Bethlehemi Hiradó, 1966. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-19 / 20. szám

8-IK OLDAL ßEtKL!,F^MIHÍRADÓ Thursday, May 19, 1966 Hetven Éves az Amerikai Református Egyesilet.. Kik és mik vagyunk . . ? Irta: KECSKEMÉTHY JÓZSEF központi titkár Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületnek, amely testvérsegitő és biztositó szol­gálatának ez évben 70 éves jubileumát ünnepli, a jellege és áldásos munkálkodásának angol nyelvű meghatározása igy hangzik: “Legal Reserve Fraternal Benefit Society.” Magyarul azt jelenti, hogy: ‘Törvényes Díjtartalékkal ren­delkező Testvérsegitő Egye­sület’. Ennek a 70 éves, di­cső múlttal, csodálatos ma­gyar teljesítményekkel és je­lentős vagyonnal rendelkező intézménynek hármas jelleget magába foglaló neve éppen úgy, mint az a rövid mondat, amely működését meghatároz­za, egyaránt elkötelezést je­lentő jelzők. Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület amerikai mi­volta bizonyságig nem csupán annak, hogy Amerikában ala­kult, él és működik, de főleg annak, hogy amerikai szellem­ben, az alulról felfelé építő, hamisítatlan demokráciáj u berendezéssel, tagjaiból vá­lasztott képviselettel kormá­nyozza életét. így végzi test­vérsegitő és biztositó szolgá­latát is. Négyévenként meg­tartott közgyűlésein nemcsak az elvégzett munkát, a sike­reket és fejlődést jelentő tel­jesítményeket mutatja ki és jutalmazza meg, hanem a hiá­nyosságokat is feltűnteti s. azokat igyekszik pótolni. A jövőre évről-évre uj terveket készít, javítja önmagát és mű­ködését mindig a tagság igé­nyeihez szabja. Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület magyar­sága olyan adottság, amely­nek szégyenlése, gyáva elken­dőzése, vagy képzelt előnyök reményében való letagadása nem lenne méltó dolog sem az alapitó elődök, sem az öröksé­get átvevő és tovább építő utódok őszinte érzéseihez és öntudatához sem. Éppen ezért, ez á magyar alapítású Egye­sület még ha ezen az utón már egyedül fut is, 70 év után is megmaradt szellemében amerikainak, de nevében is, szivében is, magyarnak! Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület református jelzője azt az ősöktől örökölt, tiszta és hamisítatlan evangé­liumi hitet és szeretetet je­lenti, amely nemcsak megtűri, de magához öleli a más hitet valló testvért is. Sőt, azt a hitet jelenti, amelyben a test­véreknek — egymás terhe hor­dozása — nem volt és ezután sem lesz csak üres szólam. A ligonieri Bethlen Otthonban, ahol az Egyesület árva és öreggondozási munkája fo­lyik, ez a tény cselekedetek­ben megbizonyosodott valóság lett már 45 évvel ezelőtt és az ma is! Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületnek min­dig ilyen tényekkel és alkotá­sokkal megbizonyosodott test­vérsegitő és magyarokat jól biztosítani akaró munka volt a célja. Ez adta meg működé­se értelmét, ez képezte lét­alapját és ez a nemes és ön­zetlen szolgálat érdemelte ki számára eddig csak az ame­rikai, de a hetvenedik eszten­dőben már a kanadai össz­­magyarság megbecsülését, jó-' akaratú és építő támogatását Nt. Kecskeméthy József, az AMRE központi titkára. is! Erről az alapításában és szivében magyar, -szellemében amerikai és demokratikus, jel­legében pedig istenes és ke­resztényi mivoltáról és szol­gálatáról való megfeledkezés a mi Egyesületünket menthe­tetlenül csak a haszonlesők, az üzérkedők szürke táborába sorozná és meghazudtolná eredeti, nemes céljait és el­gondolásait. Eddig sohasem