Bethlehemi Hiradó, 1966. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-13 / 2. szám
The Only Hungarian Newspaper in the Lehigh Valley A magyarság érdekeit szolgáló független társadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN előfizetés EGY ÉVRE *5,00 EGYES SZÁM ÁRA 19c BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS ) AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY THURSDAY SUBSCRIPTION $5.00 A YEAR SINGLE COPY 10c 8*cond Ohi pMtag* Paid is Bethlehem. Pm. Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Bethlehem and Vicinity Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében. VOL. 44. ÉVFOLYAM No. 2. SZÁM BETHLEHEM. PA Thursday. January 13, 1966 Miért nines ma elég kenyér ott, ahol régebben buzafelesleg volt? A cárok idejében Oroszország kifejezetten mezőgazdasági ország volt és még ma is a lakosság 34 százaléka földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik. Régen az országnak buzafeleslege volt, sok kenyérmagvat exportált, ma, néhány év óta, újra és újra buzabehozatalra szorul. Amerikában a farmer népesség az összlakosságnak mindössze 7 százaléka, és Amerikának egyik nagy problémája az örökös mezőgazdasági termésfelesleg. Mi az oka a nagy különbségnek? Mi az oka annak, hogy a Szovjetunióban 540 millió akeren nem tudnak annyit termeszteni, amennyi a lakosság ellátására szükséges lenne, Amerikában pedig 309 millió akeren bőséges a termés? Nem kell mezőgazdasági szakértőnek lenni ahhoz, hogy meg tudjunk felelni ezekre a kérdésekre. Beszélnek a számok, megbízható, hivatalos adatok: Az 1955—59 időszakban az oroszországi farmok hozama jóval elmaradt az amerikai hozam mögött. Búza — az amerikai hozamnak 54 százaléka. Kukorica — 51 százalék. (És ebbe az időszakba esett Oroszországba egy kitűnő aratási év, 1958.) Ezek az oroszországi adatok a kolhozok és az állami farmok termelékenységét mutatják. De a Szovjetunióban vannak önálló parasztgazdaságok is; a háztáji gazdaságok, amelyek a kenyéren túl a nép többi élelemszükségletét elégítik ki. A privát gazdaságokban a parasztok maguknak termelnek, a haszon, amit elérnek, az övék; érthető, hogy igyekeznek minél többet termelni. És az eredmény meglepő: 1963-ban az országban eladásra került tojásnak 76 százaléka háztáji gazdaságokból származott, a tej 45 százalékát, a hús 44 százalékát, a burgonya 70 százalékát, a zöldség 42 százalékát a parasztok szabadon meghagyott kis telkükön produkálták — az összes megművelhető földek 3 százalékán! ❖ ❖ ❖ A kiáltó ellentétnek az oroszországi és az amerikai farm-gazdálkodás közt egyrészt, az oroszországi kolhoz és háztáji gazdálkodás közt — politikai magyarázata van. A bolsevik forradalom győzelme után, amikor elkergették a földesurakat és a parasztok birtokukba vették a földeket, a háborús események lezajlása után a mezőgazdasági termelés fellendült. 1927- ig a félig-meddig jobbágysorsból felszabadult muzsikoktól jó termésért, jó munkáért jó jutalmuk, jövedelmük volt. 1927-ben azután nagy változás állt be. Sztálin letörte a parasztdemokráciát, elrendelte és tüzzel-vassal végrehajtotta az orosz gazdaság átállítását erőltetett iparosításra. Az ipari fejlesztések, ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak Építéséi és régi építmények javítását, átalakítását vállalja. Építkezési kölcsönöket elintéz: Fenyő Tózsef. Telefon: CH 7-8484. főleg a nehézipar kifejlesztésének katonai célja