Bethlehemi Hiradó, 1965. január-június (43. évfolyam, 1-25. szám)
1965-01-14 / 2. szám
ft. OLDAL BETHLEHEMI HÍRADÓ Thursday. Jan. 14. 1965 HELYET AZ ÖREGEKNEK! Iria: HAJNAL ERZSÉBET Néhány évtizeddel ezelőtt Európában mindenütt az a szólás-mondás járta, hogy “helyet az ifjúságnak!” Az európai fiatalság legnagyobb problémája volt, hogy ha elérte, hogy mint önálló kereső beléphetett az életbe, nem talált magának elhelyezkedést. Jogvégzett emberek mentek el villamoskalauzoknak, ha kaphattak egy ilyen állást. Ezrével ténferegtek a tanárok, akik kitüntetéssel mentek át a tanári vizsgákon és az intellektuelek között fellépett a legnagyobb nyomor. A bútorozott szobák emberhez nem méltó környezetét a reményvesztett, képzett magyar fiatalok tömege töltötte meg, azoké a fiataloké, akik szerencsések voltak és valahol kaptak egy takarítói, vagy kisegítői állást. Azok a fiatalok, akiknek még ez sem jutott, ágyrajárói minőségben laktak valamelyik nyomortanyán, ahol csak nappalra, vagy éjjelre bérelhették az ágyét, mert minden ágynak két bérlője volt. Hogy hol ténferegték át a napot, azt az állomások várótermei, a múzeumok, a közkönyvtárak tudnák elbeszélni, ahová a téli hidegben menekültek, átdideregve a csontig ható hidegben az utat, gyalog. Hogy nőiből tartották fenn lesoványodott testüket, azt csak az isteni csoda hatalma magyarázhatná' meg. A közbejött háború, ez a sajnálatos intermezzo yolt az, ami megoldotta Európa számára a szinte megoldhatatlannak látszó kérdést. Mint minden az életben ez is relativ volt és az, hogy az ifjúság kiharcolta magának a megfelelő helyet az életben, az azzal járt, hogy az öregeket félretették. Okos dolog volt-e félretenni az öregeket? Okos dolog volt-e félretenni még javakorabeli embereket ,akik a tudás és a tapasztalatok terén és a tapasztalatok által szerzett tudás terén messze túlhaladták néhány szempontból a fiatalokat. Az életből leszűrt tapasztalatok néha nagy segítséget jelentenek egy-egy kényes kérdés megoldásánál. A fiatal szem, a fiatal hevesség nélkülözi a bölcs előrelátást, amivel egy idős ember rendelkezik, hiszen egy egész élet tapasztalata áll mögötte. Mikor idejött az idős társadalomnak ez a rétege, tele fiatalos ambicióval az uj élet megalapozásánál, rémülten ébredt rá, hogy nemcsak a nyelvi nehézséggel kell hogy megbirkózzon, hanem reménytelenül el van veszve, mert akármennyire tetterős, képzett és használható, akárhol kopogtat, akármilyen ajjón engedik is be, a legnagyobb udvariassággal, a munkakérésére, csak egy a válasz: “I am sorry”. Pedig ha a munkaadók mindennap figyelmet szentelnének az újságok bűnözési rovatának, megállapítanák, hogy csak nagyon kévésén vannak időskorúak, akik meggondoltság helyett a meggondolatlanságot választják. Egy idősebb embernek már nincs más életcélja, mint egy kis munkát kapni valahol, beosztani a fizetését bármilyen szerényen is telik az életfentartására, hűségesen, becsületesen megszolgálni a fizetését. A lealkudott igények nem kérnek mást, mint egy kis célkitűzést, összespórolt centeket egy kis biztonságot és egy mindennapi elfoglaltságot, hogy legyen hová menni és legyen hová hazamenni, egy jól elvégzett munka tudatával. Miért nem kellenek itt az öregek? Hiszen hűségesebbek, megbízhatóbbak, mint sok fiatal! Állítom, hogy a rájuk bízott munka elvégzésénél, bizonyos vonatkozásokban sokkal jobban használhatók, mint a fiatalok. Elismerem, hogy egy fiatal, karcsú nő sokkal kellemesebb látvány, mint egy hófehér hajú dáma, akinek a dereka már nem üti meg a modelek előirt karcsúságát. De az is biztos, hogy nem rohan a telefonhoz, amikor a fiú kéri, hogy bebizonyítsa neki, hogy még mindig szereti tegnap este