Bethlehemi Hiradó, 1966. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)
1966-12-01 / 48. szám
8. OLDAL BETHLEHEM! HÍRADÓ Thursday. Dec. 1, 1966 Dr. Shigemi Honma, a Michigan State Universityn két kitenyésztett karfiol fejjel. Az alsó a rendes fehér, a felső zöld. színű. A zöld karfiol kitenyésztése a tudósnak 8 évig tartott. A Szabad Magyar Jogászok közgyűlése-NEW YOiRK. - A New Yorkban székelő Jogász Szövetség november hó 18-án tartotta meg ezévi közgyűlését és a szokásos baráti vacsoráját a Jaeger House-ban. Ez volt ennek az amerikai—magyar szervezetnek immár tizenegyedik -közgyűlése, melyen a tagság nagy számban jelent meg. Az 1966. évi működésről Laczay Ervin főtitkár számolt -be, kiemelve a Szövetség tízéves fennállása alkalmából rendezett vacsorát, melyen mind az amerikai-magyar, mind az amerikai jogászvilág és bírói kar nagy számban volt képviselve a Newr York (Hiltonban. A főtitkár megemlé kezett két ’érdékes és értékes “kerekasztal” konferenciáról -melyek -közül az egyiket magyar, a másodikat angol nyelven tartották s az utóbbiban résztvett New York 17. kerületének képviselője Ted Kupferman is, az amerikai magyarság készséges, hű barátja. A közgyűlés köszönettel vette tudomásul az úgyszólván minden anyagi segítség nélkül működő Szövetség ezév: munkáját. A továbbiakban egyhángulag javasolták, hogy egyelőre csak minden két esztendőben tartsanak közgyűlést és az uj tisztikart igy ennek megfele lően, két évre választották meg egyhangú -szavazattal. Az ezévi tisztikart újraválasztották s igy elnök ma-r'i Varga László, ügyvezető alelnök Weber Tibor, alelnökök Moor Arthur, Némethy Imre és Nyáry Miklós, főtitkár Láczay Ervin. A választást megelőzőleg az amerikai-magyar jogászvilág veteránja, Márk Béla vette át a korelnökséget és bonyolította le a szavazást. A jelenlevő jogászok baráti melegséggel üdvözölték a körükben szintén megjelent volt polgármestert, a magyarság és a magyar ügy nagy bará1- tjá: Robert F. Wagnert. . w. t.) A 65 láb magas fenyőfa Nevada megyéből, Calif.-ban, lesz a Washingtoni Nemzeti karácsonyfa. Látogatás a gazdagok házaiban WASHINGTON.—A Brookings Institution, az amerikai nemzeti, társadalmi és gazdasági viszonyokat állandóan figyelő, elemző intézmény, legújabb kiadványában a gazdagok életkörülményeit vizsgálta, különös tekintettel a jövedelemre és adózásra. Szeretnek a gazdagok adót fizetni? Erre és sok más kérdésre kap feleletet az olvasó az Economic Behavior of the Affluent cimü könyvben. A vizsgálódást a Brookings Institution részére a University of Michigan kutatóközpontja végezte, három egyetemi tanár vezetésével. Kikérdeztek 976 jómódú amerikait, akiknek évi jövedelme 10,OÖO dollár vagy több. Itt az eredmény: Az első átfogó megállapítás: A gazdagok átlag heti 48 órát töltenek munkával. Minden négy közül egynek heti munkaideje 60 óra, vagy több. Soknak két állása, foglalkozása van. Az évi 10—-30 ezer dollár jövedelemmel birc családok 40 százalékában a férj is, a feleség is dolgozik. 30,000 dolláron felül már csak kevés feleség dolgozik. Milyen ember a gazdag amerikai ember? Különbözik attól, aki nem gazdag. Idősebb ás magasabb tanultsága, műveltsége, tudása van. Felekezeti különbség is van köztük. Elől járnak a presbitériánusok, az episzkopális egyházak tagjai és a zsidók. Csak kisebb arányban vannak gazdagok és jómódúak a katolikusok és a fundamentalista protestánsok közt. Pártállásuk szerint: a republikánusok felé hajolnak. A legtöbben saját családi otthonban élnek, soknak második háza is van másik államban. * Azt hinné az ember, hogy mivel eleget keresnek, nem látják szükségét annak, hogy minél többet dolgozzanak. Az egyetemi vizsgálódók megkérdezték valamennyiüket, hogy miért dolgoznak oly sokat, általában többet, mint a nemgazdagok ? Minden második erre a kérdésre azt felelte hogy azért dolgozik sokat, mert a foglalkozása ezt megkívánja, megköveteli. Sokan azt felelték, hogy annyit dolgoznak, amennyit dolgozni bírnak. Minden jómódú embernek, családnak van megtakarított pénze, vagyona. Miért takarékoskodnak, miért teszik félre jövedelmüknek egy részét ? Többen többféle feleletet adtak erre a kérdésre, vagyis: több okot láttak a takarékoskodásra. Minden négy közü’ csak egy felelte, hogy azért igyekszik minél nagyobb vagyont szerezni, hogy halála után minél több jusson másoknak: a családnak, rokonoknak, barátoknak, közérdekül intézményeknek, egyház-; nak. Minden második a kézenfekvő célt jelölte meg, mint fő inditóokot a megtakarításra: gondoskodni a nyugalomoavonulás utáni kényelmes megélhetésről. Más indokok: a gyermekek felsőbb oktatása, előre-nem látható szükségesség esetén hlegyen tartalék pénz. Ami vagyonuk van, honnan származik ? A megkérdezett 976 gazdag közül több, mint minden második, pontosabban: 60 százalék azt felelte, hogy annyija van, amennyit megtakarított jövedelméből. Négy közül egy azt említette, hogy sefektetései (ingatlan, részvények, stb.) értékben növekedtek. De minden hetediknek vagyona részben öröklésből ered, vagy ajándékból, ami mellesleg megjegyezve, újabban az örökhagyásnak egyik módja; gazdagok vagyonuknak egy részét odaajándékozzák azoknak, akik azt a vagyont egyébként örökölnék é— magasabb hagyatéki adót fizetnének, mint amilyen magas az ajándékozási adó... A vizsgálódénak ezen a pontján elérketünk egy ké nyes és izgitó kérdéshez: adót fizetni! Mnél több a jövedelem, annál több adót kel! fizetni. Nem úgy, minta régi jó, iga zán jó időkbei, még nem is olyan nagyon régen, amikor nem volt jöveíelmi adó és voltak Rockefelferek, Morganok Carnegiek, aliknek nem voltak adógond jak. Hogy tetszik a gazdagoknak az adó, amelynek rátája a jövedelem magasodásával enelkedik ? Nem tetszik; Adó egyáltalán sen kinek sem tetszik (kivéve az adószedőnek) De ez a kérdés elemeire is lontható és nagyon érdekes a kérdés, hogy a progresszív jövedelmi adc nem vezet-e a*ra, hohgy a nagyon gazda góc már nem igyekeznek többet keresni, mert a többjövedelmet felfalja az adószedő? Erre a provokativ kérdésre minden nyolc megkérdezett közli hét — a vizsgálódók nem kis csodálkozá-GENF, Svájc. — Zürich kanton, Svájc legsűrűbben lakott tartományának férfi szavazói újból megerősitették azon felfogásukat, hogy a nők nem szivesen látott vendégek a politikában. Zürich kanton 107,773 szavazattal 93,372 szavazat ellenében úgy határozott, hogy továbbra sem ad nőknek választójogot, még a tartományi választásoknál sem. Svájc az egyedüli modern állam, mely még mindig megtagadja asszonyok számára a szavazást. A nők a helyi választásokban is csak 4 kantonban nyertek szavazati jogot, a 25 kanton közül. A jelenlegi szavazást politikai megfigyelők úgy magyarázzák, hogy még legalább 10 esztendő fog eltelni, mielőtt a nők résztvehetnek majd az országos választásokban. Mindamellett némi megnyugvást hozott női jogokért küzdő szervezeteknek, hogy most választójogukat csak 14,401 szavazattal utasították el, mig 1959-ben a zürichi kantonban 40,000 szavazat volt az női választójog ellen. 3ára — azt felelte, hogy a magas és fokozatosan magasodó jövedelmi adó egyáltalán nem tartja vissza őket attól, hogy annyit dolgozzanak, amennyit birnak. A gazdagoknak ez a magatartása a progresszív adóval szemben általános nemzetgazdasági szempontból kü lönös jelentőséggel bir. Ha a fikozatosan emelkedő adó so kákát visszatartana attól hogy erejük, tudásuk, gyakor lottságuk és tapasztaltságuk egy részét, hogy úgy mondjuk, parlagon hagyják, e: nemzeti gazdasági károsodással járna, annál is inkább mert a gazdagok munkája nagyobb gazdasági értéket kép visel. De ez a károsodás na gyón csekély, a Brooking vizsgálódók megállapítása szerini alig fél percent. Vagyis: csak 20 gazdag közül egy akad, aki a jövedelemnek bizonyos fo kán megmakacsodik és azt mondja magának és az adó hivatalnak: eddig és nem to vább! Sőt megállapítást nyert, hogy magában a kanton fővárosban Zürichben, élsőizben szavaztak a férfiak a női választójog mellett, de a választást a vidéki szavazatok döntötték el és semmisítették meg a nők melletti 9000 szavazásos többséget Zürich városában. A nők választási jogainak támogatói azonban a jövőre nézve abban reménykednek, hogy a német nyelvű Zürichben történt, asszonyok melletti többség hatással lesz más német nyelvű kantonok szavazóira, melyek Svájcban többségben vannak. Voltaképpen a francia nyelvezetű nyugati rész voltSvajéban az, mely először adta meg a választási jogot a nőknek. Vaud kantonnal kezdődött 1959-ben és folytatódott Genf és Neuchatel kantonokkal. És a németnyelvű kicsiny de gazdag város-állam Basel, csak az elmúlt júniusban csatlakozott a francia felfogáshoz. A olasznyelvü kanton Ticino, Svájc délkeleti részében, kereken elutasította, a nők választójogát. INVÁZIÓ! NEW YOEK. - Európa minden részéből jött turistavezérek százai meglepetésszerűen megszállták New York városát. Egyszerre jöttek, egységes kommandó alatt. Mint egy hadjáratban jól irányított elővédcsapat. Legalább ötszázat számoltak hivatalosan. Nem kell megijedni, megrendelt invázió ez. Az európai utazási iroda-tulajdonosokat és turisztikai Írókat Humphrey alelnök, Connor kereskedelmi miniszter és Fowler pénzügyminiszter hívták meg Amerika nagyobb városaiba, tiz napi vendégjárásra. Végigvezetik őket hoteleken, moteleken, éttermeken, mégpedig mérsékelt áru helyeken — hadd lássák .és hazatérésük után hirdethessék, hogy a gazdag Amerikában szerényen is lehet nézelődni, szórakozni, enni és inni. A cél: az inváziós sereg utján meggyőzni az európaiakat, hogy nyugodtan tölthetik vakációjukat itt; akármelyik városban, napi 1'5—20 dollár elegendő mindenütt (az utazási költségen felül). New Yorkban a turista-vezér vendégeket megvendégelték a hires olcsó-jó helyeken mint Horn and Hardart, Howard Johnson, cafeteriák. A; elsőrangú hoteleket, a S'heratont, az Americanát, a Waldorf-Astoriát széles ívben elkerülték ... A tíznapos invázió New Yorkban és más városokban körülbelül félmillió dollárba fog kerülni, mert az európaiak mindenütt mindent ingyen kapnak. De, bár az akció közérdeket szolgált, a számlát nem Uncle Sam fizeti, az akciónak hivatalos szentesítéssel magánjellege van, a ven dégjárást az American Ex press Company rendezi s t költségeket felosztják az idegenforgalomban elsősorban ér dekelt vállalatok közt. Érdekes számolási műveletet végzett az Americana Ex press Company; a körutazási terv szerint az európai vendé gek el fognak fogyasztani 1É ezer ingyenes ebédet és va csorát, el fognak foglalni 325C hotelszobát és utjuknak hoszsza hat és fél millió személy mérföld lesz, vagyis az ötszázak összesen ennyi mérföldet fognak utazni. És azt is jelenti már most a rendező A. E. Company, hogy egyes államokból és városokból panaszos levelek jöttek: miért nem látogatnak el az európaiak oda is? ... A modern Svájc még megtagadja a választójogot a nőktől Charles Percy republikánus győzött Paul H. Douglas demokrata szenátor fölött Chicagóban. SOK ZAJ - VALAMIÉRT BROOKLYN, N. Y. - A: egész szabad világban meg löbbenéssel, az egész kommunista blokkban megkönnyebbüléssel fogadták a hirt, hogy a nyugatnémet kormányzatban, valamint a bajorországi választásokon előretört az “ujnácizmus”. A szabad világ az európai és világhelyzet ked vezőtlen alakulásától tart, i kommunisták igazoltnak hirdetik azt a mindenkori vádjukat, hogy Nyugat-Németországban vezető állásban vannak Hitler egykori segítőtársai. A Brooklyn College egyik tanára, Wallace Morgan, meglepőnek mondja ezt a most hirtelen megnőtt érdeklődési nyugatnémet vezetők náci nultja iránt. A “neo-náei” Kiesinger múltja nem újdonság a nyugatnémet politikai életben. Eddig is bőven voltak magas és legmagasabb álásokban olyanok, akiknek ná •i múltja közismert volt. Morván professzor felsorol néhá nyat: Dr. Hans Globke éveken át Adenauer kancellár irodafőnöke volt még azután is, hogy \ sajtó felderítette és feltárta náci-kori jelentős szereplé ?ét a törvényalkotások terén Erhard kancellár nemrég magas külügyi pozícióba hívta meg Dr. Albert Pfitzert, aki csak akkor mondott le, amikor a lapokban leleplezték, hogy nemcsak a nemzeti szocialista pártnak volt tagja, hanem — diákkorában — a hírhedt S. S. terrorbandának Heinrich Lübke, a nyugatnémet köztársaság elnöke egyik megtervező je volt a koncentrációs táborok rendszerének. Morgan professzor közli, hogy birtokában vannak Lübke náci múltjára vonatkozó meg dönthetetlen bizonyítékok hiteles másolatai. Cinikus állásfoglalás lenne, ha valaki úgy vélné, hogy a zaj, ami Kiesinger kancellári jelölése körül támadt, “sok :aj semmiért”., A szabad világnak, talán elsősorban az Egyesült Államoknak súlyos következtetéseket kell levonni az ugrásszerű “jobbrakanyarodásból”, amely a nyugatnémet közéletben mutatkozik. Helyes és időszerű a brookyni professzor mementója. De van ahhoz hozzátenni való is. Azt, hogy a háború után i szétszakított Németországnak nyugati nagyobb felében oly sok magasállásu náci talált menedéket és idővel uj befolyást, magas állásokat, az orosz kommunisták számlájára kell írni. Ugyanis, amikor 1945-ben már mindenki látta Németországban is, hogy Hitler ezeréves birodalma összeomlás előtt áll, amikor nyugat felől az amerikai haderő, kelet felől pedig az orosz vörös hadsereg ellenállhatatlalul tör előre, a nagyobb állásoan volt és nagyobb bűnökkel terhelt németek jobban féltek a barbár oroszoktól, mint a civilizált amerikaiaktól, és amikor fellazult, majd megtört a keleti front, tömegesen nyugat felé mfenekültek, hogy inkább az amerikaiak, miint az oroszok fogságába kerüljenek. Ez a történelmi oka és magyarázata annak, hogy Ny.-Németországban aránytalanul több náci talált menedéket, mint a keletnémet szovjet zónában, amely cinikus büszkeséggel Német Demokratikus Köztársaságnak csuolja magát. És annak, hogy az ex-nácik Nyugat-Németországban magasabb pozíciókba kerültek, magyarázatát abban találhatjuk, hogy a hitleri időkben úgyszólván minden magasabb képzettségű ember képzettségének megfelelő -magas állásban volt s az Adenauer kormányzása alatt a demokrácia útjára lépett Nyugat-Né-metország nem nélkülözhette mindazoknak szolgálatait, akiknek múltjában náci foltot találtak. Guilermo Sevilla-Sacasa nicaraguai nagykövet (bal) gratulál Sol Myron Linowitz-nek, akit U.S. nagykövetnek neveztek ki, az Organization of American Stateshez.
