Bethlehemi Hiradó, 1964. július-december (42. évfolyam, 27-53. szám)

1964-12-03 / 49. szám

6. OLDAL BETHLEHEM! HTRAD6 A Szép Sziget - turista látványosság Thursday, December 3, 1964 Bronz szobor a taipeii templomban Négyszáz húsz évvel ezelőtt portugár hajósok az Indiai­óceán vizein cirkálva egyszer­re megpillantottak iegy nagy szigetet. Áhítattal felkiáltot­tak; Ilha Formosa — Szép sziget ! Azóta is Formosa a névé ennek a dohánylevélfor­­rrtáju szigetnek, bár a kínai­ak inkább Taiwannak neve­zik. Erre a szigetre vonult vissza megvert hadával Chi­­ang Kai-sek a kínai kommu­nisták győzelme után és ott szövi a már 80-ik éve felé já­ró generalissimo terveit, in­kább álmait a 700 milliós saázarföldi Kina visszaihódi­­tására. Egyelőre és előre lát­hatólag még hosszú időre a Sjsép Sziget csak turista lát­ványosság. Évről-évre többen keresik fel külföldiek, főleg amerikaiak. Tavaly 70,000 vólt a látogatók száma, az idei évet 100,000 turistával remé­lik lezárni. Sok érdekesség v$n a szigeten és főleg Taipei fővárosban a régi és az uj kí­néi élet együttesen különös varázzsal bir. A főváros ut­cáin még látni lehet az ember­­hfczta sétakocsikat s mellet­tük amerikai gyártmányú ta­xik robognak, ősrégi templo­mok szomszédságában ultra­modern épületek. És minde­nütt kertek. « Oly sok amerikai katona és Körséta a Paradicsomban civil van a szigeten, és a vá­roslakók, főleg azok, akik ide­genekkel érintkezésbe jutnak, j ól-rosszul beszélik az angöl nyelvet. Ellentétben az ame­rikai recept szerint készített chow meinnel, a taipeii ven­déglőkben valódi kinai étele­ket szolgálnak fel, pekingi és cantoni, szecsuáni és hunani specialitásokat. Sok érdekes kirándulóhely van a Szép szigeten, de ezek­nél sokkal érdekesebbbek a kirándulások a két kinai part­­menti szigetre — Kimoj és Macui —amelyet a kommu­nisták parti ütegeikből időn­­kint ágyaznak, emlékeztetőül arra, hogy háború van Mao Ce-tung kommunistái és Chi­­ang Kai-sék nacionalistái kö­zött. Az ágyúzások menetrend szerint folynak (régebben pá­ros napokon dörögtek a par­ti ágyuk), igy hát nem ve­szélyes ez a tüzérségi játék. A Szép Sziget jövője bi­zonytalan, A kommunistákat távol tartja a szigettől az amerikai hadiflotta, az Egye­sült Nemzetek . Szervezetében még nem dőlt el a ‘Kinai Köz­társaság’ (Formosa hivatalos neve) sorsa és még nem lehet tudni, hogy végül a sziget egy darab független, szabad Kina lesz, vagy pedig Taiwan né­ven önálló állam. DECEMBERI KALENDÁRIUM ' December 3, 1639. Jonas Bronck, ravasz hollandus, az indiánoktól megvásárolt egy úágy darab földet s vételár­ként adott nekik két puskát, két üstöt, két tálikabátot, egy hordó erős almabort, két in­get és hat darab aprópénzt. Az a nagy darab föld ma Bronck után a Bronx nevet viseli és egyik borója New York városnak. December 6. Egyetemes Biblia Hét kezdete ... Az Em­beri Jogok Hete kezdődik 10- én az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Napja, 15-én íz amerikai Bill of Rights Napja ... 1941 december 6-án Roosevelt elnök utolsó béke­­üzenetét küldte Hirohito ja­pán császárnak. December 7, 1941. Roose- j veit békeüzenete süket fülek­re talált, a japánok Pearl Harbor bombázásával hábo­rút indítottak az Egyesült Ál­lamok elen. December 11, 1936. VIII. Edward angol király lemon­dott a trónról, hogy feleségül vehessen egy amerikai elvált asszonyt.. . 