsztárok jövedelmét. Az igazság azonban az, hogy mindezért cserében a hivatásos labdarugók Olaszországban, rabszolgákká, modern gladiátorokká váltak, akik személyes szabadságukkal és emberi méltóságuk porba tiprásával fizetnek hatalmas jövedelmükért. — S az is kétségtelen, hogy ennek a szégyenletes adás-vételnek mind kevesebb köze van ahhoz, amit a szó legnemesebb értelmében sportnak lehet nevezni. A milliomos üzletemberek emberi lényeket adnak és vesznek és van bátorságuk ahhoz, hogy ezt a hitványságot igy nevezzék: a labdarúgás sportja. EMBER HARCA A MADÁR ELLEN: A MABÁR GYŐZÖTT JOHANNESBURG, Dé] Afrika — Az apró, 1 uncia súlyú afrikai madár, a “Quelea” lefőzte az embert Afrikában. Ellenállott dinamitnak, méregbombáknak és szervezett vadászatoknak. A queleák ma nagyobb számban tanyáznak Dél Afrikában, mint amikor a kampány megkezdődött, hogy megszabaduljanak tőlük a kontinensen. Mindössze 15 évvel ezelőtt a természet még maga gondoskodott róla, hogy a queleák számát a megfelelő színvonalon tartsa. A madárfajta vad-füvön élt és nagy számban éhenpusztult, a gyakori szárazságok alkalmával. Azután a farmerek elkezdtek búzát vetni az első alkalommal Dél Afrikában. A queleák egyszerűen megváltoztatták étrendjüket és áttértek a búzára. Ezután már nem kellett félniök az éhhaláltól, vígan szaporodtak, hatalmas csoportokba verődtek akár a sáska. Lassankint akkora mennyiségű búzát fogyasztottak el, hogy a queleát nemzeti csapásnak nyilvánították. A farmerek kezdték dinamitta! felrobbantani a fákat, melyekbe sűrűm épített fészkekben tanyáztak, ez azonban csakhamar fahiányra vezetett. Méregbombákat dobtak le repülőgépekről, melyek legtöbbnyire a farmerek háziállatait pusztították el. Afrikai bennszülöttek is pusztulni kezdtek, mérgezés következtében egyéb madarak húsától. A vadászat a queleák ellen most is folyik, de szakértő természettudósok azt mondják, itt az ideje a vereség bevallásának. Michel Irwin, egy ismert rhodéziai természettudós kijelentette: — A madarak egyszerűen legyőzhetett lenek és minden évben tovább, szaporodnak. — Az egyedüli, amit tehetünk, hogy megkíséreljük a queleákat visszaszoktatni a íuevésre — mondják a tudósok. Majdnem meztelenül RÓMA — A new yorki “Living Theatre” társulatának 10 férfi és 6 nő-tagja a közelmúltban szinielőadást tartott a római egyetemen. A szereplők a darab egyik jelenetében majdnem teljesen meztelenül léptek a színpadra. A színészek ellen “nyilvános szeméremsértés” vádját emelték és mindegyiküknek pénzbírságot kellett fizetnie. A társulat nyomban ezután Belgiumba utazott, vezetője, Julian Beck, Rómából történt elutazásuk előtt, kijelentette az újságírók előtt: Belgiumban i9 meztelenül lépünk fel. Angolok a DDT ellem LONDON — Az angol kormány az ország legnagyobb részében betiltotta a DDT nevű ravarirtószert, amelyet a jövőben sem lakásokban, sem kertekben, nem lehet használni. Bath márkijának oroszlánja a Langleat House, a márki kastélyának pázsitján, mely 1560-ban épült.
