Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1966-09-01 / 35. szám

Tb« Only Hungarlaa Newspaper in the Lehigh Valley A magyarság érdekeit szolgáló független társa­dalmi hetilap. BETHLEHEM! HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉS EGY ÉVRE $8.00 EGYES SZÁM ÁRA 20c BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS "MIT" ~~ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY THURSDAY SUBSCRIPTION $8.00 A YEAR SINGLE COPY 20c Official Organ oi the Hungarian Churches and Societies of Bethle­hem and Vicinity Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében. CUm Portage Paid in Bethlehem. Pa. VOL. 44. ÉVFOLYAM No. 35. SZÁM RFTHLEHEM. PA DR. MAGYAR ISTVÁN ORVOS MEGHALT HAMDEN, Conn. — Dr Magyar P. István hírneves se­bészorvos, a Yale Medical School sebésze és előadója fia­talon, 49 éves korában, hosz­­szas szenvedés után, augusz­tus 23-án meghalt. Dr. Magyar István a felvi­déki Alsószalánkon született, Magyar János görög katoli­kus kántortanitó és neje sz. Tóth Anna fia, akik jelenleg Perth Amboy, N. J.-ben lak­nak. A Laval Medical College (Quebec, Canada) elvégzése után a Hartford, Conn-i Mc­Cook Hospitalban töltötte ki orvosi gyakorlóévét, majd a Mayo Klinikán folytatta se­bészorvosi tevékenységét. A háború alatt a Staten Island-i Marine Hospitalban helyettes sebeszfőorvosi beosz tásban volt, a New London, Conn-i Coast Guard Acadmy Hospi­­talnak szintén sebésze volt. 1948 óta New Haven-ben, il letve Hamdenben, a Univer­sity Towers-ben volt orvosi rendelője, négy év óta pedig a Yale Egyetemen tanitott anatómiát. Jónevü, széles kö­rökben ismert sebészorvos völt, több szakmunkája is megjelent, különösebb az em­ber bőr átültetésének szak­köréből. Tagja volt a New York Academy of Arts and Sciences, a New Haven Coun­ty Medical Society, a Connec­ticut State Medical Society, valamint a Yale Faculty Club és más egyesületeknek. Nem volt olyan magyar megmoz­dulás, amelyben Dr. Magyar István részt ne vett volna ál­dozatkész adományával, vagy közvetle közreműködésével. Összetört szivü szülein ki­­vül gyászolják: özvegye sz. Pázsint Eszter, 5 gyerméke: Sára, Márk, Béla, Dávid és Péter, testvérei: Magyar Mik­lós g. ik lelkész (a mai Cseh­szlovákiában), Mrs. Koltay Viktória (New Haven), Mrs. Ervina Rochwalsky (Fair­­field), Ft. Zapotoczky Endré­­né (Fords, N.J.) és Magyar Olga és kiterjedt rokonsága. Temetése nagy részvéttel ment végbe New Haven-ben. Koporsóját virágerdő borítot­ta, jeléül annak, hogy egy sze­­retetre méltó igaz embert, nagynevű orvost, jó magyar testvért búcsúztatott a nagy­számú gyászló gyülekezet . . . Az Apollo űrhajó hővédő pajzsa 5,500 fokos hőnek kell ellenálljon. Technikusok gondos munkával szerelik össze. A BETHLEN OTTHON 45 ÉVES JUBILEUMA SZEPTEMBER 4-ÉN Irta: Dr. BÉKY ZOLTÁN, az Amtrikai Magyar Ref. Egyesület elnöke Jön a Távzongoristák Királya! NEW YORK. — Jön Heintz Arntz, a 67 éves berlini ma­rathon zongorista, itt lesz a Long Island Fair kiállításon és már tengerentúlról Ígéri, hogy le fogja pipálni önma­gát. Nem üres ígéret ez, Heintz már régóta, pontosan 1929 óta egyre-másra veri sa­ját távzongorázó rekordjait. Legeslegeslegujabb rekordja: 1003 óra a zongoránál, amit ha napokra számítunk át, ki­jön 41,8 nap (pár óra alvás leszámításával). Joey Goldstein hozza őt New Yorkba. Ki ez a Joey Gold­stein)' A Roosevelt Raceway publicity