volt: Sztálin tudatában volt annak, hogy a kommunizmust az ország határain túl csak úgy lehet terjeszteni, ha kellő katonai hatalommal rendelkezik. A kommunista krédó parancsolóan előírta, hogy ennek a célnak kell alárendelni a nemzet minden erejét. Ebből az elvből következett a parasztság kizsákmányolása a városi népesség javára. A mezőgazdaságban bevezették a kényszerszövetkezetek (kolhozok) és állami farmok rendszerét s az ellenálló parasztságot kegyetlenül elnyomták, üldözték, irtották. Az iparfejlesztés sikerrel járt, Oroszország meglepően rövid idő alatt ipari nagyhatalom lett, egyben katonai nagyhatalom, majd, az atombomba és a rakéta korszakának eljöttével, atomhatalom és az első sputnik nyomában élenjáró hatalom a világűr meghódítása terén. Az utóbbi területen sokáig megtartotta elsőbbségét, de idővel Amerika túlszárnyalta a szovjet teljesítményeit egy és más tekintetben, főleg az űrhajózás hasznos, tudományos kialakításával. * * * A szovjet mezőgazdaság kommunizálása a fő oka annak, hogy a parasztság a kollektiv gazdaságokban csak immel-ámmal dolgozik és az emberek energiájukat inkább a háztáji gazdaságokban értékesítik. A nagy gadzadágok produktivitása a fő probléma. Csak a nagy gazdaságok jobb termelése változtathat a mai kedvezőtlen helyzeten; ez a Kruscsev-utáni kormányzat célkitűzése. Az első kísérletek már folynak: kisebb egységekre osztják fel a túlméretezett kolhozokat és állami farmokat, és csökkentik a felülről, kívülről való dirigálást, több önállóságot adnak a kisebb egységeknek. Persze ez csak a bajok egy részét orvosolhatja. A mezőgazdasági munka termelékenységének vannak más előfeltételei is, mint a központi, bürokratikus igazgatás leépítése. Műtrágya nélkül a jó termőföld sem termel eleget. És nincs elég műtrágya. Az amerikai farmer akerenként négyszerannyi fertilizert használ, mint az orosz. És traktor is szükséges, nagyon sok, de nincsen elég, mert az ipart nagyrészben a fegyverkezés szolgálatába állítják. Az amerikai farmernépességnek négyszerannyi traktora és kétszerannyi kombájna van, mint az orosz mezőgazdaságnak. Az amerikai farmok felszerelésének gazdagságáról fogalmat ad egy számadat: a földművelésügyi minisztérium becslése szerint a farmfelszerelések értéke több mint 230 ezer millió dollár. Hogy mennyi 230 billió dollár, azt senkisem tudja elképzelni. Mégis közelebb hoz ennek a mérhetetlen amerikai gazdaságnak megértéséhez egy összehasonlító adat: Mig az amerikai farmok gépi felszerelésébe 230 billió dollát van befektetve, Oroszországban az összes befektetések (mezőgazdasági, ipari, közlekedési, építési befektetések) összege az utóbbi években hi vatalos közlések szerint nem egészen 200 billió dollár volt * * * Gyógyíthatatlan betegsége is van az orosz gazdaságnak: a vidéki fiatalság özönlése a városokba. Más országokban is — Amerikában is — van hasonló népvándorlási folyamat, de az okok különbözőek. Oroszországban az ok a falvak szinte 'hihetetlen elmaradottsága. Nincs ott a legcsekélyebb kényelem sem, a modern életszínvonalnak semmi jele. Petróleumlámpa, közös kút az egész falunép használatára, kevés rádió, még kevesebb televízió; az emberek él vannak szakadva a nagyvilágtól. A Brezsnyev—Koszigin ikerpár megpróbál több pénzt a falvakba pumpálni, az átvételi árakat felemelte, például a rozsért az amerikai piaci árnak háromszorosát kinálja a kolhozmuzsikoknak, egy tonna tejért vidékenként