Bethlehemi Hiradó, 1960. július-december (38. évfolyam, 27-53. szám)

1960-12-23 / 52. szám

The

Only Hungarian Newspaper in Lehigh Valley.

A magyarság érdekeit szolgáló független társadalmi hetilap.

BETHLEHEMI HÍRADÓ

NYELVÉBEN MAGYAB—SZELLEMÉBEN AMERIKA!

MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN

Előfizetési dij egy évre.................$5.00^

BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS

Entered as Second Glass Mater May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”.

AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE

PUBLISHED EVERY FRIDAY

Subscription one year......................$5.00

Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Bethlehem and Vicinity.

Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében

Vol. XXXVIII, Évfolyam 52-ik szám

BETHLEHEM, Pa., 1960 DECEMBER 23

Egyes szám,- ára 10 cent

I VILÁGTÜKÖR I

bk3)9)999)9)3)S)äiSi3iS)3)9)9)9)3)-S)3ii3)»S)Ssä)9l3!3)3iSiS)9)'Jl9)3iS)St3)3!3l3)3)ä>9)S)a>9}9a»i3iat9i^

A VILÁG NÉPEIHEZ intézett

kiáltványt közöltek a budapesti lapok a december i 1 -i, vasárnapi számuk első oldalán s ugyanez a kiáltvány egyidejűleg megjelent úgyszólván a világ összes kommunista lapjaiban, a legkülönbözőbb nyelveken.

A kiáltványt tulajdonképen már egy héttel előbb, a kommunista pártfőnökök moszkvai csúcskonferenciáján határozták el, együtt azzal a nyilatkozattal, amit szintén közösen adtak ki s amelynek magva az, hogy a háború nem elkerülhetetlen és baj csak az, hogy "az imperialista hatalmak kormányainak politikája veszélyezteti a békét, meit ezek a kormányok népeik akarata ellenére pusztító hatású fegyverkezési versenyt kényszerítenek az országokra, hidegháborút szítanak a szocialista és más békeszerető államok ellen, elfojtják a népek szabadságtörekvéseit.’'

A kiáltvány szó szerint megismétli ezt az állítást, amely súlyos vád, de nem felel meg a tárgyi igazságnak, hanem, csak a lenini tételnek, amely szerint a kommunizmus győzelme érdekében minden csalás, blöff, hamis beállítás, félrevezetés stb. nemcsak meg van engedve, hanem egyenesen erény.

így Karácsony ünnepe táján és uj esztendő közeledtével az ember különösen fogékony lelkiismeretvizsgálatra és újévi rezoluciókra, hogy a jövőben nem követjük el a múltak méltán kifogásolható hiM’át.. De ez a kiáltvány nem mond semmi újat, hanem csak a régi kommunista taktika ismétlése, amelynek fő-togása azzal a hibával vádolna mé j az ellenfelet, amelyet ő maga követ el a legbuzgóbban.

"HONNAN INDUL el a világbékét fenyegető veszély?”— kérdi a kiáltvány cs azt adja rá válaszül, amit a fentiekben idéztünk. A valóság azonban az, hogy Amerika, — amelyet a kiáltvány mint az “imperialista államok vezetőjét” emlit — nem támadó, hanem védelmi politikát, feltartoztatási politikát folyat és a szintén imperialistáknak becsmérelt szövetségesei, Anglia, Franciaország és a többi NATO ország még kevésbbé akar háborút, mint Amerika. Céljuk valóban a békéből való béke, nem pedig — a i kommunista világuralom!

Ma főleg egyféle imperializmus van: a kommunista osztályharcos világfront imperialistái nem férnek a bőrükbe. A moszkvai és a peipingi kommunisták között csak a taktika módszereiben és tempójában van különbség, de nem abban, hogy a kommunista világméretben van (globális) megvalósításáig nem lehet megállás, igazi béke.