mianje, magyarán reklámcsinálója. És a Roose­velt Raceway a házigazdája minden évben a Long Island Fairnek. És a Long Island Fare, tetszik tudni a kultúrát szolgálja. A távzongorázás kultúráját és hasonló jókat és bámulatosokat. Hogyan jön a marathon zongoristák királya? így jön: A nyugatnémetországi Düssel­dorfban kezdi a billentyüka­­lapálást, illetőleg már meg is kezdte augusztus 1'5-én. Düs­seldorfban teherautókra rak­ják őt, a zongorájával együtt, zongora j áfákénak kíséreté­ben. A teherautó szeptember 15-én érkezik meg, zongora­­szóval, Bremenhaven kikötőjé­be. Ott őt, a zongoráját és a zongorajátékát átrakják a United States nevű óceánjáró gőzösre, az amerikai keres­kedelmi flotta büszke vezér­­thajójára. A hajó közönsége az ő zongorajátékának üte­meire fog táncolni. Szeptem­ber 21-én a United States be­fut New York kikötőjébe (ha ugyan éppen akkor nem lesz ott valamiféle sztrájk. • ,), és öt emelődaruval zongorástól leemelik a hajó fedélzetéről, truckba rakják és viszik Long Islandra, a femnevezett kul­­turkertbe. És ott is szünet nélkül fog ő, a zongorista ki­rály, játszani. Szeptember 23- tól október 2-ig lesz a Long Island Fair nyitva és Herr KIADÓ egy 4 és egy 2 és fél szobás szép tiszta lakás, mérsé­kelt áron. Townsend Sl.-en, a French Si.-nél, New Brunswick, N. J. Tel.: (este 7 után) 826-4645. Heinz Arntz még az utolsó na­pon, az utolsó órában is fárad­hatatlanul billentyűzni fog. Aki Arntz nyomdokába akar lépni, annak követnie kell az ő gyakorlási módját. Odahaza elkezdi napi 8 órai tongorázással, aztán 9 órát, 10 órát zongorázik, és igy to vább, és így tovább, 1003 óráig. Hogy lehet ezt kibirni ? Na gyón egyszerű a dolog. Két csinos hölgyike fogja közre, ezek etetik- itatják, borotvál­ják és mossák az arcát, sam­­puzzák és fésülik a kopasz mester kevésszámú koponya­alj i hajszálait. És masszíroz­zák, és vice-versa. Hol fog kikötni? Mr. Gold­stein reméli, a Philhanmoni­­kusoknál. (Mr. Bernstein, mit szól ehhez?) Ha Herr Heinz Arntznak si­kerül megdönteni saját 1003 órás rekordját, Mr. Goldstein esküdni mer, hogy Johnson el­nök a Fehér Házban fogadni fogja. Fogfájás miatt elmegyógyin tézetbe CHESTERFIELD, Anglia. — Ronald Botham 17 éves munkást fogfájása az elme­gyógyintézetbe kergette. Itt a rendkívüli story: Örökösen fogfájás kínozta, emiatt se­­holsem volt sóikéig maradása, egyik állásból a másikba té­­velygett, végül lopásra vete­medett. Biró elé került. A kis lopást a bíró még elnézte vol­na, feltételes büntetéssel, de a fiú fogfájása gondolkodóba ejtette. Ha ez a fiú tovább szenved fogfájással, még iga zi büntevő válhat belőle. Ezért a bíró megparancsolta neki, hogy hozassa rendbe a fogait, két hét múlva jelent­kezzék fogfájás nélkül. Kiét hét elmúltával a fogfájás gyó­gyíthatatlannak tetszett, a fiú úgy félt a fogorvostól hogy inkább tűrte, elviselte fájdalmait. Ekkor a biró nem tehetett egyebet, elmegyógy­intézetbe utalta be, hogy ki­­gyógyitsák fogorvos-félelmé­ből. Negyvenöt esztendő tulaj­donképpen nem nagy idő, még amerikai magyar refor­mátus életünkben sem, ahol már egyre gyakrabban ülünk hetven esztendős egyházi és egyesületi jubileumokat. A A Bethlen Otthon, mint az amerikai magyar református­­ság egyetlen szeretet-intéz­­ménye negyvenötödik jubi­leumát ez esztendőben tárt­juk meg, amikor amerikai magyar református életün­kért felelősséget érző és azért