óta és nem hagyja állni a vevőt, aki toporzékolva a végeláthatatlan beszélgetéstől végül is idegessé válik és elmegy. Mivel különb egy fiatal férfi az Íróasztalnál, amikor egy elvégzendő munkáról van szó, mint egy képzett, okos, őszhaju, tapasztalt férfi, aki nem gondol arra, hogy túl kell licitálni az imádott lánynál a másik lovagot, felvágva á hitelbe vásárolt uj kocsival, melynek magas kamatait évekig nyögi. A hivatalokban levő általános forrongásoknak az Ann Landers-féle cikkek és az azokra bölcs tanácsok a tükrei. A sok hizassági botrány, ami mindennap lejátszódik az életben, mert bossnak a titkárnője egy tavalyi, vagy idei szépségkirálynő jelölt és hát a boss is férfi, nem hozna annyi szerencsétlenséget a családok életébe, ha a titkárnő egy idős, Képzett dáma volna, akit a boss anyai barátnőjének tekint és méltán rábízhatja üzleti titkait. Mert a rosszul végződő titkárnő-főnök románcnak az a vállalat üzleti élete is megissza sokszor a levét.Ha a titkárnő nem tudja rábírni a főnököt, hogy csapot, papot, feleséget, gyereket, mindent felrúgjon maga mögött, akkor elszegődik egy másik helyre és úgy kiszolgáltatja a volt főnököt az újnak, hogy attól koldul, pláne ha egy konkurrens az, aki felveszi. Kedves főnök urak! Most azt hiszem, hogy minden idősebb generációbeli ember nevében, de az önök jól felfogott érdekében is beszélek, amikor arra kérem önöket, gondoljanak egy kicsit az öregekre Nem igaz az, nyugodt lélekkel állíthatom, hogy kevesebb az öregebb munkabírása, mint a fiatalé. Ha olyan pozíciója van szabadon, ahol nem a nyers fizikai erő a feltétlen szükségesség, alkalmazzanak idősebbeket. Teljes fizikai erőben levő fiatal emberek papírokat szednek fel tereken és utcákon. Nem nehéz, mert egy szeges botra tűzik fel. le sem kell hajolni érte. Erre sokkal alkalmasabb egy öreg, a fiatal menjen arra a munkára, amire fizikai ereje képesíti. Kedves alkalmaztatok, nők és férfiak, gondoljanak arra, hogy senki sem marad fiatal örökké., önök' sem. Amennyi eshetőséget fdgnäk adni most idősebb éihbertársaiknak, annyi eshetőséget fognak j önök is a későbbi generáció-! tói, ha megöregszenek. S mivelhogy az élet senkinek nem hoz teljes anyagi biztonságot, senkio nem lehet biztos affelői, hogy a jövőben milyen anyagi bázist tud maradandóvá tenni öreg korára. Azért mégegyszer kérem önöket, tegyék valóvá ezt az emberi elgondolást, mely célt és értelmet fog hozni azoknak az idősödő embertársaik-1 nak, akik ma kétségbeesetten kérdezik maguktól, hogy miért is élnek, amikor se célja. se értelme nincs az életüknek. Most mi fordulunk kérő szóval az élethez: “Helyet az öregeknek”. "ÖNMEGTARTÓZTATÓ” TAXIK AZ ELNÖKI BEIKTATÁSKOR-WASHINGTON — A washingtoni taxisoffőrök az idei elnöki beiktatás alkalmával nem vihetnek kocsijukon csak olyan jelszót tartalmazó táblát, amelyhez a Beiktatási Bizottság hozzájárult, illetőleg, a jelszót előzetesen hivatalosan engedélyezte. A Beiktatási Bizottság önmegtartóztatásra és önmérsékletre hívja fel a taxisoffőröket a január 20-iki elnöki beiktatás napján. A Beiktatási Bizottság az j engedélyezett és előzetesen megállapított jelszavakon ki-j vül a következő három jelszót \ hajlandó engedélyezni a ta-| xisoffőrök számára az elnöki beiktatás napján: — Isten hozta, Elnök Ur! — Jókívánságainkat küldjük LBJ-nek! — Belépünk a Great Societybe! Ä Beiktatási Bizottság megjegyzi, hogy természetesen,1 semmiféle jelszó nem kötelező a taxisoffőrök számára és csak azok akasszanak jelszavas táblákat kocsijukra, akik kedvélik Johnson elnököt. SZÓL HOZZÁNK AZ ISTEN Közli: JAKAB SZLEZÁK lelkipásztor "Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, \hogy joguk legyen az életnek