Amerre nézünk Ázsiában, Afrikában, Délamerikában, sőt a nemet és berlini kérdésen való i.yargalással Európában is minden felé a Szovjet és részben a kommunista Kína aknamunkája folyik az országok individualista társadalmi rendjének megdöntésére, a legbuzgóbb rombolás és robbantás, belülről “meg fúrni” a fennálló rendszert és egyengetni a kommunizmusnak az illető cszágbani végső diadalát, me.t az uj. világháborút, ame.y rakétákkal és hidrogznbo-übákiKal folyna, ezidőszerint kerülni kell, hiszen az iszonyú kockázatot jelent és a kommunista front felkészültsége, kivált Kina had.elszerelése tekintetében még igen sok kívánnivalót hagy hátra, ennek "még nem jött el az ideje” s talán világháború nélkül is lépésről lépésre annyi terjeszkedést tudnák megvalósítani, hogy végül Amerika sarokbaszoritva esetleg maga is kapitulálni lehet kénytelen? így látja Kruscsev és a kiált ványban a kínai kommunisták is aláírták ezt, már azért is, hogy Kruscsev a közbenső időt legjobban kihasználhassa az aláaknázd*

sokra. Egyikük lNékefogadkozása sem őszinte, hanem, az, amit a fenti idézet szerint Lenin erénynek minősített. . .

* * *

AZT MONDJA a kiáltvány: “Kórunkban csak egy választás van a népek és az államok előtt; vagy a szocializmus és a kapitalizmus békés egymás mellett élése és versengése, vagy tömegpusztító atomháború. Más ut nincs.”

“A szociálizmusnak nincs szüksége háborúra. A régi és az uj rendszer között, a szocializmus és a kapitalizmus között folyó történelmi küzdelmet nem világháborúval, hanem békés versengéssel kell eldönteni, s ez a verseny azért folyik, hogy melyik társadalmi rendszer éri el a gazdasági élet, a technika és a kultúra magasabb színvonalát, melyik biztosítja a néptömegeknek a legjobb életkörülményeket. Mi, kommunisták, szent kötelességünknek tartunk mindent megtenni, ami erőnkből telik, hogy megmentsük az emberiséget a modern háború borzalmaitól.”

“A szocialista országok a nagy Lenin tanítását követve a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét, tették külpolitikájuk alapjává."

Régóta hangoztatott véleményünk, hogy a néptömegekneik a legjobb életkörülményeket és a kultúra magasabb színvonalát a szabadság napiényes légkörében és a kölcsönös mélt-nyossag jegyében és álh ,'i népjóléti törvényekkel lehet és kell biztosítani Amerika és némly más individualista rendszerű ország e téren máris sok biztatót produkált és ha a rövidlátó, ódivatú körök nem akadékoskodnak túlságosan, további igen jelentős haladásra van kilátás.

Az uj amerikai kormány egyáltalán nem túlságosan radikális népjóléti reformterveit támogatjuk, de csak uj kezdetnek, a New Deal szerény folytatásának tekintjük lés még sokkal többre lesz szükség.

1 ulnaladottnak tartjuk a régi, merev elméletet "a szocializmus és a kapitalizmus között folyo történelmi küzdelemről ’. A fejlődés útja az, hogy az egyéni szabadság meghagyása mellett minél szélesebb dolgozó tömegednek tegyük lehetővé a proleta,sorsból a polgári életviszonyom közé való felemelkedést, miként az Amerikában már igen tekintélyes részben megvalósítani és ezzel az osztályharcos törekvésen: alól a gyékényt kihúzni sike.ült.

Proletárok osztályuralma helyett olyan társadalmat akarunk, amelyben egyetlen osztály sem uralkodik a másikon és nincs proletár.

Nem történelmi törvény, hogy a kommunista kaszárnya rendszernek feltétlenül el kell következnie a világon. Az egyének boldogságát még biztosítani lehet az ‘élni és élni hagyni’ profánul hangzó, de nagyon Isten szándékai szerinti elv szerint golyó, bitofa, börtön és — háború nélkül is! Sőt csak igy lehet megvalósítani akként, hogy a népjólct mellett a szabadságot is biztosítsuk, egyiket se áldozzuk fel a másikért!

* * *

NEM IGAZ, hogy Lenin tanítása a különböző tá.sadalmi rend szerű államok békés egymás me!-, lett élésének elvét tette a kommunista külpolitika alapjává. Ezt talán irta valahol bizonyos ese-Kellemes Karácsonyi ÜSiL^eket és Boldog Újévet

kivan olvasóinak, hirdetőinek, munkatársainak, barátainak és általában az összmagyarságnak a

BETHLEHEMI HÍRADÓ

szerkesztősége és kiadóhivatala

Magyarok Karácsonya, 1960

Karácsony este Budapesten

Irta: SOMSSICH LÁSZLÓ

tekre vonatkoztatva (hiszen maga állította fel a tételt, hogy az ellenfelet félrevezetni erény/, de kétségtelen, hogy nem ezt tette a kommunista külpolitika alapjává, hanem a vildgkonm.unizmus célját.