1941: Németor­szág és Olaszország hadat üzent Amerikának. i December 16, 1835. New Yoík város történetében leg­nagyobb tűzvész elpusztítot­ta a keleti városrész alsó ré­szét, összeomlott, leégett 674 épület, 20 millió dolláros kár­térítési igények miatt csőd­be mentek a niewyorki bizto­sító intézetek... 1916; Ras­­putint, az “őrült szerzetest”, a cári család kegyencét egy orosz főur meggyilkolta, holt­testét egy csatornába dobták. 1944: Battle of the Bulge, az utolsó német offenziva Hit­ler ezeréves birodalmának összeomlása előtt. December 18. Teljes hold­fogyatkozás este 9 óra 7 perc­kor (Eastern Standard Time). December 21. Megjön a tél, hivatalosan, délután 2 óra 50 perckor . .. 1620; a pligrimek partraszálltak ott, ahol ma Plymouth, Mass. van. December 25. Karácsony... 1818; A “Csendes éj” — Franz Gruber osztrák zenész szerzeménye — első elének­­lése Oberdorf ausztriai falu templomában. 1776: George Washington tábornok átkelt csapatával a Delaware folyón, Trentonnál, meglepetésszerü támadást intézett a heskeni zsoldosok tábora ellen. December 31. Szilveszteri táncmulatságok napja. RÓMA. — Capri észak­­olaszországi városban textil­gyára van Renato Crotti ka­pitalistáinak. És sok kommu­nista munkása is van. Ezen nem lehet csodálkozni, mert Észak-Claszországban, ahol magasabbak a munkabérek, mint az ország bármely más részében, divat a kommuniz­mus, a párttagság ... Renato Crotti a zsebébe nyúlt, és ingyenes szovjet lá­togatásra küldte a kommunis­táit, hadd' lássák saját sze­mükkel, milyen a paradicsom, amelyről vezéreik oly sokat ós oly szépeket szónokolnak. A kapitalista költségén kom­munista munkásai ellátogat­tak a szovjet anyaországba és annak középeurópai tarto­mányaiba. És amikor visisza­­tártek, kevesebben voltak a kommunista párttagok. Nem mintha egyik vagy másik ott maradt volna az orosz vagy más paradicsomban, inkább azt lehetne mondani : ellenke­zőleg. Tudniillik többen vis­szatérésük után visszaadták a párttagsági igazolványukat a helyi pártvezetőségnek. Renato Crottinak van egy üzemi újságja, amolyan pár­­darabja a párttagok faliújsá­gának. “Tuttocapri” a neve a kapitalista magazinjának. — Amikor paradicsomi kőrút­jukról visszatértek, a mun­kások a “Tuttocapri”-ban nyi­latkoztak az oroszországi és a csatlósországi utjukról, ta­pasztalataikról, élményeikről és az ott szerzett tanulságok­ról íme, mutatóba egy pár munkásvélemény: Franco Rossi, kőműves: “Őszintén szólva, jobbat vár­tam. Tulnagy az életszínvo­nal különbözősége. Az orosz farmok nagyon szegényesek.” L'cnardo Tónin, acélöntő: “Abban a percben, amint ma­gvar földre léptem, a kiábrán­dulás érzése vett erőt raj­tam. Milyen más ez az or­szág, mint a mi gyönyörű Itá­lia nk! A körutazás végén mondhatom, a kommunista országok közt legrosszabb Ma­gyarország. A Szovjetunió­ban a közoktatás rendszere tette rám a legnagyobb ha­tást. Mindenki olvas. A könyvtárak jól vannak felsze­relve. Sokan vannak, akik egy idegen nyelvet is beszél­nek . .. Hihetetlen, milyen ne­héz munkákat végeztetnek a nőkkel... Az üzletek kiraka­taiban