ereszkedett le erre a nívóra és bizonyos, hogy ezután is szilárdan rregáll hivatása ma gaslatán! Az Amerikai Magyar Refor mátus Egyesületnek hármas szilárd erkölcsi alapjait képe ző jellegzetessége mellett a “törvényes díjtartalékkal ren delkező” fliege azt jelenti hogy működését az alkotó tag ság befizítései ellenében, a kötvényeden megígért köte lezettségel és kedvezményei sérelme ésveszélyeztetése nél kül folytatja. Célkitűzéseit tagsága jogait és biztonságát szem előtt tartva, tartalék tő­kéjét tehát könnyelműen so hasem kockáztatja. Befektető sei csak olyanok lehetnek, amelyek az állami és “provin­ciális” törvényeknek, a legszi gorubb kivánalmaknak s az ál­landó hivitalos ellenőrzések­nek is mindig megfelelnek. A Református Egyesület vezetősége jó lelkiismerettel mondhatja el minden eddigi és minden jövendő tagjának, hogy az elnult hetven eszten­dő alatt a; Egyesület semmi olyat nem ígért tagjainak, amit ne teljesített volna ... Semmi olyin döntést nem ho­zott és nem alkalmazott tag­jaival szénben, amivel test­vérsegitő jellegét nyerészke­désért s csak üzletért vagy nagyobb anyagi sikerért fel­adta volna. “Fraternal Bene­fit”, azaz testvéri jótékonysá­got gyakorló mivolta mindig többet jelentett számára, mint a rideg üzlet. Fényes bizony­sága ennek a fentebb említett, ) elsősorban tagjai számára épített s immár negyvenöt év óta fenntartott ligonieri árva és 'aggmenháza, ahol csaknem állandóan, közel száz gondvi­selésre szoruló és felekezeti különbség nélküli magyar, gyermek és öreg kap testi és lelki gondviselést: hajlékot, kenyeret, testvéri szeretetet... Bizonysága az a 72 magyar református templom, lelkész­­lak, iskola, egyháztársadalmi ípület, amelyet az Egyesület jlőnyös és mindig kedvezmé­nyes kamatozású egyházi cölcsöneiből építettek fel a szerte Amerikában működő, ma is élő és virágzó magyar református gyülekezetek. Áldozatos hittel, imádság gal és testvéri összefogással párosult magyar munka és ve­rejték eredménye az Amerikai Magyar Református Egyesü­let eddigi létezése, minden ja­va. Még több magyar Istenbe vetett hite, Egyesületünkbe való belépése, testvériségben való összefogása, egymással és egymásért végzett munkája és áldozata hetven esztendős intézményünket még nagyob bá, még erősebbé és minden magyar számára és biztonsá­gára, még hathatósabb segí­tőeszközzé teheti. Tisztességes jó üzletet köt, biztonságba helyezi magát és családját és igaz magyar test­véri közösségbe jut az, aki az Amerikai Magyar Református Egyesületnek hetvenedik ju­bileumi esztendejében tagja lesz. És egy kellemes testvéri és baráti találkozón vehet részt mindaz, aki egyesüle­tünk még országszerte rende­lendő ünnepségeinek bárme lyikén megjelenik és velünk együtt ünnepli meg egyesü­letünk 70 éves jubileumát! Mindenkit szeretettel va­runk ! A GYEREKÁLDÁS-NEM ÁLDÁS? WASHINGTON. — A nép­számlálási hivatal nemcsak számlál, hanem elemzi is, és most megállapította, hogy vé­gére értünk a gazdag gyer­mekáldás korszakának, mely-: ben — a háborút követő 15 év folyamán — az Egyesült Államok népessége 40 millió­val gyarapodott. És minden jel arra vall, hogy a gyermek­­áldás csökkenő irányzatot fog mutatni még egyideig. Ez az irányzat élénken tükrözi az amerikai életviszonyok újabb alakulását, az anyagi és szel lemi gazdagodást. 