Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-18 / 33. szám
6. OLDAL BETHLEHEM HÍRADÓ Thursday, Aug. 18., 1966 rr f Összeesküvők kerestetnek NEW YORK ES CONNECTICUT MAGYARJAI. FIGYELEM! Augusztus 20.-án Szent István napján délután 6 órakor sókat iigérő szórakozás adódik minden magyar számára a Connecticut államban lévő Prospect község Cooke streeti Volmar’s Grove iutbalpályáján. Miss Connecticut, Miss Prospect és Miss Soap Box Derby jelenlétében itt és ekkor mérik össze erejüket a newyorki Hungária és a Torrington-W'aterbury All Stars labdarugó csapatai. Előtte, délután 4 órakor a “B” csapatok mérkőznek. A futbaltornák után este 8 órakor Waterburyben, a North Main Street 1181 szám alatt lévő Turn Haliban táncmulatság lesz, még pedig a német sógorok rendezésében és bajor stílusban. Hopszassza, hopszassza, juhé! A két mérkőzésre a belépődíj 1 dollár 50 cent, diákoknak 1 dollár. A gyerekek nem fizetnek. A táncmulatság anfréja$ 2.50, de ebbe már a gyomor örömeinek az árai is bele vannak számítva. Mindenki anyucit ehet, amennyit akar. A Hungária csapatát a newyorki Hungarian Reformed Church esperes lelkésze: Csordás Gábor nagytiszteletü ur vezeti. Ö kért meg arra, hogy noszogassam eg?/ kicsit a magyarokat, jöjjenek el erre a sport- és társadalmi eseményre. Már hogyne noszogatnám, amikor olyan kiváló magyar kéri, mint Csordás nagytiszteletü ur. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy én is ott leszek. Akár azt is írhatnám, hogy1 ÉN. Mert ki látott már olyan futbalkapust, aki! rj f/etl (1, mérkőzésen 29 gólt engedett be a kapujába. Igaz, már régen történt, még Magyarországon. Az újságírók kapuját védtem a színészek ellen. Hozzá igen derekasan. Szó se róla, állandóan kaptam az erősítést. Hordták a fröccsöket, annyira hordták, hogy a mérkőzés végére már akkor sem emlékeztem. Később mondták, hogy 29:8 arányban kikaptunk, de csak azért, mert a színészek kapusa csak szinészszfröccsöt ivott: szódavizet, — tisztán. Sajnálhatják, hogy ezúttal nem én leszek a kapus, viszont azért megcsodálhatnak. Ingyen, Mellesleg szólva, ezen a téren Csordás nagytiszteletü ur is ritka jelenség. Pap létére is rúgta a labdát; Poughkeepsieben. (Zárójelben hozzáteszem, hogy nem sokkal jobb eredménnyel, mint jó magam.) E'rre azt mondja Takács Ernő, a Torrington- Waterbury egyik legnagyobb reménysége, az egyébként is kitűnő védőjátékos, hogy abban az időben, amikor még a bagod■V Idényódi válogatottat vitte sikerre, mezítláb és a marhalegelőn, a kapujukat a katolikus káplán védte és a csatársort az AVO hadnagya irányította. A szentéletü férfit, mármint a káplán urat a járási párttitkár még üdvözölte is. Szószerint igy: — . . ., végül üdvözlöm a klerikális reakció igen tisztelt képviselőjét, a tisztelem dő káplán urat. Nagy gőzfej lehetett á párttitkár elvtárs. Hogy tévedés ne essék, nem én, nem is a nagytiszteletü ur, vagy Takács Ernő a legnagyobb és a legvonzóbb számok, hanem Takács Imre, aki a múlt hónapban járt odahaza, Magyarországon, de hamar kiutasították. Állítólag azért, mert nem ette meg a mákosrétest. De ez csak olyan hiábavaló beszéd. Az igazat majd ő mondja el a tetthelyen, vagyis a báli vaicsoraközben. Én beharangozóul csak arra utalok, hogy nincs a világnak még egy magyarja, aki olyan cifrán, olyan gyönyörűen tudná szidni a dicsőséges hazai rendszert, mint ő Némi zamat