fájához és bemehessenek a kapukon a városba." (Jel. 22, 14). A törvényben Isten jellemének végtelen tökéletessége tükörződik vissza. Miként Isten szenti, igaz és jó, úgy törvénye is az. "Azért ám a törvény szent és a parancsolat szent, igaz és jó." (Roma 7, 12.) Isten törvénye már kezdetben is létezett. Midőn Ádám vétkezett, ezt a szent törvényt szegte meg “a bűn; a törvénytelenség” . . . Mert a törvényig vala a bűn a világon, a bűn azonban nem számittatik be, ha nincsen törvény. Ugyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig.” (Róma 5,12-14). Ebből következik, hogy Isten törvénye már ekkor is érvényben volt. íme igy szól az Ur es ADranamrol: "Mivel hogy hallgatta Ábrahám az én szavamra és megtartotta a megtarlandókal, törvényeimet, parancsolataimat és rendeléseimet." (1. Mózes 26, 4-—5) Abban az időben, midőn az Ur Mózessel megismertette utait, kezdődtek az Írott kinyilatkoztatások, amelyek később a mai Szentirássá fejlődtek. Szent törvényét azonban Isten nem bízta a prófétákra, sem Szent Lelke által ihletett emberek leírására. "Mikor pedig elvégezte vele való beszédét a Sinai hegyen, által adá Mózesnek a bizonyság kél tábláját, az Isten ujjával irt kőláblákai." (2. Mózes 31,18) Isten a kinyilatkoztatás ezen részét nem csupán Izrael népének adta. Kötelességükké tette, hogy a törvényt mim den néppel megismertessék. Isten azt kivanja, hogy az egész világon élő népek, engedelmeskedjenek a szent törvényének. "Megtartsátok azért és engedelmeskedjenek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik midőn hallják mindezen parancsolatokat, igy szólnak: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet. Mert melyik nagy nemzet az, amelyhez oly közel van az ö Istene, mint mihozzánk az Ur, a mi Istenünk, valahányszor hozzá kiáltunk." (5. Mózes 4, 6-7).Isten örökké ugyanaz, s törvény is örökre zsinórmértéke marad az embernek erkölcsi életének. Ez a törvény Krisztus napjai előtt is ugyanaz volt mint utánna. Krisztus kereszthalála, amelyet éppen az ember törvényszegése okozott, bizonyíték az egész világ számára, hogy Isten törvénye soha el nem töröltetett és érvényét nem veszítette el. Jézus ezen kijelentéssel kezdte meg nyilvános tanítói működését: "Ne gondoljátok. hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy beiöltsem. Mert bizony mondom néklek, mig az ég és a föld elmúlik, a törvényből egyetlen jóta, vagy egyetlen pontocska el nem múlik, mig minden be nem teljesedik." (Máté 5, 5, 17-18. A tízparancsolat olyan erkölcsi törvény, amely összefüggő egészet képez, melynek minden egyes parancsolata egyformán szent és egyformán kötelező. “Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki azt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye fog megítélni.” (Jakab 2, 10-12). Isten erkölcsi uralmának törvénye, mely egyúttal minden élőlény életének szabálya is, lesz majd az Ítélet nagy napján a mértékegység. Az írás az ember mindennemű kötelességét ezen szavakban foglalja össze: Az összes dolgok summája; az Isteni féljed és parancsolatait megtartsad, mert ez minden ember kötelessége, mert minden cselekedet Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az." (Prédikátor 12, 15 1.) Isten igazságszolgáltatása nem érvénytelenítheti szent törvénye követelményeinek egyetlen betűjét, egyetlen pontját sem; sőt a büntetést sem engedheti el. Ámde irgalmából lehetővé tette, "hogy igaz legyen Ő, és megigaziisa azt, aki a Jézus hitéből való" (Róma 3,26) Mit sem használ Néked, ha Isten üdvtervének csak szemlélője vagy. Foglalkoz személyesen Istennek áldott Igéjével. Kérd ingyenes bibiliai levelező tanfolyamunkat. Küld be csupán nevedet és pontos lakcímedet az alábbi címre-. Tanfolyam végén jutalmazva lesz “Világesemények kulcsa” című könyvvel, amely eseményeket és próféciákat tartalmaz. SZÓL HOZZÁNK AZ ISTEN P. O. Box 7139, Cleveland. Ohio 44128 SZERELEM kef Arjai Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Ez jó hatással volt mindenkire. Ilyen magatartást csak az tanúsíthat, aki ártatlannak tudja magát. A vádirat felolvasása után az elnök odafordult Aladárhoz: — íme, hallotta a vádat. Réday Irma sérelmére elkövetett gyilkosság kísérletének bűntettével van vádolva. Mit hozhat fel mentségül? — Semmit, —- válaszolt Aladár nyugodtan. — Semmit? Eszerint beismeri tettét? — Legkevésbbé sem, elnök ur. Csak azért nem hozok fel semmit, mert nem érzem magamat bűnösnek. Ártatlan vagyok. — Lássa, fiatal barátom, ön nagyon rosszul teszi, hogy csak állít, anélkül, hogy bizonyítani tudna. Miért tagadja tettét? Nem lenne jobb töredelmes vallomást tenni, miáltal legalább enyhítené a büntetést? — Elnök ur! Egyebet nem állíthatók, mint ami igaz. Istenre hivatkozom, mint tanúra, hogy ártatlan vagyok. Nem is ismertem Rédey Irmát. — De akkor, mint történhetett az, hogy Rédey Irma mégis önt nevezte meg, mint gyilkost? — Nem tudom. Taíán tévedett. — Ismerte önt Rédey Irma? — Tudtommal nem ismert, legalább is ebben az életben még nem találkoztam vele. — Lássa, ez nem igaz — mondta az elnök. — ismernie kellett önt, mert különben miképpen jött volna arra a gondolatra, hogy éppen önt nevezze meg, mint gyilkost? A meggyilkolt vallomása annyira fontos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ekkor felállott a védő. — Tekintetes törvényszék — mondta. — Én bizonyíthatni vélem, hogy Rédey Irma nem ismerhette a vádlottat. Be van bizonyítva, hogy védencem egész a legújabb időig nem távozott atya birtokairól. Körülbelül egy év előtt külföldi útra indult, melyről három vagy négy hét előtt tért vissza. Mig ő oda volt, azalatt Rédey Irma Szentiványi Géza grófnál tartózkodott. Tanú gyanánt hivatkozhatom magára a gróf urra, aki eskü alatt állíthatja, hogy Rédey Irma ez alatt az idő alatt ki nem mozdult a sólyomvári kasétlyból. Ki van zárva tehát annak lehetősége, hogy ismerhették egymást. Az ügyész erre replikázni akart, a védő azonban folytatta: — Tudom már mit akar mondani. Ön hihetetlennek tartja, hogy Földváry Aladárt nevezhette meg mint gyilkost, ha nem ismeri őt. Hogyan jutott volna hozzá, hogy oly nevet ejtsen ki, amelyet nem ismert, sőt talán nem is hallott? De én erre is tudok magyarázatot adni. Be van bizonyítva, hogy idősb Föld váry gróf a gyilkosság estéjén eltűnt, fiát keresve, megjelent a sólyomvári kastélyban és éppen Rédey Irmával találkozott, aki által be is jelentette magát. Mikor aztán a gyilkosság megtörtént, a szegény áldozat érzékei összezavarodtak és a hozzá intézett ama kérdésre, hogy ki a gyilkos, azt a nevet említette, melyet röviddel előbb hallott és ami emlékezetébe vésődött. — De ő nem az öreg gróf urat, hanem Földváry Aladárt nevezte meg. — Ez mitsem bizonyít, ügyész ur. Tudvalevőleg az öreg gróf ur is Aladár. Idősebb gróf Földváry Aladár a neve. — Jól beszélt, — suttogta a hallgatóság és ez elégült morajlás járt padról-padra. Erre újra felállott az ügyész. — Tegyük hát fel, hogy nem a vádlott a gyilkos. De akkor ki az? A kertbe tudvalevőleg idegenek nem mehettek be. Aladár azonban bement, a szolgák a pavillonba találták őt. Rédey Irma is lement a pavillonhoz. Mit keresett ott? Mért ment le éjnek idején? Bizonyára szerelmi találkozóra ment. Más magyarázat nincs. Hogy mi történt kettejük között, senki sem tudhatja. De az eredmény azt bizonyítja, hogy heves jelenet fordulhatott elő közöttük, ami azzal végződött, hogy Földváry Aladár dühében keresztül döfte őt.