rossz, kócos holmikat lát az ember. Viszont az árak borzasztóan magasak. És a munkabérek alacsonyak... Lengyelországban és Cseh­szlovákiában a viszonyok va­lamivel jobbak, mint Orosz­országban, de persze, még mindig sokkal rosszabbak, mint akármelyik nyugati or­szágban. Varsóban és Prágá­ban nőm láttam annyi nehéz munkába fogott nőt, mint a Szovj e tu ni óban. Lengyelor­szágban van némi privát vál­lalkozás.” Sante Trevisan, villanysze­relő: “Nem is hittem volna, hogy olyan sok ember foglal­kozik adásvétellel a fekete­piacokon.” Zeno Ghiele, szövőmunkás: “Moszkvában figyeltem a textilmunkásokat. A munká­juk termelékenysége nem nagy. Heti 41 órát dolgoz-1 nak. A legtöbben nők ... Az üzemi konyhában és elárusí­tóban az árak Moszkvában magasabbak, mint a mi üze­münkben.” V»lentinó Szíri, acélöntő: “Jó a szociális és orvosi szol­gálat, rosszak a lakások, a munkaviszonyok, stb. Nem tu­dom megérteni, miért kell oly I sok nőnek az utcákon dolgoz­ni. Az is újdonság volt szá­momra, hogy kőműves nők vannak ott.” Nana Bulgarelli, gyári mun­kás: “Oroszországban a farm­­házak rossz karban vannak. Az egyik állami farmihoz alig tudtunk eljutni, mert sárten­geren át kellett gázolni. .. Győr magyarországi város nagyon rossz benyomást tett rám, hogy a gyerekek megro­hantak minket és golyóstol­lat, meg miegyebet kéreget­­tsk. A gyerekek nagyon rosz­­szul néznek ki és nagyon rosz­­! szül vannak öltözve.” Mario Bernini, textilmun­kás: “Beszéltem sok magyar munkással és azt a benyomást tették rám, hogy ők ellensé­­| gei a kommunizmusnak ... Minálunk sok falusi házban van televízió, hűtőszekrény és sok mezőgazdasági mun­­- kasnak -van motorkerékpár­ja, sőt autója. Oroszország­ban ilyen nincs!”- Giuseppe Trevisi, segéd­munkás : Mindenütt, amerre jártunk, azt láttam, hogy az emberek rossz hangulatban vonnak, lemondás van az ar­cukra írva. Én bizony nem cserélnek velük. Jobb az élet minálumk Olaszországban ... Amikor Moszkva felé utaz­tunk, aztán Moszkva és Kiev között csupa fából és szalmá­ból készített falusi házakat láttunk és az emberek öltöz­ködése egyenesen siralmas. A farmok nagyon elmaradottak­nak látszanak. Két farmon a vezetőink számadatokat kö­zöltek velünk a farmok ter­meléséről és könnyű volt ne­künk megállapítani, hogy az orosz farmok sokkal kevésb­­bs termékenyek, mint a mi­eink. Úgy látszik, nagy a hi­ány mezőgazdasági gépi fel­szerelésekben ... A városok­ban az életszínvonal maga­sabb, de egyáltalán nem lehet összehasonlítani az olaszor­szági városi nép életszínvona­lával ... Nekik ott csak egy pártjuk van és ezért náluk nincs igazi szabadság. Ná­lunk Itáliában van!” Rodolfo Marinohel villany­­| szerelő arra a kérdésre, hogy ' szeretne-e a Szovjetunióban | élni, dupla nemmel felelt, igy: ^“Abszolúte nem!” ÜIÜ KISSI Egy larmer Mulkeytown, 111.