1965-ben a születések szá­ma leszállt az 1940 évi, te hát háború előtti számra. En nek ellenére az ország népes sége nőtt, mert a születések száma meghaladta a halálozá sok számát, s a lakosság szá­ma a legújabb adatok szerint 196,464,000. WASHINGTONI LEVÉL Az ipari csábítás — raiding — a világháború után kiment a divatból, most kezd ismét nyugtalanító méreteket ölte­ni. Jobb fizetés és munkavi­szonyok ígéretével elcsábíta­nak munkásokat állásukból, sokszor régi állásukból. Szakmunkás-hiány az oka a csábításoknak. És ez az oka, csábítás nélkül is, az egyre gyakoribb és tömegesebb ál­lás-változtatásoknak. És a ki­váltó ok? A kissé megingott, de még mindig nagyfokú pros­peritás és Vietnam. A Boeing repülőgépgyártó vállalat 25,000 munkást keres. Kilenc városban állandó sze­mélyzeti irodát tart fenn. De a kilenc város közt van Chi­cago, Detroit és Minneapolis — olyan városok, amelyekben nagy a szakmunkás-hiány. írja. SPECTATOR A munkáshiány mellett van — sok esetben közeli szom­szédságban — munkanélküli­ség. Szakmunkásokat keres­nek és jelentkeznek olyanok, akik semmi szakmához nem értenek. A munka-közbeli ki­képzést a kormány azzal igyek­szik előmozdítani, hogy a vál­lalatoknak megtéríti a költ­ség nagy részét. Ki szolgája az Ur szolgája? Erre a kérdésre most a kong­resszusnak kell f elelnie. A Ház előtt van egy javaslat, amely szerint a papok nem “ön-al­kalmazottak”, hanem “alkal­mazottak”. Vagyis: nem ön­álló keresők, hanem a Social Security rendjében alkalma­zottak. Ez nagy különbség, mert az önálló keresők Social Security adója nagyobb, mint Amerikai vietnami veteránok a Fehér Házban tett túrájuk al­kalmával nézik, amint Johnson elnök irodája padlóján ülve ját­szik Courtenay Valentival, Jack Valenti lányával. az alkalmazottaké, akinek adó­jához ugyanannyival hozzájá­rul a munkaadó. Mármost: kinek alkalmazottja a pap? A Social Security hivatal felé az egyház, ha — vállalja az adó második félének fizeté­sét. * ** * Szenzációs beszédet tartott Hubert H. Humphrey alelnök a President’s Clubban a világ­­politikai helyzetről. Az volt a szenzáció, hogy a bőbeszédű H. H. H. beszéde mindössze 15 percig tartott. Ezt a rö­vidre fogott beszédet — kivé­teles teljesítményt — a ban­kett 72 vendége azzal jutal­mazta, hogy 150,000 dollárt adományoztak a demokrata párt kampány bizottságának. * * * Jellemző a hivatalos Wash­ington hangulatára, hogy el­terjedt a hír: a NATO nyu­gati védelmi szövetség főhadi­szállását Párisból át fogják helyezni Waterloo belgiumi fa­luba — emlékeztetve a nagy Charliet- Napoleon megsem­­misitő vereségére, amelyet ott szenvedett addig legyőzhetet­­lennek tartott katonasága. Azt is tudják (ki tudja, honnan tudják? . . .) a hamis­ít irterijesztők, hogy a belga kormány nemet mondott, mert a nemzetközi, diplomáciai il­lem szabályai iszerint ilyen maliciózus tüntetést nem en­gednek meg. A NATO uj székhelye min­dég valószínűség szerint Lon­donban lesz. A profit, a munkabérek, az árak kergetőznek. A nagy ipa­ri vállalatok profitja, a Wall Street Journal szerint, ez év első negyedében 12 százalék­kal több volt, mint a múlt év első negyedében. A mun­kabérek különböző ipari és üz­leti területeken 25,5 százalék (repülőgép gyártási ipar) és 103,8 százalék (vasutak) közt váltakozott. A fogyasztási cikkek árai még kis fokú emel­kedés esetében is nyugtalaní­tók, mert mindenki közvetle' nül érzi a drágulást. Már nevetségesnek tűnik a 3,2 százalékos béremelési hi­vatalos határ. Az egéisz vo­nalon fel kell emelni a meg' engedett határvonalat, amely még nem fényeget inflációval — mondja Wirtz munkaügyi miniszter, és