És miféle békés együttlétezés az, amely többé kevésbbé nyíltan kommunista világnézeti imperialista célokért támaszt polgárhábo(Folytatá» a 12-ik oldalon)

Immár másfél évtizede annak, hogy az óhaza magyar néj>e kommunista hódoltság alatt, nehéz viszonyok között ünnepli a Megváltó születésének magasztos ünnepét. A kommunisták megpróbaltaa leszoktatni, arról, hogy a rvaracsonyt ünnepelje és továbbra is erre törekednek, — csak éppen módjavai, nem oly brutálisán, mint az iVio-os tor.aoalom előtt. . . rvajötteK, kénytelenek voltak rájönni, hogy Stalin zsarnoki, kegyetlen módszereivel nem boldogulnak a magyar népnél s miniéi inkább tiltják a vadast, Isten nnét, annal eroseobe teszik azt a magyar nép lelkeben!

Most megpróbálják látszólag elfogadni a Karácsony ünnepét és már nem. presszionálják az emoereket annyira, hogy heiyetce a tenyok ünnepet üljek meg, de tovabura is ferde szemmel néznék a te.i.piomjaroia, isten, ruvure és mostaniban érkezett a híre, hogy Kádár koimánya vallásellenes folyóiratot készül kiadni, fillérekért akaijak vesztegetni, hogy minél bővebben logyjon. Változatlanul ki akarjak forgatni a lelkeket isten hitéből, pogánnyá akarjak tenni a ozent István óta, ezer esztendő óta Isten hitében .nevelkedett magyarságot. Lehet e ezt?

Lehet e, hogy a magyarság elszakadjon ősi keresztenysegétol, amely tartotta benne a lelket századok sorának viharain által és hitet, bizalmat, erkölcsi erőt adott neki, létének alaptörvényévé jegecesedett? ,

Lehet e, hogy a magyar mint nemzet és mint gondolkodó és érző egyem embe.ek összessége, lemondjon mindarról az erkölcsi értékről, életrendi szabályról, amelyet apai kincsként hagyták örökéül, a nemzeti szabadságról, emberi jogokról, a vallásos élet kegyelmeiről, lelki kiváltságairól és üdvözítő kötelességeiről? Nem e balgák balgája, aki ilyen irreális célt tűzött maga elé?

Hiába gyötörték az 1956-os szabadságharcos felkelés előtt, hiába szipolyozták, sanyargatták és sok fiát bebörtönözték, hiába alázták meg méltóságát, önérzetét, Istenbe és önmagába vetette hitét, — ezek időtállóbb, halhatatlan értékek! I960 *ord karácsonyán olyan sivár a m»*

gyár önrendelkezési törekvések láthatára, oly sötét a nemzeti egyéni szabadság világa visszatérésének perspektívája, mint 1944 óta soha. De Karácsony éjszakáján az óhazai otthonokban kigyulladnak és világitának a Szenteste mécsesei, lobognak a karácsonyfa gyertyácskai és szerte a világon, ahol magyarok, — sokan közülük a hontalanság vagy a honvágy keserű és nyomasztó szenvedései között, — élnek, a Megváltó születésének éjjelén magasra lobog a reménység lángja.

A Megváltó születésének ünnepén egy a múltak sok tévedésén okult sokat szenvedett, a múltat és jövendőt megbünhödött nemzet legjobb fiai tesznek hitet egy igazabb, istenesebb, emberséges életfelfogás mellett, hitet és fogadalmat a magyar föld minden szülöttének testvérisége és a népek igazi keresztény népcsaládi testvérisége mellett és könyörgik nemzetük számára Isten irgalmát, Krisztus és az Istenanya közbenjárását, a bünhödések, megpróbáltatások végét, a megigazultság jegyében való, szabad uj élet lehetőségét!

Nem lesz örök a magyar éjszaka, amig Krisztus van szivünkben, amig Benne bízunk és emberszeretete szellemében, igéi szerint élünk. . Nem halhat meg az a magyar kereszténység, amelyet 960 év előtt 1001-ben Szilveszter pápa, a Megváltó földi helytartója apostoli szent koronával örökkévaló életre rendelt! A lelkekben, ha megvan bennük Krisztus szeretete az emberek iránt és az igazság és testvériség iránt, él ma is, függetlenül földrajzi adottságoktól, tértől és időtől és minél inkább töltekezünk el életünk hétköznapjain is Krisztussal, annál dicsőbb a halhatatlansága, annál biztosabb, hogy egyszer hazaérünk!

