Bethlehemi Hiradó, 1969. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-02 / 1. szám

8. OLDAL BETHLEHEMI HÍRADÓ Thursday, January 2, 1969 EGY KANADAI TANÁCS “LEALÁZÓNAK” TARTJA , AZ ORSZÁGBAN URALKODÓ SZEGÉNYSÉGET WASHINGTON — Kanada felfedezte, hogy az országban kiterjedt szegénység uralko­dik — legnagyobb meglepe­tésére. Mintahogy az Egye­sült Államok felfedezte ezt az 1960-as évek elején, most északi szomszédja jött rá ar­ra, hogy “szegénység” talál­ható Kanadában csaknem mindenütt és nagyobb ará­nyokban mint azt bárki is gondolná. A kanadai Economic Coun­cil, a nagy tekintélynek ör­vendő intézmény, egész feje­zetet szentelve évi jelentésé­ben a “szegénység problémá­jának”, úgy becsli, hogy azok száma, akik krónikus és le­alázó szegénységben szenved­nek, a milliókba megy. A Council szerint ez a szám legalább % —Yz -át teszi ki Kanada teljes lakosságának. —Több a szegénység ná­lunk, mint amennyit a társa­dalmunk el tud tűrni, a gaz­daságunk megengedhet magá­nak és sokkal nagyobb sze­génység, mint amellyel a fennálló eszközök és erőfeszí­tések meg tudnának küzdeni — írja az Econamic Council jelentése. — És az a tény — írja a jelentés — hogy ez a szegénység millióknál fenn­áll, mig a lakosság nagyobb része sohasem látott magas színvonalú életet élvez, rend­kívül lealázó. Ezek a szavak rendkívül hasonlítanak azokhoz, melye­ket a United States Council of Economic Advisers jelen­tettek 1964-ben az Egyesült Államokban uralkodó sze­génységről és ami a megindí­tója volt a “szegénység elleni háborúnak.” Minden jel arra mutat, hogy uj felfedezését Kanada arra fogja felhasználni, hogy megindítsa a maga háború­ját a szegénység ellen. Kana­dai szakértők máris tanulmá­nyozzák az amerikai progra­mot errenézve, hogy megálla­­pisák sikereit és elkerüljék té­vedéseit. A Canadian Economic Council azt látja szükséges­nek, hogy a problémát széles fronton támadja és az ameri­kai vonalakhoz hasonló kép­­pen hajtsa végre: Munkakiképzések, és gya­korlati programok, egyén-' fejlesztések és tanulmányi tanfolyamok. És közületi ak­ciók, közületi programokkal. Kanadai megállapítás sze­rint az amerikai program he­lyesen kezdődött, a helyes szükségletek kihangsulyozá­­sával, az egyénnek nagyrész­ben magára támaszkodásával és a szegényeknek maguknak és maguktól való részvételé­vel. Programjával Kanada már bizonyos előnnyel indul, mi­vel minden egyes gyermek havi segélyt kap nagykorúsá­gáig, amit anyja révén jut­tatnak el hozzá. A Kanada Economic Coun­cil egyik főcélja, hogy meg­állapítsa — s azt helyesen te­gye — a létminimumot az egyénre nézve és a családra nézve. S végül a Council el­sődleges feladatának fogja tartani, hogy kiküszöbölje a szegénységet, mint “a leg­főbb nemzeti célt.” Autóbuszok a világ legnagyobb szállító gépének a Lockheed C-5 egyik szárnya alatt. ÁTLAGOS AMERIKAI 3000 NAPOT TÖLT A TELEVÍZIÓ ELŐTT WASHINGTON — A Fe­deral Communications Com­mission egyik commissioner­­je, a televíziót az Egyesült Államokban “légi katasztrófá­nak” nevezte. Azt állította, hogy a televíziónak tudhatok be a tüntetések és zendülé­sek. Nicholas Johnson a nation­al commission egy nyilvános meghallgatásán az erőszak okainak megállapítása és megelőzése céljából, feltette a kérdést: — Hány krízisen kell még keresztül mennünk, mielőtt felfogjuk és megért­jük a televízió hatását társa­dalmunk cselekményeit és be­állítottságát illetően? — Arra várunk talán, hogy drámai magasságokba szökje­nek a számok az iskolai kima­radásokkal ,szétdult családok­kal, széthulló egyetemekkel, törvénytelen gyerek efckel idegbántalmak kai, bűnözés­sel, alkoholizmussal, öngyil­kosságokkal és kábitószer használattal kapcsolatban? — tette fel a kérdést Johnson, a elnöki bizottság ülésén. Elmondotta Johnson, sen­­kisem fogja állítani, hogy a televízió képviseli az egyedüli befolyást tár sadalmunkban. —-De — mondotta — a kö­vetkezők nyilvánvalóak az amerikai társadalom legjobb tanulmányozói számára is. — Társadalmi bajainkban, csaknem mindegyikben van egy közös tartalom, televízió hatása beállítottságunkat és cselekvéseinket illetően mint egy nép — s erről lényege­sen többet kellene tudnunk, mint amennyit tudunk. Johnson elmondotta, hogy 60 millió otthon van Ameri­kában, s ebből 95 százaléknak van egy, vagy több televíziós készüléke. Egy-egy otthon­ban a televízió 5 órát és 45 percet van nyitva. Az átlagos férfi televíziót néző második évétől a 65-ikig 3000 teljes napon keresztül hallgat televíziót, körülbelül teljes életének 9 évét s ennél­fogva az amerikaiak határo­zottan inkább a televízióból nyerik kiképzésüket, mint a 19-ik századbeli intézmények­ből az elemi és középiskolák­ból. És arra az időre, amikor az átlagos gyerek óvodába került, már több időt töltött a televízió előtt, mint az egye­temen fog tölteni, hogy meg szerezen egy B.A. fokozatot. MENESZTETTÉK ADAM RAPACKI LENGYEL KÜLÜGYMINISZERT VARSÓ, Lengyelország — A lengyel külügyminisztert. Adam Rapackit — kiről eze­ken a hasábokon megírtuk, hogy a rudja kifelé áll el­bocsátották állásából. A hi­vatalos lengyel hírszolgálat1 iroda szerint távozásának oka betegség. Az uj külügyminiszter az 58 éves Stefan Jerychowski aki kapcsolatban állt a len­gyel kommunista gazdasági tervezéssel 1948 óta és 1951 óta a kormány gazdasági ter­vező tanácsának vezetője volt. Rapackiról rég tudták hogy szivbántalmakban szen­ved, de varsói meg nem erő­sített hírek szerint kegyvesz­tetté vált, amikor március­ban a diákzavargásokat köve­tő cionista-ellenes üldözteté­sekben vonakodott minisztéri­umában “tisztogatásokat” vég­rehajtani. Rapacki 1956-ban lett kül­ügyminiszter s 1 évvel ké­sőbb neve nemzetközileg is­mertté vált, az úgynevezett “Rapacki terv’ ’révén, mely szerint egy atommentes zónát állítottak volna fel Közép­­európában. Rapacki, aki e héten tölti be 59-ik évét, április óta in­aktiv volt. Elbocsátása volta­képpen egy általános átszer­vezésnek volt a következmé­nye a lengyel kormányban, melyben két helyettes minisz­terelnök, Zénón Nowak és Frantisek Waniolka is elvesz­tette állását.

Next

/
Thumbnails
Contents