az uniók szerint az általános béremelés nem is tett. ki többet 2,9 százaléknál. Hát a 103,8 százalékos bér­emelés az általános béremelé­seken kívül esik? * * * Annyi dolláron még senki­­sem adott túl, mint Mr. Ed­win A. Leforte. ő a pénzügy­minisztérium pusztitási bi­zottságának elnöke s ebben a minőségében pusztítja — két nagy kemencében a miniszté­rium pincéjében elégeti — dől lárbankók ezreit. Átlag 31 mil­lió dollárt egy fűtésre, mond­ja. Mondani sem kell: elhasz­nált, megrongálódott bankók ezek. A Federal Reserve Ban­kok gyűjtik az egész ország­ban ezeket a “rossz pénzeket”. Némely bankók gyorsan rom­lanak. Az egy dolláros ban­kók átlagos élettartama 18 hó­nap. Minél nagyobb összegre szól egy bankjegy, annál to­vább él. Az 50 dollárosok ki­lenc évig jók. 100 dollártól felfelé 10,000-esig, nagyon hosszú életűek a bankók — mert ritkábban cserélnek gaz­dát és mert ritkábban kerül­nek kérges kezekbe... NEM RESZEG, HANEM CUK0RBAI0S NEW ORLEANS. — Egy idős férfi taxiba ült, hotelbe akart menni, de nem bocsá­tották be, mert bizonytalanul állt a lábán — azt hitték, ré­szeg. A taxi elvitte utasát a rendőrállomásra, mert részeg embernek ott a helye ... Ott kiderült, hogy Albert Jarkin newyorki lakos nem volt ré­szeg, hanem cukorbetegségben szenved. A pénztárcájában nemcsak cukorbetegséget iga­zoló írást, hanem 55,500 dol­lár készpénzt is találtak. Jar­kin Buenos Airesbe készült utazni, a taxival először a ki­kötőbe vitette magát s mivel ott megtudta, hogy a hajój csak másnap indul, hotelbe akart menni. NEVESSÜNK — Milyen volt a színházi elő­adás? — kérdik Balabánt a kávéházban. — Nagyon szép. Legalábbis az első felvonás. — Hát a többi? — Az első felvonás után ha­zamentem. — Miért? — Mert benne volt a prog­ramban, hogy a második fel­vonás két évvel később ját­szódik. Ki bolond két évig ott ülni a színházban! Hotel helyett a rendőrállo­másra készült s két perccel később szívműködése leállt. Masszírozással újra megindi­­tották szívverését. Ez az eset feljegyzésremél­­ló, mert nem ritkán hasonló esetek fordulnak elő: cukor­­bajos az utcán vagy valami­lyen lokálban összeesnek s mindenki azt hiszi, hogy az alkohol vette le őt a lábáról. A legtöbb cukorbeteg éppen ezért tart magánál egy kár­tyát, amely szerint ő cukorbe­tegségben szenved. Miért a születések számá­nak zsugorodása? Philip M. Hauser, a chicagói egyetem népességkutatási intézetének igazgatója, a fő okot abban látja, hogy a legtöbb házas­pár nem akar egy harmadik gyermeket; inkább akarnak egy második autót és egy szí­nes televíziót. A gyermekek száma a divatnak van alávet­ve. Mig régebben növelte a szülők tekintélyét a számos, család, ma ennek ellenkezőjét észlelhetjük: azt, hogy inkább kevés gyermekkel, mint sok­kal, büszkélkednek az embe­rek. A születésszabályozást a sajtó, a rádió, a televízió tár­sadalmilag és erkölcsileg elfo­gadhatónak hirdetik s ez a felfogás visszhangra talál. Kü­lönösen a műveltebb nép kö­rében ódivatúnak tekintik a nagy családot. Számokkal tá­masztja alá ezt a nézetet a Gallup-féle közvélemény-kuta­tás. 1945-ben a megkérdezet­tek 49 százaléka azt mondta, hogy négy vagy több gyer­mek kívánatos; ma 35 száza­lék vélekedik igy. Sokan ma* gyarázatot is fűznek a “divat” változásához: 35 százalék, vagyis a felnőtt férfiak és nők egyharmada a népszaporodást komoly problémának, a fejlő­dés akadályának véli. Más közvélemény-kutatások megerősitik, hogy a lakosság többsége ma a születésszabá­lyozást