-ban arra használja traktor-ekéjét, iiogy árkot vonjon a közeledő erdőtűz előtt. j nem a börtön javára, hanem a | személy javára Írandó. A nor- i malis életet élő ember fő tá- i masza az é’.etben az emberi j méltóság, és éppen ez az, | amitől az embert a börtön i megfosztja. :j: * OSSINING, N. Y. — A Sing | Sing börtön árnyékában a Jó Polgár Nevelés Tanácsa tiz éven át tanulmányozta a fia­talkorúak bűnözésének meg­előzése problémáját és négy évi előkészítés után Ossining öt elemi iskolájában 1700 nö­vendék részére speciális erköl­csi tanfolyamokat rendeztek, jó polgárokká való előkészíté­sül. A tanítás lényege az, hogy a gyermekeket együtt­működésre, udvariasságra, önálló gondolkodásra és cse-i Hajdiszek külömlöző viseletekben, David and David “hajstilizáló” kreációja New Yorkban. Leopold véleménye Leopoldiól SAN JUAN, Puerto Rico. — Nathan Lecpold, chicagói milliomos szülői gyermeke, aki fiatal korálan kiváncsi volt, hogy milym érzést vált ki a gyilkosság és evégből meggyilkolt ejy kisfiút, 33 és fái esztendő itán pár évvel ezelőtt kiszabacult a börtön­ből, s ahogy mmdani szokás, a társadalom Hasznos tagja lett. A puerto-icoi egyete­men tanít, orvod kutatást vé­gez és feleségével példás há­zaséletet él. Mi tette őt újra hasznos embere? A börtön? Nem, mondja < a San Juan Review’ nevű hm folyóirat­ba irt cikkében; nem a börtön javította meg ct, hanem ő a börtön ellenére nsgjavitóttá magát. Akármilyen külnösek a né­zetei, érdekesek, mert 33 és fél évi tapasztalás alapján Ítélkezik a börtön felett. Azt írja, hogy a börtönbüntetés nincsen hasznára, előnyére a társadalomnak, mert, először mint megtorlás, nem méltó egy felvilágosodott társada­lomhoz és másodszor, mint bűnös tettől visszaretentés, nem hatásos. A börtöntől való félelem nem rettenti vissza a bűnös tervet forraló embert gonosz j tette végrehajtásától? Nem, mondja Leopold; aki bűnös j tettre készül, nem számol az­zal, hogy tettenérik, máskü­lönben elállna terve végre­hajtásától. j Leopold szerint csak na­­j gyón kevesen vannak olyan í bűnözők, akiket a börtönben jó útra térítenek, de ezekben az esetekben is a jó eredmény j lekvésre nevelik, ily módon j igyekeznek őket kedvezőtlen j környezeti befolyástól meg­­j óvni. Dr. Herbert C. Mayer, a Tarács igazgatója, a minap | sajtókonferenciána számolt be erről az érdekes program­ról. Az elmúlt tiz év alatt, miközben a fiatalkorúak bű­nözését tanulmányoztuk — mondta — arra a felismerés­re jutottunk, hogy nincsen vagy csak nagyon kis mérték­ben van összefüggés a fiata­lok bűnözése és a család jöve­delme, a lakásviszonyok, a népi eredet közt; a jellem ki­alakulására nem a környezet gyakorol döntő hatást, hanem a személy magatartása kör­nyezetével szemben határoz­za meg ideáljait és magatartá­sát. Kétszáz évvel ezelőtt született a verbunkos zene csodahegedüse ’ÉW.: Tizenöt éve a legnagyobb hóvihar akadályozta a metőakcict, hogy elérjék a Bonanza utasszállító repülőgép lezuhanásának helyét. f Kétszáz esztendeje, a Po­zsony megyei Nagyabonyban született a művész, kinek ne­ve a múlt század első két év­tizedében szinte eggyé vált Magyarhonban a muzsika fo­galmával: Bihari János ci­gányprímás, hegedüvirutóz, verbunkoskomporoista. Egyszerű emberek és koro­nás fők rajongtak játékáért. Mert Biharinak, a kottához nem értő virtuóznak megada­tott a legnagyobbak dicsőssé­­ge: művészetével egy egész nemzethez fordulhatott, zené­je egy ország szivében vissz­hangzott, hegedűjének gyúj­tó hangja sokat szenvedett, szebb, s igazabb jövőre vágyó százezrek és milliók álmait szőtte tovább. Olyan korban élt, amely­ben nemzetének