Karácsony szent estéje Krisztushoz emeli fel a sziveket és ha lelkünket őszintén neki dedikáljuk, erőt nyerünk a kitartásra, a szabad, boldog jövő hitére. . . Nincs veszve semmi, ha ő él bennünk, az ő szelleme lobog lelkűnkben. Boruljunk le áhitates hálában ez estén, hogy Isten megváltásunkra a földre küldte öt és törekejünk méltónak lenni legnagyobb, legszentebb 61-dottttal

Közepesnél magasabb, sovány, talán tulsovány, finom arcú asszony. Válláig érőgeeztenyebarr>a haja, meleg tekintete és gyönyörű kezei vannak. Homlokán, három hosszú csikban, az orra és a szája szögletében meghúzódó ráncok, bár alig tizennyolc éves, mégis olyanná teszik mintha ser káig élt volna és fáradt lenne, pedig alig élt és még annyit vár az élettől, a férje szerelmét, gyermekeket és otthont, oh Istenem, hogy vágyót egy igazi otthon után \alahol Budán, nem messze Pesttől, mert a férje Pesten tehergépkocsi vezető és esténként ha hazajön, olajos és benzines kezével nem mer hozzá nyúlni, pedig hogy várja az ölelését. Istenem miért nincsen már otthon, olyan késő van és olyan nehéz egyedül várni rá karácsony este.

A komotos szekrényen egy vekker lassan ketyeg, neki úgy tűnik, mintha hol gyorsabban, hol lassabban járna és nézi a mutatót meg a másodperc mutatót, ahogy az egyik előre kúszik és a másik ugorva követi körbe és körbe és ahogy lassan telnek az órák, kezeit hasára teszi, magas domború hasára, kilencedik hónapjában van és tapogatja és érzi, hogy mozog a gyermek, apró kis rúgásai egész testét betöltik s belőle mosolyt fakasztanak és olyan tőle az arca mint amikor a forró .nyárban, falun, a kamrában egy lábas hideg tejfölt talált és frissen sült kenyeret evett hozzá, egyedül, egy álomvilágban. Majd arcáról eltűnik a mosoly és a régi szorongás és félelem váltják fe‘, a homlokán hosszú vonalakban és az orra mellett kétoldalt és a szája szögletében a pókháló ráncok mélyebbek lesznek, de igy is szép, még sokkal szebb mint előbb, “Ilus" és "angyalom” a férje csak igy hívja “ma este korábban jövők meg, vigyázz magadra nagyon" és látja az arcán, hogy ő is, ki tudja mitől fél, az Isten milyen jó, hogy ilyen férjet adott neki, ma karácsony este van, de mit ajándékozhatna még ami örömöt okoz neki, vájjon örül-e a meleg kesztyűnek és megint érzi, hogy hasában mozog a gyermek és az arca újra mosolyog és örül és aria gondol, hogy a gyermeket attól kapja és annak adja, akit szeret es akit 3 választott és a lakásban csend van, csak az óra ketyegését hallja és a várost azon az éjjelen sok kicsi fény tölti be.

A háború a végét tombolta és a városból nagy tömegekben, szekéren és kocsin és teherautódon szöktek az emberek, meic az ut tíécs felé még nyiívv volt és azon mentek azok is, akiket a kínzó táborokba viccek, mert azt mondták, hogy ők meg a vallásuk az okai mindennek cs az édesanyja akkor agy zá.dába vitte uus, kis angyalom, itt jo heijed lesz, meglátod ’ és az arca tele volt sirassa! es ő n^in mert szólni semmit sem, csak nez.e az anyjat c-s az anyja úgy ment ki a szobából, hogy vissza sem nezett és töt bet nem latta. b a háborúnak már vége volt, mikor valaki, hatósági ember, egy kis csomagot hozott neki, "ez' mondta neki “ az ami az anyja dolgaiból megmaradt, valaki úgy hozta magával ' és mikor kinyicotca a cső magot egy kis erszényt talalt benne és az ő fényképét egész kis gyéréit lehetett akkor mikor a ténykep készült és látszott rajta, hogy sokszor az anyja kezei között volt és ahogy nézte, valami kette szakad benne, és kesobo a zárdából, nova az anyja vitte, egy masikua vitték el, a váci utcába, az Angol Kisasszonyok Intézetébe, egy térti diplomata autón jött el érte és ö csodálkozott, hogy a férfi milyen jókedvű és azt mondta neki, hogy most az örültek uralma tombol és azért kell vigyázni és neki azé,t van olyan sok igazolványa, a rendülök sorra szalutáltak neki, “és téged meg hogy hívnak?" kérdezte félvállról tőle, untkor megérkeztek. ' lllus’’ mondta ő neki, 'és ha újra otthon leszünk, eljössz-e meglátogatni minket?” és a férfi nevetett, “majd eszembe tartalak, llus” mondta neki.