-----Nem hihetem, — szólt közbe Szentiványi Géza gróf izgatottan. — Rédey Irma sokkal becsületesebb nő, semhogy szerelmi légyottra járt volna. Ez ellen jó hírnevének érdekében tiltakoznom kell. — De akkor miért ment le a kertbe? Mit keresett a pavilonnál, mely a kert félreeső helyén fekszik? — kérdezte az ügyész élesen. Erre a gróf nem tudott válaszolni. És ezzel aztán a bizonyítási eljárás be is volt fejezve. A vád legsúlyosabb pontja megdönthetetlen maradt. Aladár ügye elveszettnek látszott. Most a vád- és védbeszédekre került a sor. Az ügyész nagy hévvel beszélt és apróra bebizonyította, hogy más nem lehet a gyilkos, mint csakis Földváry Aladár. A körülmények mind ellene vallottak. És mivelhogy az erkölcsi rend meg lett sértve, tehát ezt a sérelmet meg kellett torolni. Mivelhogy a vádlott vért ontott, ennélfogva a könyörtelen osztó igazság szerint az ő vérének is folynia kellett. ................... Aladár összerázkódott. A közvádló tehát halálbüntetést kért, azt óhajtotta, hogy az ő vére is folyjon, mint az áldozaté. Úgy látszott, mintha a közhangulat csakugyan ellene irányult volna. Az esküdtek arca, mely eddig bizonyos fokú jóindulatot árult el, most egyszerre elkomorodott. A védő is észrevette ezt és összeszedte minden ékesszólá* sát a vádlott érdekében. — Uraim! Esküdt urak! — kezdte beszédét nemes hévvel. — Készséggel elismerem, hogy nem közönséges eset áll előttünk és az önök lelkiismerete és bölcsessége kemény próbára van téve. Magyar mágnás még nem ült ilyen szörnyű gyanú miatt a vádlottak padján. A magyar véralkat, a magyar bátorság és lovagiasság, mely európaszerte ismeretes, nem ismeri az alatomos orgyilkosságot még férfivel sem, annál kevésbbé egy gyönge nővel szemben. Én tehát ebből az általánosan elismert igazságból kiindulva, teljes biztonsággal merem állítani, hogy nem védencem a gyilkos. Ugyan kérem, tekintsék múltját, neveltetése körülményeit, jellemét és önként arra a meggyőződésre fognak jutni, hogy ő nem lehet a gyilkos. Saját édesatyja és mindenki, aki ismerte őt, bizonyságot tehet arról, hogy a legjobb fiú volt, szelíd, jólelkü, engedelmes, törekvő aki segített mindenkin, amiben csak lehetett és még a légynek sem vétett. Szive tele volt nemes becsvággyal, gondos neveltetésénél fogva hivatva volt szerepet játszani a társadalomban, ismereteinek gyarapítása végett külföldre is utazott, hogy magát a közpályára előkészítse. És egy ilyen ember gyilkos lenne? Esküdt urak, ezt én kizártnak tekintem. Vad szenvedélyei sohasem voltak, még gyermekkorában sem volt zabolátlan természetű, hanem ellenkezően éppen szelídsége és jósága által tűnt ki. Hihetetlen tehát, hogy oly vadság fogta volna el őt, mely gyilkosságra vitte őt. Nem, nem, a természet örök törvényénél fogva kizártnak tekintem ezt. A szelíd galambból soha sem lesz karvaly és a tiszta buzamag vagy rosszaság csirái bár benne vannak a gyermekekben és amilyen jelleműnek mutatkozik játékai között, olyan lesz később is az élet komolyabb fordulásában. Én tehát, védencemnek köztudomásúlag ismert szelíd lelkületére hivatkozva, nyíltan hangoztatom, nem lehet a gyilkos. — De ő az! ■— kiáltott a közvádló. — Az áldozat maga rávallott, ezt tessék lecáfolni! De erre nincs mód.-Tárgyi bizonyítékok ellen küzdeni nem lehet. Az esküdtek közül többen helyeslőleg bólintottak a fejükkel. A közvélemény is igazat adott neki. A védő még egy végső eszközhöz folyamodott és olyan megokolással, hogy Rédey Irma esetleg tévedett is, a tárgyalás elhalasztását és Rédey Irmának újabb kihallgatását és a vádlottal való szembesítését -indítványozta. A közvádló ellenezte ezt az indítványt. , (Folytatjuk)
