Bethlehemi Hiradó, 1965. július-november (43. évfolyam, 26-46. szám)
1965-07-15 / 28. szám
Thursday, July 15, 1965 BETHLEHEM! HÍRADÓ 3-IK OLDAL Abból az alkalomból, hogy Florida kormányzója julius 27-ét, Dohnányi Ernő világhírű zeneszerző és zongoraművész születésének évfordu* Jóját újból ERNST VON DOHNÁNYI DAY-nek nyilvánította az állam egész területére és az egyetem is megünnepli ezt a napot, felkértük Dohnányné Zachár Ilonát, a neves zeneköltő özvegyét, lapunk kiváló munkatársát, hogy Írásban emlékezzék meg néhai férjéről, Dohnányi Ernőről, aminek ő készséggel eleget is tett. DOHNÁNYI ERNŐ VISSZAEMLÉKEZÉS DOHNÍNYI ERNŐRE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Lexikonokban olvassuk, hogy Dohnányi Ernő 1877. július 27-én született és meghalt 1960. február 9-én. Élt nyolcvankét és fél évet telve munkával, küzdelemmel, mely ugyanakkor szégséggel, sikerrel és dicsfénnyel volt koronázva. Nem félt a viszontagságoktól ; mindig azt tartotta, hogy az élet küzdelem; csak a halál jelent nyugodalmat. Azon ritka művészekhez tartozott, akik már kora ifjúságukban hírnévre tettek szert. Papp Viktor igy ir róla: “Zenevilágunk lelke. Zenekultúránk halk . vezető szelleme. Minden magyar ember tisztelettel és szeretettel ejti ki nevét. Mindenütt elismerik, méltányolják és ünnepük. Külföldi útjairól garmadában hozza haza a babért.’’ Majd így folytatja: “Fáradhatatlan szelleme mindenütt ott van, ahol a zene, a zengő levegő szépségei enyhítik a görnyedő, roskadozó ember fájdalmait. Ha zongorájának grandiózus skáláján szétárasztotta lelke melegét, tollat vesz elő s keze nyomán elévületlenül szép magyar kották százezrei szaporodnak. Sokszor fürdeti lelkét a legnemesebb kamarazene illatában s ha az ujjai elfáradtak, vezénylőpálcáját veszi elő és zenekara élén áldoz a zeneművészetnek.” Tíz éves volt, amidőn már hangversenyezett szülővárosában, Pozsonyban, olyan sikerrel, hogy a színpadon fel kellett őt emelni, hogy a lelkesedéstől tomboló közönség jobban láthassa. Mikor édesGYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal, de a jó Isten végső akaratában keresztyéni lélekkel megnyugodva, jelentem, hogy szerető jó édesanyám1 az Ung megyei Gálócs községi születésű, Amerikába 1914- ben kivándorolt Özv. VlfiH JÁNOSNÉ született Béres Erzsébet áldásos életének 66-ik, gyászos özvegységének 9-ik évében, 1965 jülius 6-án, a South Amboy Memorial kórházban visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottam New Brunswickon, a Gowen temetkezési intézet kápolnájában volt felravatalozva, ahonnan szombaton’ julius 10-én reggel a Bayard St. Presbyteriánus Egyház (Első Magyar Református Egyház) templomába kisértük’ majd a gyászistentisztelet után a Hopelawn-i Kálvária temetőbe vittük s ott örök nyugalomra helyeztük. BÉKE LEBEGJEN ÁLDOTT PORAI FELETT! VIGH BÉLA szerető fia Gyászolják még: az óhazában testvérei és azok családtagjai itt és az óhazában, valamint kiterjedt közeli és távolabbi rokonsága' a család soksok régi jóbarátja, szomszédok és ismerősök. Köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét kívánok mondani mindazoknak, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek s édesanyám elvesztése feletti bánatomat vigasztaló szavaikkal enyhíteni igyekeztek. Hálás köszönetét mondok a temetési szertartást végző Nt. Rásky József református lelkész urnák a Szép búcsúztatásért, valamint a Gowen temetkezési intézetnek a minden tekintetben előzékeny és kielégítő szolgálatiért. Hálás köszönetét mondok továbbá mindazoknak,' akik virrasztottak, akik a ravatalhoz és a temetésre eljöttek, akik virágot küldtek a ravatalra, akik autójukat a