nagyon is szüksége volt éltető, utat mu­tató lángoszlopokra. Az idők móhében ott érett már a re­formkori Magyarország, ott formálódott az a szellemiség, amely utóbb 1848 eszméiben öltött testet. Berzsenyi, Köl­csey, Vörösmarty mellett mu­zsikusok voltak a nemzeti ön­tudat legnagyobb hatású éb­­renztői: Lavotta, Csermák — s valamennyiük közt a legne­vesebb a már-már legendás­hírű Bihari. Kisfaludy Sándor önmaga művészi képmására ismert benne, Berzsenyi, Széchenyi rajongott érte. Liszt Ferenc tőle tanulta, hogy mit jelent a magyar zene — több évti­zeddel azután, hogy hallhatta Biharit, ilyen elragadtatott szavakkal emlékezett rá: — “Amikor ezt a cigányvirtu­­zek közt is nagy embert 1822- ben hallottuk, nem voltunk már olyan kicsiny gyermek korban, hogy ne tudtuk vol­na az általa keltett benyomást kitörölhetetlenül rögziteni. Lelkűnk úgy itta, mint vala­mi nagyhatású életnedvet. Mi­kor később néha emlékeze­tünkbe idéztük a halottakat, azt gondoltuk, hogy az, amit éreztünk, hasonlatos a közép­kor merész alkimistái, a dé­moni mágusok titókzatos sze­reinek, titkos laboratóriu­mokban főzött élixirjeinek ha­tásához. Olyan erőt adó ital volt ez, ami ereinkbe életet, erőt csepegtetett, bátorságot, büszkeséget keltett, a szeplőt­lens'ág, a scbezhetetlenség ér­zését támasztotta.” De Liszt Ferenc nemcsak a “tüzet”, az “elixirt” örököl­te Biharitól: számos dallamát is remekművű keretbe foglal­ta “Magyar Dalok” cimü zon- I goramü-sorozatában, majd a Magyar Rapszódiákban. Kál­­dy Gyula megállapítása sze­rint azonban nem Liszt volt az első világhírű művész, aki Bihari-dallamot dolgozott fel: szerinte Bihari a szerzője an­nak a verbunkosm 21 ódiának is, amely Beethoven ’’István király” nyitányában szerepel. Ám bizonyos, hogy nem Liszt volt az utolsó a Bihari muzsi­káját világszerte ismertté te­vő művészek sorában. Száza­dunkban Kodály Zoltán adó­zott zenével Bihari emléké­nek: egyik pompás, lendüle­tes dallamát a Háry János to­­borzójába foglalta bele. Bihari emlékét őrzik már az első hazai operakisérletek magyar számai is. Egyes for­rások pedig őt jelölik meg a Rákóczi-induló szerzőjeként. Ezt a kérdést máig sem tisz­tázta a zenetudomány; tény azonban, hogy műsorán már a 19-ik század első éveiben ott szerepelt a Rákóczi-nóta, utóbb pedig lelkes és nagyha­­tásiu terjesztője, propagálója volt az indulónak is. De nem a Rákóczi-nóta volt az egyet­len régi maigyar dallam, me­lyet Bihari játszott: kuruc nó­ták, népdalok maradtak fenn nyomán. Ö maga tudniillik nem értett a kottához, terem­tő és ujjáteremtő művészeté­ből csak annyi maradt ránk, amennyit muzsikusok és mű­kedvelők részben emlékezet­ből, papírra vetettek: gyak­ran nem több, mint egy-egy dallamcsontváz. Művészetének igazi ereje elenyészett tehát a múló idő­vel. Életútja nem kevésibbé tragikus. 1824-ben balesetet szenvedett, karja eltört, s közönsége, amely egykor bál­ványozta, gyorsan elfelejtet­te. Magárahagyottan, koldus­­szegényen halt meg Pesten 1827-ben. Századunkra várt, j hogy igazságot szolgáltasson ennek a jelentékeny művész­nek, akinek neve nélkül nem lenne teljes a magyar szelle­mi élet krónikája. Bónis Ferenc (Budapest)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents