Bethlehemi Hiradó, 1969. január-június (47. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-02 / 1. szám
12. OLDAL BETHLEHEM! HÍRADÓ Thursday, January 2, 1969 KÉMNŐ - VAGY A SZTRIPTÍZ FELTALÁLÓJA FOLYTATÁS A párisi rendőrség embereit 1917. február 14-én riadóztatták. Hatalmas készültség Anette körül a Palace Hotelt, amelyben a kémnő megszállt. A rendőrtisztek ott ültek a hallban is. A kémelháritó emberei már felmentek Mata Hari lakosztályába, hogy őrizetbe vegyék és átkutassák holmiját, amikor egy autó állt meg a szálló előtt és egy bőrkabátos férfi szállt ki belőle. A férfi odalépett a portáspulthoz: — Kérem, melyik szobában lakik Mata Hari? — érdeklődött. — Őt keresem! A portás intett az egyik mély fotelben he lyett foglaló civilruhás rendőrbiztosnak. A rendőrbiztos a férfihoz lépett és közölte vele: — Sajnálom uram, de Mata Harival most nem beszélhet. Itt van néhány ur, akik az előbb érkeztek és most hosszabb ideig velük lesz elfoglalva . . . A bőrkabátos férfi, aki nem volt más, mint Montessac márki, illetőleg Lucas Netley, már látta, hogy miről van szó. Minden elveszett, ő nem tehetett semmit barátnőjéért és ügynökéért, legfeljebb saját irháját mentheti, így hát gyorsan autójába ült, és kétségbeesetten elszáguldott. Néhány perc múlva Mata Hari már a kémelháritó iroda vezetője előtt állt. La Doux mindenekelőtt az öt levél iránt érdeklődött nála. Azt felelte neki, hogy poggyászát az angolok átkutatták, talán ők vették el a leveleket. A franciák kémelháritó szolgálata azonban tisztában volt vele, hogy a levelekben csak üres papirosok voltak, és olyan lakásokra küldték őket, amelyeknek lakóit már letartóztatták a németek, sőt egyiküket ki is végezték. így hát egészen bizonyos volt, hogy Mata Hari a levelek kézbesítését meg sem kísérelte. Mindenesetre, ha a német kémszolgálat, illetőleg Mata Hari körültekintőbb, felbontják a leveleket és megállapítják, hogy üres papírok vannak benne, könnyen rájöhettek volna: a kémnőt a levelekkel provokációs módon ellenőrzik. így megtehették volna a megfelelő ellenlépéseket. Ezek azonban elmaradtak, és az egykori ünnepelt táncosnő és mesterkémnő többé nem tehetett életében egy szabad lépést sem. Dr. Clunet, a hires párisi ügyvéd hiába vette át a SaintLazare-fogházban raboskodó gyönyörű asszony védelmét, hiába tett meg mindent, hogy védencét felmentesse, nem járhatott eredménnyel. Pedig Mata Hari még a fogságban is meg volt róla győződve, hogy nincs ellene kézzelfogható bizonyíték, és ezért ép bőrrel kerül ki ebből a kalandból is. Előkelő összeköttetéseiben is bízott. Hiába. A 3. számú párisi haditörvényszék, amely 1917. julius 24-én és 25-én tárgyalta ügyét, természetesen szigorúan a nyilvánosság kizárásával, nem kegyelmezett. Amikor a tárgyalás menetéből a jávai születésű táncosnő látta, hogy rosszul áll az ügye, kitalálta, amiről mindeddig hallgatott. Arra hivatkozott, hogy ő nem a német, hanem ellenkezőleg, a francia hírszolgálat szolgálatában állt, és erre bizonyítéka is van. Mégpedig az a két német tengeralattjáró, amely már hónapok óta a tenger mélyén pihen, és amelynek hollétét ő árulta el La Doux kapitánynak, lehetővé téve a tengeri akciót. Az ügyész felpattant helyéről és diadalmas hangon, kezével gesztikulálva mondta: — Ez is bizonyíték, hogy kémmel állunk szemben. A tengeralattjárói tartózkodási helyét a vádlott csak a német hírszerző szolgálat révén tudhatta meg, tehát egy újabb közvetett bizonyítékunk van rá, hogy a Nachrichtenbüróval összeköttetésben van. A bíróság csak rövid ideig tanácskozott. Amikor kihirdették a halálos Ítéletet, Mata Hari elvesztette eeddigi nyugalmát és felsikoltott: — Lehetetlen! Lehetetlen! Dr. Clunet azonban ezután sem adta fel a harcot. A védő fellebbezett. A fellebbezést elutasították. A védő kegyelmi kérvényt nyújtott be. A kegyelmi kérvényt is elutasították. Közben magas rangú francia és semleges szeemélyek léptek fel érdekében, féleredménnyel. Annyit sikerült csak elérniük, hogy a védőt fogadja