temetéskor rendelkezésre bocsátották és a koporsóvivőknek, névszerinti Varga Ferenc, Varga Lajos, Varga Zoltán, Edward Sutkowski, Vigh József és Vigh Ferencnek. Hálás köszönetét mondok azonkívül mindazoknak a kedves^ jóbarátoknak és jószomszédoknak, akik a legnehezebb órákban bármi módon segítségemre siettek, mellettem állottak s ezzel is kifejezésre juttatták az elhunyt és irántam érzett szeretetüket. A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthetetlen emlékű drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban. Sayreville, N. J. (508 Raritan St.) 1965 julius 14. VIGH BÉLA apjának gratuláltak és dicsérettel hangoztatták, milyen bámulatos izomerőt képes ez a még serdületlen fiú a billentyűkön kifejteni, az apa azt válaszolta: “Izomerő csakugyan van benne. De azonfelül más erő is van benne, az pedig nem az izmokban székel, hanem itt”, — és szive tájékára mutatott. Láttam művészeket hirtelen hírnévre, emelkedni s aztán éppen olyan gyorsan a feledés homályába süllyedni. Dohnánviné Zachár Ilona Ma már senki sem tudja, hogy valaha léteztek. Ennek talán az is az oka, hogy művészetük nem tükrözte vissza egy szép és nemes lélek kincseit. Amerikai bankár barátunk, aki az uram révén ismerkedett meg számos zeneművésszel, undorral jelentette ki, hogy ő mindig azt képzelte, hogy csak az üzleti világban van ilyen kíméletlen versengés, most azonban látja, hogy a zeneéletben annyi művész vágná el szívesen vetélytársa torkát is, csakhogy lyozza. Ilyen tapasztalatok után nem csoda, ha azok, akik Dohnányi Ernőt ismerték, nemcsak művészetéért rajongtak, de magát az embert is nagyrebecsülték. Noha nagyonis tisztában volt saját értékével és Isten által adott tehetségével, mindig szerény maradt. Sohasem tolakodott oda, ahová nem hívták készséggel. Soha nem állt senkin bosszút, soha gyűlölettel senki iránt nem viseltetett. Ha szükölködövel találkozott, utolsó falat kenyerét is megosztotta. Soha sem hazudott, mégha élete forgott is kockán. Gyűlölte a pletykát. Ha valami rosszindulatú rágalomra hivták fel figyelmét, arra haragudott meg, aki azt viszszamondta. Felnőttek ritkán ismerik fel ezeket a nemes tulajdonságokat, de annál figyelmesebbek lesznek rá a gyermekek. Bárhol kerültünk is össze kicsinyekkel, repülőgépen, villamoson, üzletben, avagy éppenséggel az utcán, azok azonnal figyelmesek lettek az uramra. Ösztönösen megérezték, hogy szereti őket. Mély nyomot hagyott lelkemben egy kis eset, mely egyik sétánk alkalmával történt Tallahassee virágos bokrokkal szegélyezett utcáján. Egy három év körüli leányka, aki a járdán játszadozott, elállta utunkat és kérte az uramat, segítsen neki valami já- ; tékot kibogozni, mely egy kö- i télcsomóba bagilyodott. Az . uram készséggel lehajolt és ] szokásos türelmével és nyugalmával rendbehozta a játékszert. Már továbbhalad- ’ tünk néhány lépéssel, mikor utánunk szaladt a kisleány és ^ az uram kabátjába kapaszkodva, felágaskodva mondta: ^-‘Meg akarom csókolni ér- ] te!” Mire az urán felemelte ( és megcsókolta a kicsike arcát. ] Ha erre a jelenetre visszagondolok, önkéntelenül eszembe jut, mennyit tanulhatnának sokszor a felnőttek a gyermekektől! Nem hiába mondta a mi Urunk Jézus Krisztus, hogyha olyanok nem leszünk, mint a kis gyermek, nem mehetünk be Istennek Országába. Mikor tiz leprást meggyógyított, csak egy jött vissza, hogy köszönetét mondjon. Hová lett a másik kilenc? Az uram mindig erre hivatkozott, valahányszor panaszkodtam, hogy milyen hálátlanok az emberek. Ha nem voltak hálásak a Megváltónak, miért köszönnének meg neki valamit ? ő nem azért segített az emberéken, hogy azok köszönetét mondjanak érte Amikor jótettét végrehajtója, már meg is felejtkezett róla. Magyarázta nekem, hogy ha másképpen járna el saját elvei ellen cselekednék. Mikor elveszitettím őt, sokáig úgy éreztem, képtelen vagyok tovább élni. Barátaim biztattak, hogy ’erjesszem emlékét, zenéjét és ezáltal majd megvigasztalódom. De sem az idő, sem az uram zenéjének terjesztésé nem hozott vigaszt, sem erőt nem adott az élethez. Számomra Dohnányi Ernő nemcsak zenéjében él tovább — de él odaát, ahová azok mennek, akik Istent hiven szolgálták és az ő Igéje szerint éltek. Most már tudom, hogy nem halt meg 1960. február 9-én. Ez a dátum átmenetet jelent csupán egy szebb, egy jobb világba. Mig az idő múlása és a zene irányában telt tevékenységem nem tudott erőt nyújtani, erőt adott Krisztus egy Uj Élethez. És hogy olyan könnyen Rátaláltam, azt az uramnak köszönhetem; ezért kimondhatatlanul hálás vagyok neki. Mert ő bebizonyította saját életével, hogy igenis lehet Krisztus elvei szerint élni. Sökan mondják, hogy Krisztus nem volt praktikus — hogy lehetetlen a mai életben követni őt. Dohnányi Ernő mindig azt hangoztatta: “Hacsak végre megtanulnátok, hogy Krisztus tanai nemcsak fenségesek, de elsősorban praktikusak, mindig azok szerint élnétek.” Nekem csak vissza kellett gondolnom arra, hogyan élt az uram és őt utánoznom, hogy megtaláljam életem igazi célját: Isten szolgálatát ezen a földön. A hagyományos “Engestelő Magyar Zarándoknapot” az idén is megrendezik a Pálos Atyák, Doylestown-i (Pa.) kegyhelyükön. Ez a nap az imádság és elmélyülés napja. Sok magyarritka alkalom ez, hogy anyanyelvén imádkozhasson, énekelhessen honfitárs aival együtt. Az idén első ízben fognak a szentmise imádságai magyarul felhangzani a pap és a hívek ajkán. Erre a már hagyományos nagy magyar megmozdulásra Engesztelő Magyar Zarándoknap augusztus 1-én, vasárnap Doylesiownban LABDARÚGÁS minden magyart lapjaink utján is szeretettel meghívnak a Pálos Atyák. Ne tervezzen erre a napra senki mást, hanem vegye tervbe, hogy Doylestown-ba fog ellátogatni. (Az útirányt és az utazásra vonatkozó más felvilágosításokat e lap jövőheti számában már közölni fogjuk.) NINCS MENEDÉK WASHINGTON — A vietnami háborúban a vörös csapatok számára sehol sem lesz menedék, nem úgy, amint az a koreai háború alkalmával, történt — mondotta Dean Rusk, külügyminiszter egy televíziós intervju alkalmával. Hirdessen lapunkban JULIUS 22-ÉN WOODBRIDGEN LESZ A FRADI Julius 22-én, jövő csütörtökön Woodbridge-re is ellátogat a Ferencvárosi hires labdarugó-csapat. Délután 5- től 7-ig edzést tartanak a woodbridgei pályán és utána, este 7:30-kor vacsorát kapnak, mint a Woodbridge Hungária vendégei. Csirkepaprikás nokkedlivel és kirántott hús lesz a menü, hogy a bor jobban csússzon. Meghívjuk a magyar sportbarátokat, hogy vegyenek részt ezen a jelentős napon, csütörtökön, ezen az egyedülálló élményes összejövetelen és ünnepeljék velünk a kiváló magyar csapat megvendégelését. A Woodbridge Hungária Vezetősége. MEGHÍVÓ A NEW YORKI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ NŐI KÖRE szeretettel meghívja a város és környéke magyarságát évi nagy PIKNIKJÉRE julius 18-án, vasárnap délután 2 órától A CLIFFSIDEI TEMPLOMKERTBEN " 76 Palisade Ave. mögött' Cliffside Park’ N. J.-ben A SZIVÁRVÁNY ZENEKAR MUZSIKÁL Belépődíj: $1.25 — Bérelt autóbusz a templom elől 229 East 82nd St., New York, N. Y. — RE 4-8144 Telepedjék le a gyönyörű CATSKILL vidékén! Óriási üzleti lehetőségek minden szakmában!^ Speciálisan jól megalapozott hotelek és motelek, bár, restaurant és turistaházak, bungalowk, kolóniák, tóparti otthonok és jól berendezett farmok Komoly érdeklődők keressenek fel irodámban FRED HERZOG INGATLANFORGALMI IRODA 277 Broadway, Monticello, N. Y. — 914-794-7340 MAGYAR-ANGOL, VAGY ANGOL-MAGYAR HITELES FORDÍTÁSOKAT úgyszintén NÉMET és ROMÁN nyelvű okiratok, bizonyítványok angolra fordítását, vagy bármilyen hivatalos amerikai okmány gyors, pontos, szakszerű hitelesítését vállalja lapunk KÖZPONTI IRODÁJA 216 SOMERSET STREET NEW BRUNSWICK, N. J. TELEFON: VI 6-9707 LÁSZLÓI. DIENES N. J. ALLAMI KÖZJEGYZŐ—NOTARY PUBLIC OF N. J. MAGYAR KÖNYVEK HANGLEMEZEK, SZÓTÁRAK, STB. nagy választékban kaphatók irodánkban. Úgyszintén: bármilyen könyvet megtudunk rendelni. MAGYAR KÖNYVESBOLT GYÁSZJELENTÉS Református rádiós istentiszteletek A Református Lelkészegyesület keleti körzete minden vasárnap délután 1.45 óra kor istentiszteletet közvetít a newyorki WBNX rádió állomás 1380-as hullámhosszán. A rádiós Istentiszteleti szolgálat fenntartására adó mányokat kér és vár a leikészí körzet. Adományok átad hatók a környék református és evangélikus lelkészi hivatalaiban, vay a lelkészi körzet pénztárosának a címére küldendők: Rév. Gábor Csordás, 229 East 82nd Street, New York 28, N.Y. Mély fájdalommal, de a Mindenható Isten végső akaratában keresztyéni lélekkel megnyugodva jelentjük a szerető jó feleség’ édesanya, nagyanya, testvér, sógornő, rokon és jóbarát' a Győr megyei Szerecseny községi születésű és Amerikába 1913-ban kivándorolt VASVÁRY JÁNOSÁÉ szüléiéit Farkas Teréz áldásos életének 72-ik, boldog házasságának 49-ik évében, 1965 julius 3-án, 12 évi betegeskedés után' de mégis váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytát. Drága halottunkat a Gowen temetkezési intézetben ravataloztattuk fel s onnan kisértük őt utolsó földi útjára hétfőn, julius 5-én, reggel a Van Liew temetőbe, ahol örök nyugalomra helyeztük. Nt. Bertalan Imre református lelkipásztor végezte a magasztos gyászszertartást s búcsúztatta szép szavakkal drága halottunkat. BÉKE LEBEGJEN ÁLDOTT PORAI FELETT! New Brunswick, N. J. (88 Plum St.) 1965 julius 14. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Gyászolják: bánatos férje Vasváry János, szerető gyermekei: Zoltán és neje Dorothy és gyermekeik Sandra’ Linda és Ronald és Gyula és felesége Elizabeth és lányuk Karen (összesen 4 unoka); testvérei: Farkas Gyula és családja és Farkas Irén' férjezett Oláh Lajosné és cs. (Szerecseny, Magyarország) sógornője Kovács Dánielné, unokahuga Slefel József né és férje’ unokaöccsei és unokahugai: Vasváry Vilmos és cs.’ Vasváry Lajos és cs. és Vasváry Lillian (valamennyien New Brunswickon), közeli és távoli rokonsága úgy itt, mint az óhazában és a család sok-sok jóbarátja és ismerőse köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek s vigasztaló szavaikkal bánatunkat enyhíteni igyekeztek. Hálás köszönetét mondunk a temetési,, szertartást végző Nt. Bertalan Imre ref. lelkész urnák és a Gowen temetkezési intézetnek a minden tekintetben előzékeny és megelégedve végzett szolgálataiért. Hálás köszöntet mondunk továbbá mindazoknak, akik virrasztottak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek, akik autójukkal a temetésen rendelkezésünkre álltak és a koporsóvivőknek, névszerinti Sándor János, Steffel József, Stanley Szyba és Sekosky Mihálynak. Hálás köszönetét mondunk végül, de nem utolsó sorban mindazoknak a jószomszédoknak és barátoknak, akik gyászunk legnehezebb óráiban bármi módon segítségünkre siettek és mellettünk állottak, ezzel is kifejezésre juttatva az elhunyt és irántunk érzett szeretetüket. A jó Isten fizesse meg mindnyájuknak a jóságát, felejthetetlen emlékű drága halottunknak pedig adjon örök nyugodalmat a sírban! A GYÁSZOLÓ CSALÁD