élő vezetőink: lelkipásztorok és presbiterek, egyesületi és egyházi vezetőink újból elza­rándokolnak Ligomierbe. Valójában a Bethlen Ott­hon sokkal hamarább meg­született az alapító atyák égő szivében, mint láthatóan meg­valósítva. Mégcsak nem isi arra gondolunk most, hogy körülbelül másfélévtizedes múltja volt már a Bethlen Otthonnak, mint elfogadott gondolatnak, tervnek és vágynak az amerikai magyar reformátusság közösségében, mikor 1921-ben Ligonierban, a “régi épületben” fent a he­gyen először öltött testet sze­­retetintézményünk. Nem! Sokkalta előbb élt már a gon­dolat, benne volt az már ab­ban a valóságban, hogy ma­gyar református atyáink eb­be a hazába jöttek és szivük­­ndk hitét, szeretetés és re­ménységét elhozták önma­gukkal. Amikor negyvenöt éves ju­bileumot ünnepiünk, tulaj­donképpen a négyszáz eszten­dős magyar kálvinizmusért adunk hálát, mert az elmúlt negyvenöt esztendő tulajdon­képpen annak az áldott lélki örökségnek a gyümölcse, lát­ható jegye és záloga. Hálaadásból jót cselekedni, életünkben Isten kegyelmé­nek gazdagságát elismerni és azért imádságos lélekkel há­­át adni a református ember számára aktiv engedelmessé­gét: a hétköznapokban is ál­­andó keresztyén szolgálatot és munkát jelent. iMunkaterü­­etül nekünk az Úristen az amerikai magyar református népünk közötti szolgálatot ad­ta. Először a gyülekezeteket tellett megszervezniük az alapítóknak, templomot épí­teni, állandó lelkipásztori szolgálat lehetiségét megva­lósítani. Mennji kimondha­tatlan nehézséggel kellett megküzdeniök is ennek a hő­si korszaknac maradandó gyümölcseként nemcsak a he­lyi gyülekezeteinket tarthat­tuk meg, hanem az egész amerikai magyar református­ság közös nagy alkotását az Amerikai Magyar Reformá tus Egyesületet. Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületet ugyan­az a magyar református hit, szeretet és reménység alkot­ta meg, amelyből kinőttek gyülekezeteink is! Hiszen a református hit ereje mindég abban volt, hogy az egész ember teljes munkásságát és életét állította az Isten di­csősége szolgálatába. Ezért kell, hogy felismerjük az egy­házában Isten Igéjét hallga­tó, abban izmosodó reformá­tus keresztyénnek az emberi élet valóságában tettekkel, a másokért is elvégzett szolgá­lattal realizált engedelmessé­ge: a mi testvérsegitő intéz­ményünk az Amerikai Ma­gyar Református Egyesület. Nem véletlen, hogy egyre többen felismerik azt az igazságot, hogy annyink van közösen, nekünk amerikai, magyar reformátusoknak, amennyit számunkra jelent ez az intézmény: Amerikai Magyar Reformáetus Egye­sület. Minden nagy visszavo­násunkban, egymással vivott véres harcunkban, az egy­mástól való elhidegülésnek dermesztő állapotában: ez volt az egyetlen hely és alka­lom arra, hogy azok, akiket az Úristen testvérekként egy­másnak rendelt találkozza­nak, beszéljenek és együtt­szolgáljanak. Háládaitlanság ez, ha nem altarjuk meglátni, a legnehezebb egyháztörténe­ti pillanatokban is, az Egye­sületben együtt voltunk és szolgálatunk: sokfelé meg­osztott Amerikai Magyar Re­formátusok. Érdekes olvasmány a Beth­len Otthon negyvenöt éves jubileumának esztendej éhein elolvasni a huszonöt éves év­forduló alkalmából kiadott emlékkönyvet. Tizenöt esz-1 tendő vajúdásának alapos do­kumentációjából ugyanazok­kal a problémákkal találjuk magunkat szembe, mint ma: közöny, helyi önzés, sértő­döttség, megosztottságunkra való állandó hivatkozás, a holnapról való “fáradt le­mondás.” Az Egyesület kon­vencióin, a Vezértestület gyű­lésein állandóan sürgetik az árvaház megvalósítását és az­tán megintcsak késik az, mert az illetékes egyházi ha­tóságok hivatalosról nem érintkeznek, csak legfeljebb, mint személyek, mint egye­sületi tagok. S a teljes újra­kezdés esztendejében, 1921- ben, amikor egy egészen uj egyháztörténeti pillanat kez­dődött el, és pontosan abban az évben, amely azóta is ál­landósult szervezeti megosz­tottság esztendeje volt, tehát a lehető legrosszabb pillana­­ban: valósággá lett a Bethlen Otthon és Ligonerben, eb­ben a régi, tipikusan penn­­sylvániai városkában először csendült fel a magyar zsol­tár, hogy azóta minden ame­rikai magyar református szi­vében az otthonnal és a szere­tettel azonos csengésűvé le­gyen ennek a városkának a neve: Ligonier. S az Úristen azért is ren­delte ezt igy, hogy egymás­tól külön utakra elinduló amerikai magyar reformátu­sok mégse váljanak el egy­mástól teljesen. Kalassay Sándor és Nánássy Lajos amerikai magyar református életünk két nagy személyisé­gei ikét egészen más egyrázi kibontakozás felelős képvise­lői voltak az akkori nagy bel­ső küzdelmekben és ponto­san ők ketten fémjelzik a Bethlen Otthon megvalósulá­sának és megmaradásának; történeti korszakát. Számta­lan más példával találkozhat­nánk, hogy a Bethlen Otthom ban, a szeretetet nélkülöző és azt igénylő kicsiny gyermek, megfáradt öregek között és értük végzett szolgálatban egyek maradtunk, testvérek, munkatársak, akik egyéb te­rületeken már alig-alig talál­kozunk. Ezért is meg kell be­csülnünk egyetlen szeretetik tézményünket, mert, amíg amerikai magyar református népünk ismeri a nevet: Beth­len Otthon, Ligonier, Penn­sylvania, addig ég még az azonos hit tüze. Azóta már az egész világ­ban ismertté lett a cim: Beth­len Otthon, Ligonier, Penn­sylvania. Gyermekeink kö­zött vannak a világ legkülön­bözőbb részeiről ideszalkadít atyánkfiainak fiai és leányai. Az öregek Otthonában is va­lósággá lett az, amit reformá­tus hitünk mindég úgy taní­tott a szeretetszolgálat nem ismer korlátokat és határo­kat. Nevünkben benne van a származásiunk, ©redeünk és, örökségünk: hiszen, lehetne ragyogóbb egyháztörténelmi nevet választanunk mint Bethlen Gáborét, aki egy ret­tenetes kor minden nyomorú­ságában, annak nemzeti és felekezeti megosztottságában, a halál árnyékának völgyében teremtett “Tündérkertet” Er­dély földjén? Az egyetlen te­rület ahová még menekülni lehetett a sokat szenvedett magyarnak, ahonnan biztató szót várhatott, amely a re­ménység fényét sugározta szét. Otthonunk ez nekünk, de az eleinknek ék utódainknak. Otthon amelyből az életbe ki­rajzott száz és száz gyermek, kinek az édesanya csókja he­lyett anyai csókként, az édes­apa védelmező erős karja he­lyett atyai kézként él tovább az ott töltött idő emléke és az Ohonban nyer lelki kincsek bőséggel kamatoznak. Otthon ahová hazatérnek az élet megfáradtjai, akik hazatalál­nak egy egyre jobban idegen­né váló világból, ahol szere­tő sziveknek együttérzése — együjtdobbanása veszi eket körül, sokszor még a test sze­rinti “otthon” gondoskodását is felülmúlva. Ligonier, Pennsylvania: Idegen város, furcsa hangzá­sú neve, amelyet azonban sok ezer és ezer magyar megta­nult és szivéhez annyira hoz­­zánőtt az elmúlt negyvenöt esztendő alatt. A név leckéje az, hogy nincs itt nékünk ma­radandó városunk, és mind­nyájan zarándokok vagyunk. Vájjon a kegyelmes Isten nem azt várja tőlünk, hogy végre találjuk meg egymást mint testvérek, amerikai ma­gyar reformátusok, akiknek közös kincsünk és szolgála­tunk lényegében az, amit ez a név fémjelez: Bethlen Ott­hon, Ligonier, Pennsylvania. NEM FÉLT VIRGINIA WOOLFTÓL NEW YORK. — A Criterion tzinház irodájába éjfél után bekopogott egy férfi, azt mondta, hogy a Who’s Afraid of Virginia Woolf előadásánál elvesztette a pénztárcáját, megkötözte a managert és a itkárnőt és kiürítette a kasz­­szát, elvitt 3075 dollárt. Egy másik férfi revolverrel sakk­ban tartotta az áldozatokat. Egyikük sem félt Virginia WooMtól. A halálra Ítélt texasi férfi nem hagyja el a mexieói siralomházat WASHINGTON. — Tanácstalanul áll az amerikai kül­ügyminisztérium és Nuevo Leon mexieói tartomány kor­mánya Dykes A. Simmons Jr. halálra ítélt texasi férfi problémájával szemben. Szeretnék kiszabadítani őt a mon­­terreyi fegyház siralomházából, de ő semmiáron sem akarjai elhagyni azt a barátságos otthonát. A mexieói hatóságok hajlandók lennének a halálbüntetést szabadságvesztésre át­változtatni, minélfogva Simmons hamarosan visszanyerhet­né szabadságát, de ő hallani sem akar erről, ő váltig ta­gadja, hogy bármi része is lett volna a Villagomez-család hét évelőtti kiirtásában. A kegyelem elfogadása az ő bűnös­ségének bevallásával lenne egyértelmű, mondja Simmons, és ő sohasem fog bevallani egy tettet, amelyet nem követett el. A harc a siralomházért (szinte hihetetlen, de való) még egyre tart. Washingtonban, a külügyminisztériumban, már li2 vaskos aktaköteg gyülemlett fel, és ennek a furcsa eset­nek még mindig nem lehet a végét látni. Furcsa eset ez azért it, mert aranyélete van a texasi vendégnek a monterreyi rácsos ajtó, rácsos ablak vendég­­fogadóban. Van a cellájában, nem, inkább igy kelle monda­ni: a szalonjában televízió, stero gramofon, fényképezőgép, Írógép... és egy szép Tizian-vörös hajú ifjú feleség. Nem­rég vette feleségül a börtön rabja a szép vöröshaju szépsé­get és boldog házasélet-félét él vele. A menyecske minden­nap felkeresi, hoz finom enni és innivalókat és hetenként) egyszer — vagy talán több mint egyszer — a mindig tisztái ágyban tölti az éjszakát. Dykes A. Simmons egyszer mégis meg fogja unni a sira­­lomházi szép napokat. Ha ő nem unja meg, megunja talán szerelmes kis f elesége ... Öt Hoffman a marineknél RUMSOiN, N. J. — Aki Mr. Henry Hoffmant megkérdi, hol vannak a fiai, ezt a fele­letet kapják: a marine kato­naságnál. Öt Hoffman fiú szol­gál a marineknél: George, 28 éves, hadnagy a Chery Point, N. C. marine állomáson. Hen­ry, 25, törzsőrmester Garden City, L. I.-on. Walter, 23, káp-KIADÓ hálószoba csak munkás férfinek, heti 8 dollárért, New Brunswickon. Telefon: VI 6-2892. tár, Görögország fővárosában az amerikai nagyikövetséghez beosztva. Robert, 22, káplár, útban van Vietnam felé. Ri­chard, 20, januárban felvétet­te magát a Marine Corpsba. És a hatodik Hoffman fiú, Joseph, hol van? ő iskolába jár, még csak 13 éves. PÉNZT KERESHET KARÁ­CSONYRA, ha MOST kezdi el, mini egy "AVON LADY", Sza­bad idejében. Gyakorlat nem szükséges. Otthonában történő megbeszélésért telefonáljon: New Brunswickon KI 5-1345, Perth Amboyban Hl 2-2462, Allentown, Bethlehem és környékén hivja 432-0916 számot.

Next

/
Thumbnails
Contents