kívánatosnak, szüksé­gesnek tartja és helyesli a születésszabályozás hivatalos támogatását. Több mint 30 államban már rendszeresítve van a segítésnek valamely módja. A fogamzásgátló pi rulák 1960 júniusában kerül­tek általános forgalomba és — 1961 óta a születések száma egynegyeddel csökkent. Külö­nösen szembeötlő volt a piru-i Iák használatának ez a követ-i kezménye oly vidékeken, ame­lyeken általános a szegény­ség. A kormány, az egészség­­ügyi minisztérium, a korábbi egykedvűség” után ma már aktiv támogatója a születés­­szabályozásnak; a minisztéri­um megduplázta az ezzel fog­lalkozó ügyosztály személyze-i tét. Senkisem tud biztonsággal a jövőbe látni. Valószínű, hogy a születések száma né­hány év múlva mindennek el­lenére valamelyes emelkedést fog mutatni, mert családala­­pitási korba lépnek a háború utáni években született gyer­mekek. A statisztikusok, a né­pesedési szakértők jóslásai nagyon eltérőek; századunk végére ki 253 milliós népet jósol, ki 338 milliós Amerikát jövendöl. Dé mind fenntartás­sal jósolnak, emlékezve múlt tévedésekre. A 40-es évek ele­jén szakértők és nem-szakér­tők azt jósolták, hogy a 2000. évben a lakosság száma 165 millió, lesz, és — már ma jó­val túl vagyunk ezen! Akárhogyan is alakul a kö­zeljövőben a népesedési hely­zet, a mostani születési tem­pó eredete visszavezethető a nemzeti élet kezdeteire, tehát úgyszólván történelmi folya­mat eredménye. Történelmi tény, hogy a születések arány­­száma kezdettől fogva csökke­nőben volt, a második világ­háborút követő, aránylag rö­vid időszak kivételével. A nemzetaiapitás idején az ame­rikai nők szinte hősiesen gya­rapították a lakosságot, a gyermekek száma egyeden­ként 8,3 volt. Persze időnként megtört a lefelé menő irány­zat, de ez csak kevéssé befo­lyásolta az általános folyama­tot: egyre kevesebb gyermek a családban. Jó vagy rossz a gyermekek számának ez a folytonos, vagy majdnem folytonos csökkené­se? Mrs. Margaret Mead, a neves anthropológus (ember­tani szakértő) az igenlők élé­re áll. “Igenis kívánatos a gyermekáldás korlátozása — mondja — éppen elég ember van a földön és van ebben az országban, nem kell attól tar­tani, hogy módfelett megfo­gyatkoztunk. Van elég embe­­rünk, de nem ez fontos, hanem az, hogy minél több értékes emberünk legyen. A minőség­re kell helyeznünk a fősulyt, a mennyiség magától jön . ..” Dr. John Rock, a családterve­zés régi előharcosa, úgy vé­lekedik, hogy honvédelmi szempontból is kívánatos a születések korlátozása, mert a katonai szolgálat is maga­sabb követelményeket tá­maszt manapság. Robert Wolf son, a System Develop­ment Corporation (Santa Mo­nica, Calif.) gazdasági szak­értője szerint a sok születés az életszínvonal csökkenését vonná maga után. A gazdasá­gi körök szívesebben látják a bőséges aratást, mert több bé- / bi több üzleti forgalmat te­remt, de nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a tulnagy népesség túlsókat használna el gazdasági erőforrásainkból. Még helyszűke is előállhatna. Fantasztikus ugyan az az el­képzelés, hogy eljöhet az idő, amikor a földön nem lesz elég hely a tengersok nép számá­ra és végül már csak állóhely jut az embereknek, de — igen­is van komoly alapja az aggo­dalomnak. Robert S. McNamara honvédelmi miniszter a nyugati honvédelmi miniszterek konferenciáján, Lon­donban. (közép). Balra tőle Denis Healy angol honvédelmi miniszter, jobbra Earle G. Wheeler vezér­kari főnök.

Next

/
Thumbnails
Contents