különböző mértékben 130—230 rubelt fizet az állam (az amerikai ár 82 dollár). És mégis, mindennek ellenére, sok kolhoz és állami farm veszteséggel zárja az évi mérleget. A kollektiv termelés, a bürokratikus igazgatás, az egyéni kezdeményezés és munkakedv hiánya katasztrofális következményekkel járna, ha a kommunista gazdálkodást nem támasztaná alá a háztáji, privát, szabad, kapitalista gazdálkodás. Nem érdem — kötelesség BRÉMA. — Elisabeth Forck nyugalmazott tanítónőt a kormány érdemrenddel tüntette ki, amiért a náci rémuralom idején zsidókat elrejtett, az üldözéstől és a haláltól megmentett. De a tanitónő a kitüntetést nem fogada el, az érdemrendet visszaküldte Heinrich Lübke köztársasági elnöknek, e sorok kíséretében: “Lelkiismereti okokból nem fogadhatom el a kitüntetést azért, amit én mint keresztényi kötelességet cselekedtem. Én nem voltam az egyedüli a városban, aki segítette az üldözötteket, az egész St. Stephan-i városkerület népe kezdettől fogva az üldözöttek oldalára állt és értük minden lehetőt elkövetett.“ NEM MEGY A PÁPA? VATIKÁN VÁROS — Valószínűtlen ,hogy VI. Pál pápa Lengyelországba látogat, mivel a lengyel kormány nem engedélyezte Wyszynski hercegprímás vatikáni látogatását — közli a Szentszék titkársága. KIADÓ 5 szobás földszinti lakás havi $75-ért. 199 French St., New Brunswick, N. J. A tengerjáró ház-hajó valósággal szétmállott útban Miami, Fla.-ból a Bahama Szigetekre. A hajón volt fiatalkorúakat Illinoisból, számszerint tizennégyet megmentették. Ki tudja, milyen háború ez? Minden újságolvasó tudja, hogy minden vietnami probléma megítélését ezzel a kérdéssel kell kezdeni: Milyen háború ez? Miért van ez a háború ? Meghallgatásra érdemes feleletet ai az alapvető kérdésekre Sol W. Sanders, a washingtoni L. S. News folyóirat politikai főmunkatársa, aki szemtant ja volt már a nagy francia vtreséggel végződött indo-kimi háborúnak és akkor is, azfia is sokszor folytatott bizalmas, baráti beszélgetéseket északi és déli, kommunista és antikommunista személyiségekkel, katonákkal és civilekkel. A vietnami harcterekről rövid vakációra hazatért veterán riporter igy vélekedik erről a minden tekintetben rendkívüli háborúról; Ho Si Minhtől az Utolsó, 16 éves vagy még fiatalabb katonáig minden kommunista — az is, aki nem tudja, hogy mi is tulajdonképpen a kom munizmus — hisz a felszabadító háború ellenállhatatlan erejében. Dien Bien Phunál halálos csapást mértek a fran cia gyarmati hatalomra és meggyőződésük az, hogy a a mostani felszabadító háború nem más, mint a francia háború folytatása. A “francia gyarmati elnyomás” helyébe az “amerikai imperializmus aggresziója” lépett. * * * Ha veszedelmes már ez a teljesen hamis egyenlet is, még veszedelmesebb az a téves felfogásuk, hogy az amerikaiak — az emberek, a politikusok, a katonák — olyanok, mint a franciák. Ennek veszedelme főleg abban rejlik, hogy azt hiszik, hogy hasonló helyzetben az amerikai ugyanúgy vélekedik és ugyanúgy cselekszik, mint a francia. Ennek a téves felfogásnak alapja az a tény, hogy a vietnamiak műveltebb rétege féligmeddig francia volt, francia iskolába jártak otthon vagy Párisban, resztvettek a franciaországi politikai életben és befolyásukat éreztették a legmagasabb politikai körökben is. Másfelől, az északi vagy a déli vietnami kommunista vezérek között egyetlenegy sincs, aki Amerikában élt volna és jól értené az angol nyelvet. Vagyis: az egyik területen tökéletesen kiismerték magukat, a másik terület idegen volt és idegen maradt számukra. * * * A Dél-Vietnamba rendelt amerikai katonaság létszámatud hinni abban, hogy valaha “hidegen hagyja” őket. 200 ezer amerikai katona? 