kedvéért olykor elkeríti a ponciusát minden kommunistának, akit eddig erre a keserves világra szült az a kedves jó édesanyja. Érdemes! lesz meghallgatni. Ha paraszti fajtám életének az Írója lennék, egyik hősöm Takács; Imre lenne. A másik a 76 esztendős Hőgye bácsi. Őt is meghívtam Prospeetbe. — El is megyek, — mondta, — ha az a szomorú szerkesztő ur is ott lesz, aki mindig olyan bubánatos cikkeket ir. — Miért, — kérdeztem, — mit akar a szerkesztő úrtól? — Példálodzni szeretnék neki. — Minek? — Hát csak annak okából, hogy olykor igen elanyátlanodik a cikkeiben. Úgy ir, mint akinek » nem jutott krumplifőd. — Aztán mirőn példálódzna neki? — Hát a literes üvegről, amely félig van pálinkával, ő biztosan azt mondaná, hogy az üveg félig már üres, magam meg azt tartanám, hogy félig még tele van. Hiszen tudom, hogy egyre megy a dolog, de miért ne lenne félig tele, amikor igy is lehet. Hát filozofálni aztán tud Andris bácsi. Magyar paraszti bölcsességét tanítani kelléne az iskolákban. Ha már igyis-ugyis mindekit invitálok, Homoki Erszébetet is megkérem, hogy jöjjön el New Yorkból. Akár lelki klinikát is tarthat, hiszem ez a szakmája. A Morrisban lakozó Bócza Elek bátyám úgyis régen tudni szeretné, hogy a 63 esztendős Trézsi nénémből hogyan lehetne három 21 éves fehérnépet csinálni. Szóval váltani szeretne az öreg. Erre azt mondhatná Homoki Erzsébet, hogy az ilyesminek semmi köze a lelki tanácsadáshoz. Holott dehogy nincsen. Elek bátyámnak igen nagy lelki mengnyuvásra szolgálna, ha tudná a módját. Szóval csak jöjjön el, kedves Homoki Erzsébet azzal az életvidám, bokorugró természetéve. Waterburyba, a vasútállomásra akár érte is megyek, ha telefonál előbb. (Hívószám: Torrington, Conn. 482- 8005.) Persze, a helybelieket is hívom. Máriássy Barni, Németh Kálmán, Műik Feri, Talabér Pista, Vida Jóska, Sipos Dömi, Element Bandi, Fadgyas komám, Szőke Miska, miniszter Karvajszky, Marcsók Bandi, meg a többiek, gyertek el mind, asszonyostól, gyerekestől. Aki ott lesz, arról mind irok az újságba, csak a nyakamat ki ne törjétek később. Nagytiszteletü Ferenczy Pál uram, nem ártana a bridgeportiakat is megmozgatni egy kicsit és maguk is ott Wallingfordban: Ujfalusy és Szegedi uraimék, meg ti is Kedves Gubek János, szedjétek Össze a magyarokat és gyertek. Császár uram Warenvilleben, ki a kuckóból. Akkorákat nevethet, hogy belereng az a helyes kis pocakja. Az otthon járt magyarok uj vicceket is hoztak. Kettőt elmondok csalogatónak. A rendőrőrmester elvtárs bemegy a századé elvtárshoz és megkérdi tőé, hogy az Ave Mária rokaa-e az Ave Cézárnak. — Miért kérd — Körözik talál a gimnáziun előtt. Azt kérdi az egyik a másiktól, hogy tudod-e, bgyan Írják a gimnáziumot. Dehogy tudja. Megszólal ere az előbbi: — Gyere, akbr vigyük a hallottat a posta elé. Aztán Károlyi Gyuszi, meg Darázs uram Winstedben: összeszedni a magyarokat, aztán gyerünk. Végül azokat invitálom, akik még nem vettek részt semmiféle össeesküvésben, de van hajlandóságuk hozzá. Már az izgalom kedvéért is. Ha már ennyije együtt leszünk a német sógorokkal, eldönthetnénk a hazaiak jövőjét. Mivel Habsburg Ottót, a1 volt tronörökösi haza engedték Ausztriába alighanem hamarosan ő le;z a köztársasági elnök. Ha iádár Jánost megválasztanání melléje alelnöknek, gyerekjáték volna visszaállitani a volt Ostzrák- Magyar Monarchiáit. Kádó,r Jánostól nem kellene félni. Nem lenne nag/obb hatalma, mint Szukarnórak, Indonézia elnökének van Szuhartó, a> vasötklü táborack mellett. Tehát tettre magyarok. Befejezésül dicsekszem egy kicsit. Aki a zelmondottaknál tud mulattatott) programot, élvezetesebbet és jobbat, megeszem Kruscsev mesternek azt a cipóját, amellyel az Egyesült bemzetek közgyűlésén az asztalt verte. Csak kérjék el tőle . . . BOGVÁR JÓZSEF Apró hireh az óhazából Múlt kedden gyenge föld- i engés volt Budapesten környékén a fővárostól délre. A földrengést észlelték Taksonyban, Zuglón, Csepelen, Soroksáron és Kőbányán. * * * Kállai Gyula a Miniszterta . mács elnöke az Országházban fogadta Maurice Couve de Murville francia külügyminisztert és kíséretét. A fogadtatáson r észtvett Péter János külügyminiszter, Szilágyi Béla külügyminiszter helyettes és Valko Márton pári ű magyar nagykövet. A francia külügyminiszter a budapesti francia követség épületében egyik este dicsvacsorán látta vendégül Kállait. * * * Dr. Járdányi Pál, a kiváló zeneszerző, a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának osztályvezetője hosszas betegség után meghalt. Mindössze 46 éves volt. * * * A Velencei-tó és környékén hatalmas üdülőtelepek építését tervezik a turista-forga-Johnson elnök a Fehér Házban beszélget Harold Wilson angol miniszterelnökkel. Egy magányos tűzoltó még oltja a parazsat, amely megmaradt Clevelandban egy tánchall felgyujtása után. A csúcskonferencia után is tovább tart a huzakodás a tömb-szövetségesek között lom növelése céljából. Az agárdi vitorlástelep te •ászáról jól látható az egész környék, a vadregényes nádas, a tó felett keringő sok szer vízi-madár, a tavon a vi harrail küszködő vitorlás, i egy vízibusz is, amely törté netesen zubogó esőben vitt tu ristákat a közeli Szunyog-szi get halászcsárdájába, ebédre. A tó észaJkd partján, Pákozd alatt tízezer személyes üdülő !elep épül, vendéglátó kombi «átokkal, üzleti hálózattal, A partvédekm is megkezdődött: Agárd és Gárdony között két és fél kilométer hosszúságban már betonfal védi a parkot, A nádas egy részét is feltöltik, anélkül, hogy a miadárrezervát úrnőt, ezt a védett területet kisebbítenék. A közmüfejíesztk'ssel egyidöben a tó déli partján horgásztanyákat is építenek, korszerű stílusban. AL-SZERELEM TOKIO. — A Kájoto közelében lévő Biwa-tavon romantikus hajlamú fiatalemberek csónakot bérelhetnek, melyekhez szép lányok is tartoznak. A csónakokat bérbeadó vállalat ezt a reklám-feliratot be’yezte el a csónaklházban: “Viselkedjen úgy, mintha kisérőnője és maga szerelmespár lennének!’’ A beavatottak azonban tudják, hogy csak teoretikus értelemben szabad úgy viselkedni, mintha szerelmespár ülne a csónakban, mert a kisérő hölgyeknek joguk van — és ilyen kiképzésben is részesültek — a túlzottan tolakodó és illetlenül viselkedő fiatalembereket a vízbe dobni. A KUBAIAK ÉRDEKÉBEN WASHINGTON — Az adminisztráció uj javaslata a kongresszus előtt: adják meg a kubai menekülteknek az állandó letelepedési minősítést, hogy később amerikai állampolgárokká váljanak. 1966 junius 30-án, mindenekelőtt Románia reményeit növelte naggyá, hogy a Varsói Paktum 11-ik paragrafusát meg lehet valósítani és a méregdrága Varsói Paktum megszűnik. Mégis Franciaország hadjárata a NATO ellen, Nyugat Németország ellenzésére talált, ami által Nyugat Németország az Egyesült Államok legerősebb szövetségesévé válik. Románia hadjárata a Varsói Paktum ellen viszont Kelet Németország ellenzésére talált, miáltal Ulbricht a Szovjótunió legfontosabb szövetségesévé válik. Ulbricht, Kelet Németország párt és állam-vezetője védekezik a keleti katonai blokk bármilyen gyengítése ellen, mely egyelőre biztosítja számára a status quo-t és formálisan garantálta a számára a berlini falat. A románok felismerték, hogy blokk-törésükkel Németországban kell megindulniuk. Még junius Íl-én, egy Pitestiben tartott beszédében Ceausescu megfogadta, hogy keményen fog harcolni azért, hogy Európa államai között uj és jobb viszonyok jöjje nek létre s ennek előfeltétele az, hogy minden népnek meg legyen a joga saját sorsának eldöntésére.-— És ebben a keretben — mondotta Ceausescu — az első lépes, hogy megoldást találjunk a német kérdésben. A Varsói Paktum a mostanit megelőző konsultätiv-konferenciáján, 1965 januárjában Románia megakadályozta, hogy a végnyilatkozatiban Nyugat Németországot a béke veszélyeztetésével vádolják meg. Ezév májusának közepén Ceausescu, k ü 1 kereskedelmi miniszterét Cioara-t Nyugat Németországba küldte, hogy felajánlja Bonn-nak a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ugyanekkor a román párttitkár embereit a keleti államokba is elküldte, hogy megnyerje azokat a Varsói Paktum fellazitásáhaik. Magyarországon és Bulgáriában errenézve biztatást kapott, a Szovjetunióval s z o rosabban összefüggő Kelet Németországban, Leng yelországban és Csehszlovákiában azonban mereven elzárkóztak a katonai szövetség fellazítása elől. Ez utóbbi három országnak a helyzete ugyanis erősen külömbözik a délkelet európai államok helyzetétől. Ezek képezik háború esetén az első érintkezési pontot a Nyugattal, mig Magyarország, Románia és Bulgária egy lehetséges hadszíntér szélén fognak feküdni. Azonkívül fenyegetve érzik magukat Nyugat Németország esetleges területi követelései miatt. Junius 6-án a Varsói Paktum külügyminiszterei össze- NATO katonai szövetségébőlgyültek, egy egykori cári sze-B UK ARES T, Románia. — A királyi palota előtt a román fővárosban, melyet jelenleg a román államtanács foglal el, hat “Tc,haiika”-limuzine állott meg. Európa vörös vezéreit hozták, párt és kormányfőket, íkül és hadügyminisztereket, a “Varsói Paktum” csúcs-konferenciájára. Negyven perccel az érkezés után, Novotny, a csehszlovák főnök félig futva érkezett vissza a parkolóhelyre és láthatóan feldühödve szállt ismét a “Tchaiíká”-jába. Utána a többi delegáció is egymásután elhagyta a királyi palotában székelő konferenciát. Csak a szovjet delegátusok tartottak ki a házigazdánál, Ceausescu, a román kommunista párt vezérénél. Csak három óra múlva intézkedett Brezhnev, szovjet párt-főtitkára, hogy ugyancsak “Tchaika” kocsija elő-, álljon, mig a kíséretében levő Ceausescu egy Mercedes 600 autóba szállt. A keleteurópai NATO, a Varsói Paktum, ismét a maga csatasorába akarta állítani a blokktörő Romániát. De a román párt-titkár Ceausescu keményen kitartott amellett, amit de Gaulle egy héttel azelőtt Moszkvában javasolt: — Európa államai, ahelyett, hogy mozdulatlan katonai tömbökbe merevedjenék, mint egyenjogú hatalmak dolgozzanak együtt Ceausescu követelte, hogy a szovjet csapatok, melyek ma 20 hadosztállyal állnak Kelet Németországban, négy hadosztállyal Magyarországon és két hadosztállyal Lengyelországban, vonul j anak vissza, saját országukba. A szovjet csapatoknak más országokban való állomásoztatása, aminek költségeit a Varsói Paktum összes országaira elosztanak:, túl drága. Azonkívül: — A Nyugattal való kereskedelmet fel kell élénkíteni. Ez különösen a cseheknek tetszett, mivel remélik, hogy ezáltal felesleges gépi berendezéseiket el tudják adpi a nyugati piacokon. A moszkvai vezetők ezzel szemben a Vietnam-i háború kiélesedésé vei kapcsolatban azt követelték, hogy a Varsói Paktum sorait zárják szóró sabbra. Az elvtársak végül egy háromezer szavas nyilatkozatban hajlandók voltak f egy ve réket felajánlani Észak Vietnamnak, az amerikaiak ellen, de semmiképpen sem tudtak megegyezni a legfontosabb pontban, a felosztott Németországban. A Varsói Paktumot 1955- ben állították fel, kilenc nappal azután, hogy Nyugat Né me tor szagot felvették a NATO-ba. A Paktum 11-ik pontja szerint a Varsói Paktumot ismét feloszlatják, amint a NATO megszűnik. Franciaország kiválása a rető kastélyában, a moszkvai Spiridonovka-palotában, hogy egy közös nyilatkozatot hozzanak létre előre, a most Bukarestben tartott konferenciára nézve. Ezen a találkozón Manescu román külügyminiszter megkísérelte, hogy egy formulát juttasson a közös nyilatkozatba a katonai blokkok fellazításáról. Amint azután keletnémet kollégája, Ulbricht embere, Winzer arra kezdett célozgatni, hogy Manescu “elárulja a kommunizmus ügyét” és “hátulról ledöfi társait”, Manescu azzal fenyegetőzött, hogy elhagyja a termet, azonkívül, hogy a további megbeszéléseken nem vesz részt. A moszkvai pártfőnöknek Brezhnevnek kellett közbelépnie Manescu megnyugtatására. Manescu ezután nem is maradt tétlen. Azt ajánlotta, hogy átrgyalásaikra hivjak meg Albániát, mely 1962 óta távoltartatta magát. Ez a törekvés egyébként hatástalan maradt, maga Albánia utasította vissza. Tizenkét nap múlva, a tervezettnél háromszor annyi idő után, a keleti külügyminiszterek ismét távoztak , dolgük-végezetlenül. A közös nyilatáozatból nem lett semmi. Most a Varsói Paktum bukaresti csúcskonferenciáján a keleti elvtársiak ismét kénytelenek voltak meghallgatni Ceausescu párttitfcár nézeteit az európai biztonságról. Sőt Ceausescu odahatott, hogy román vezérkari tisztek mutogatták a csucs-elvtársaknak Európa térképét és tartottak nekik előadást, — ezúttal nem ideológiáról — hanem Európa földrajzáról. A konferencia előtt egy héttel Ulbricht nem engedélyezte a kletnémet kommunisták és a nyugatnémet szociáldemokraták közötti vitát. Ez a csúcskonferencián elegendő volt Ceausescunak arra, hogy agyba-főbe dicsérje a szociáldemokratáikat és “tiszta szívből” javasolja a velük való együttműködést. Ulbricht-ot különben is erősen célba vette Ceausescu más oldalról is. — Jó — mondotta — ha Ulbricht annyira ragaszkodik a Varsói Paktumhoz, ám fizesse annak fenntartásában Románia részét is. Az oroszok megkísérelték a közvetítést a konferencia feloszlása után is. Egyrészt e pillanatban nem tudják megengedni a Varsói Paktum és Kelet Németország gyengítését, másrészt igen szükségük van Romániára. Ugyanis Románia az egyedüli állam a keleti blokkban, mely támogatja a Szovjetuniót azon panaszában, hogy Kelet Németország, Csehszlovákia és Lengyelország tulkeveset fizetnek a nyersanyagokért, amit a szovjettől és Romániától kapnak és még hozzá igen rosszul fizetik, amit fizetnék.