Poincaré köztársasági elnök. A kihallgatás azonban eredménytelen volt. A halálos ítéleten nem változtattak. Pedig magának La Doux kapitánynak is vérzett a szive Mata Hariért. Nemcsak hivatalból, hanem mélyebb, érzelmi okokból is érdeklődött annak idején a gyönyörű táncosnő iránt. így került aztán sor a kivégzésre 1917. október 15-én. Ezután gyötörte élete végéig a lelkiismeretfurdalás Claude France hires francia i'ilmszinésznőt, előzőleg Hanna Wittig német ápolónőt, aki végül is, emiatt lőtte főbe magát. Az ügy elemzése azonban azt mutatja, hogy jóllehet Hanna Wittignek szerepe volt abban, hogy Mata Hari végzete beteljesedett, a táncosnő lebukásáért elsősorban önmaga a felelős: Ha annak idején felelőtlenül nem mutatkozik a kölni opera egyik előadásán a német kémszolgálat magas rangú tisztjével, elkerülhette volna a leleplezését. Mata Hari regényes és romantikus élete —tegyük hozzá: eltékozolt élete, hiszen minden bátor tette a német imperializmust szolgálta, a pusztító háborúhoz nyújtott segítséget — azóta is újra és újra megihleti a filmírókat és filmrendezőket. Először 1921-ben filmesitették meg életét, a címszerepben Ásta Nielsennel, a világhírű dán filmszinésznővel. A filmben Mata Hari kést dobál, kötélen ereszkedik le egy elszabadult léghajóról, ökölpárbajt viv. Pedig a filmhez nem mást, mint magát Armand la Doux kapitányt hívták meg szakértőnek, hogy ezzel is fokozzák a produkció hitelét, illetőleg elsősorban kaszszasikerét. La Doux azonban Hamarosan öszszekülönbözött a film készítőivel — a pontos katonaeember. a kémszolgálat szakértője nem tudta elviselni, miként hamisítja olcsó ponyvává a film az izgalmas kémcsatát. Ezért aztán visszalépett megbízatásától, inkább lemondott a honoráriumról is. Ez azonban nem akadályozta meg, hogy a filmnek nagy sikere legyen, és a nézők legnagyobb része ne vegye mindazt készpénznek, történelmi ténynek, amit a filmvásznon lát. Ezután Fritz Korínért, a huszas évek egyik leghíresebb filmrendezőjét ihlette meg a történet. Parádés szereposztásban Greta Garbóval, Ramon Novaróval és Lionel Barrymoreral ő is filmre vitte a történetet, ezúttal csak néhány jelentéktelenebb részlettel toldva meg a valóságot. 1932-ben készült a harmadik Mata Hari film, az Éjszaka szemei címmel, és mérsékeltebb sikerrel. Talán feledésbe is merült volna Mata Hari története, ha Sam Waagenaarnak, aki annak idején, fiatal tollforgató korában egyik szerzője volt a Greta Garbo film forgatókönyvének, most, élete alkonyán nem jut eszébe ismét a téma. “Dokumentum-regénye” hónapok óta izgalomban tartja a nyugati olvasókat. Sam Waagenaar ugyanis könyvében nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy Mata Hariról, kinek a neve a kémnők jelképévé vált, és akinek élete bevonult már az első világháború katonai történetébe is, bebizonyítsa, hogy nem volt kém. Sam Waagenaar azt állítja, hogy Mata Hari neve egészen más okból méltó a fennmaradásra. mégpedig azért, mert ő volt az, aki egy pompás uj mulatsággal, a sztriptízzel ajándékozta meg a világot. Egyébként pedig a kémkedéssel csak annyi kapcsolata volt, hogy mint különböző urak barátnője, statisztált eegv-két üzletnél, amely hadiértesülések adás-vételére is kiterjedt, de ő mindebben semmi szerept nem játszott. Ö csak azt tette, mint más félvilági nők: szórakoztatta azokat az urakat, akiknek elég pénzük volt ahhoz, hogy ilyen hires szépséggel szórakoztassák magukat. Sam Waagenaar könyvéveu is az történt, ami számos, az eddigi ismereteket cáfoló, és meghökkentő uj nézőponttal előhozakodó, szenzációhajhász müvekkel már megesett: világsiker lett belőle. És ezek után a könyvből irt forgatókönyv ismét beevonult a filmmütermekbe. A film rendezője nem kisebb egyéniség, mint az úgynevezett “uj hullám” elindítója, Francois Truffaut, a címszerepet pedig most az uj Mata Hari filmben — Ásta Nielsen és Greta Garbo után — Jeanne Moreau alakítja. Kém volt-e Mata Hari? — teszik fel a kérdést mostanában elég sűrűn a nyugati sajtóban. (Folytatjuk)