Egyre izgatottabban nézte az órát és az ablak mellé ült, mert onnét jobban látta az utcát Ismerte már a teherautó zúgását, sokszor aludt már, de félálomban is ki tudta venni, hogy ez az ő férje, hogy most ért haza. Villanyt nem mert gyújtani, mert az áram olyan drága és szorongásában a szive mintha a torkában vert volna.

Így várt mindig. Az apja és az anyja és később a nagyanyja is, mind, igy mentek el tőle, pedig hogy várt rájuk. Az apja, milyen szép férfi volt, ha elmondott valamit, nagy mozdulatokkal kisérte beszédét s hogy tudott nevetni, ismert mindenkit, miniszteíeket és a pécsi püspököt és mikor a háború elkezdődött önkéntesnek jelentkezett, de először hazaküldték, hogy “magára nincs szükség" de aztán mégis elvitték, mert gépészmérnök volt és akkor már nem kérdezték tőle, hogy ki az apja, meg a nagyapja, meg a ragyszülei, meg tudja kicsoda; az apja gúnyosan beszélt erről, "bolondok és a háborút elvesztik”, pedig bántotta és később azt mondta neki, hogyha a kommunisták kerülnek uralomra, akkor sem lesz jobb “és tudod kis angyalom, nekünk azért kell bűnhődni, hogy ti, meg az unokák boldogok legyetek”. Sok dologra élesen vissza tudott emlékezni s amikor a háború vége után nagyanyjával Pesten laktak, egy éjjel egy kommunista rendőr végzést hozott nekik, hogy nekik másnap reggel el kell hagyniok Pestet és ő büszke volt, hogy a többit követi.

És azokban a hónapokban ismerte meg a férjét, akkor találkoztak újra, a férfi abba a faluba hozta a fuvart teherautón, ahová őket utalták és ő a szüleire gondolt, hogy ők már nem élnek, de most mégis vele vannak, mert máskép hogyis találkozhattak volna újra és az öreg nagyanyja, sokszor hangosan maga elé beszélt, vagy csak üresen maga elé nézett, azt mondta neki, hogy mennyire szeretne valami szépet adni neki, de már nincsen semmi sem, mert mindent elvettek tőlük.

igy álmodozott magiban, néha órákig az álmaival játszott és úgy bele tudta magát ezekbe képzelni, mintha minden úgy történt volna, pedig tényleg úgy történt és egyszerre tényleg egy teherautó állt meg a kapu előtt.

Az ablakhoz rohant, de az autó, nem olyan mint az uráé. Vagy mégis olyan, öh Istenem, csak ne izgulna annyira, b hallja, hogy valaki kinyitja a kaput es a teherkocsi mellett még két tértit lát várni, cigarettáznak és beszélgetnek egymással és nézik a Hazat és ö a karacsonyrahoz siet, bár nehéz a járása, de a azooa olyan kicsi, csak par lépést kell tenni es gyulát gyújt, de a gyula nem akar tüzet iogm, aztán mégis meggyujtja a három kis gyertyát, kicsi pislákoló langyal égnék, az arca nyukos és verejtek ut ki rajta es a gyermekre gonuol cs síró gorcsot erez es az ajtóhoz megy, de nem mer ajtót nyitni, peuig hallja, hogy vaia*.i leijon a lépcsőn es ő au csak és vár Uus, angyalom, miért nem vigyázol jouDan magadra ', egesz tisztán naiija es érzi a benzin és az olaj keserű szagat és a Vagyat, nogy sokáig ölelje es szorongva es a temetői kicsit hajlott ha tavai es a tumatal anyak öreg arcával csak tovabo all magaban. Es így szeob, szebb mint minden más asszony s a feje körül mintha fénylene valami és a férfi kinyitja az ajtót és nézi az asszonyt és a fát és a három égő gyertyát s nem jut sehogy sem szóhoz és a várost azon az éjjelen aolt kicsi fény tölti be,