300 ezer- A franciáknak az indokínai háború végső szakaszában 450,000 katonájuk harcolt és — a felszabadító háború felszabadítással végződött ! ... Ezen a ponton is téves a felfogásuk. A francia haderőt nem lehet az amerikaival egyenlően felmérni. Amerikának ellenállhatatlan erejű légi flótája van, a franciáknak 1951-ben csupa olyan amerikai repülőgépeik s egyéb fegyverzetük volt, amiket az amerikaiak á világháborúban, tiz évvel azelőtt, az afrikai invázió során, Marokkóban hagytak. 1954-ben, amikor az indo-kinai háború döntő szakaszába érkezett el és Dien Bien Phu alatt folyt az utolsó döntő összecsapás, a franciáknak tiz B—26-os bombavető repülőgépük volt és ezek közül négy nem volt használható, bevethető állapotban. Szinte hihetetlen, de tényként kell elfogadni, hogy Ho és Giap elmulasztják az összehasonlítást akkor és most közt. És hozzá kell tenni, hogy az amerikai haderőnek ma nemcsak hatalmasabb fegyverei vannak, hanem uj fegyverei is, amilyenek a francia háború idején még nem is léteztek. Például: infrared fénnyel betudnak világítani az őserdő sűrűjébe és felfedezik az ott rejtőzködő gerillákat. * * * Ezekben a napokban, amikor Amerika valóságos világpropagandát csinál a megegyezéses béke érdekében s még Pál pápa befolyását is igyekszik megnyerni, feleletre vár a kérdés, hogy miért oly határozott “Nem!” a reakció Hanoi felől. Miután az ember hosszú idegi élt Vietnamban, mindkét országrészben, és sok bizalmas beszélgetést folytatott vezető katonai és párt-személyiségekkel, ezt meg lehet érteni, — mondja az amerikai riporter. Itt egy kommunista mozgalommal állunk szemben, amely 20 éven át nagy áldozatot hozott, kimondhatatlan szenvedést vett magára azért, hogy kiűzze az országból az idegen (francia) hatalmat, egyesítse az országot és megteremtse a kommunista Vietnamot. Most, ha alkuba bocsátkoznának az amerikaiakkal, mit mondhatnának a vezérek a népüknek? “Sajnáljuk, tévedtünk” — ezt nehéz mondani. Ezért, aki ismeri őket, nem is hajlandók lesznek a megoldásra, amely a két Vietnam létezését állandósítaná. * * * A logikus gondolkodás innen a következő kérdéshez vezet: Az lenne tehát a logikus megoldás, hogy megbuktassuk Észak-Vietnam kommunista kormányzatát ? Ez veszélyes hazárdjáték lenne. Nem hihető, hogy Kina tétlenül nézné egy szomszédos, félig-meddig csatlós-jellegü kommunista állam összeomlását. Inkább feltehető, hogy a kinai kommunisák a Ho Si Minh rezsim bukására úgy reagálnának, ahogy az oroszok reagáltak az 1956 októberi magyar szabadságharcra, a Moszkvának felesküdött magyar kommunista kormányzat összeomlására, És ne felejtsük el: ugyané:* volt az oka, illetőleg magyarázata annak, hogy a koreai háború döntő fázisában Kina beavatkozott. Ha tehát tovább ic Ho-val kell szembenállnunk, mi a teendő ? Ho-t megleckéztetni. Meggyőzni arról, hogy Dávid és Góliát legendája — legenda. Az amerikai óriást a vietnami kommunista törpe nem tudja térdre kényszeriteni. A további, egyre feljebb fokozódó háború elviselhetetlen vérvesztés, végeredményben öngyilkosság lenne. Ez a felismerés talán mégis egyezkedésre vezethetne. De ez ko- I rántsem jelentené azt, hogy \ az északiak végleg lemondanának az egy és oszthatatlan és kommunista Vietnam eszméjéről. Egy uj “genfi egyezmény” csak rövid időre, két vagy három esztendőre oldaná meg a vietnami problémát. És egy megoldás, amely időleges, nem megoldás. A vietnami konfliktus a kommunista blokk és a szabad világ közt folyó úgynevezett hidegháborúnak egyik fejezete. Ebben a hidegháborúban ma sem a kommunista blokk, sem a szabad világ nem egységes, igy hát ma még senki sem tudja megmondani, megjövendölni, hogy miképpen fog alakulni a helyzet a jövőben Ázsiában. A vietnami háború történelmi jelentősége abban áll, hogy abban a szerencsétlen, békétlen kis országban lehetséges-e a világkommunizmus továbbterjedését megakadályozni úgy, mint sikerült — legalábbis belátható időre — Európában. JERSEY CITY DEMOKRATA CÁRJA JERSEY CITY, N. J. - Két év előtt váratlan szerencse érte Jersey City népét: kiderült, hogy a polgármester, Thomas Gangemi, nem lehet polgármester, mert még csak nem is amerikai állampolgár. Gangemi “kívül tágasabb” invitálást kapott és a városi tanács tagjai, megválasztották a helyébe Thomas J. Whelant. Hogy miért választották meg Whelant? Azért, mert hitték és remélték, hogy a polgármesteri székben nem fog beválni s mikor aztán uj választásra kerül sor, jobb polgármestert választhatnak, maguk közül egyet. Igazuk volt. Thomas Whelan rossz polgármesternek bizonyult. Első dolga volt, hogy kiebrudalt a városházáról 503 semmitevőt. Hurrá! 1,900,857 dollárt spórolt meg ezzel a város sokat szenvedett adófizető népének. Következtek az iskolaszék íróasztalainál lebzselő hivatalnokok, 102 felesleges személy, 400,000 dollár megtakarítás. Miért sepert ilyen alaposan az uj seprű? Megmondta ő: “A városi állásoknak körülbelül 80 százalékát politikusok ültették be hivatalaidba — jó szolgálatok jutalmazásául.” Mit csinált a megspórolt pénzzel, a talált pénzzel? Felemelte a rendőrök és a tűzoltók fizetését, akiknek fizetésemelését a sokat szenvedett adófizető polgárság két héttel Whelan hivatalbalépése előtt leszavazta. És mi sorsot szánt Whelan azoknak, akiket meghagyott állásukban ? Munkára fogta őket. Az irodalmi munkaidőt felemelte 7 órától 8 órára. Mégpedig 60 perces órákra. Hogy egyesek, sokan, leszokjanak a heti 20 óra munkáról, Whelan bevezette mindenki számára az időóra lyukasztást. Elmúltak a Frank Hague cár idejéből szokásossá vált túlórák a heti 20 óra után ... A nagy seprüzés hasznosnak bizonyult. Az ingatlanadót le lehetett számtani és ennek köszönhető, hogy viszszajöttek gyárak, amelyek korábban oly helyekre emigráltak, ahol kevesebb real estate adót kell fizetni. Elszámitották magukat a városatyába kik két évvel ezelőtt Whelant abban a reményben ültették be a polgármesteri székbe, hogy rossz polgármesternek fog bizonyulni. A legutóbbi választás alkalmával Whelan a szavazatok 55 százalékát kapta meg, pedig hatan voltak ellenfelei és, mint ily esetekben gyakran megtörténik, sok szavazat elforgácsolódott. Jersey City demokrata és demokratikus cárjának népszerűségére jellemző, hogy a helyi demokraták felfelé szeretnék buktatni. Arról van szó, hogy az állam egyik népszerű, republikánus vezérével, Clifford Case szenátorral szemben jelöltetik az idei novemberi választáson. GYAKORLAT NEM SZÜKSÉGES ahhoz, hogy egy "AVON LADY" legyen ön is. Telefonáljon még ma s tudja meg, hogyan kereshet extra dollárokat. Hívja: 642-5146 számol. Alleniown-Belhlehem környékén lel.: 432-0916.
