Bethlehemi Hiradó, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-06 / 23. szám

The Only Hungarian News­paper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAE-SZELLEMÉBEN AMERIKA: MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre......................$5.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS Entered as „Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., muter the Act of March 3, 1879’’. AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year........................ $5.00 Official Organ of the II u ngaria n Ch u rch es and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXVI. Évfolyam, 23-ik szám BETHLEHEM, PA.. 195S JUNIUS 6 Egyes szám - ára 10 cent VILÁGTÜKÖR A FRANCIA parlament nagy­része kapitulál a De Gaulle ka­tonatiszti cimboráitól előkészí­tett puccs előtt s amikor e soro­kat május 31 -én Írjuk, nyilván­való, hogy a haderő generálisai­nak fegyveres erőszakkal való fenyegetődzése előtt hátrált meg és De Gaulle teljhatalommal át­veszi az ország kormányrudját. Mifelénk ezt diktatúrának hív­ják, bármint is igyekeznek egye­sek szépiteni, hogy nem az és hogy De Gaulle maga mondja, hogy csak fél évre akarja a telj­hatalmat a parlament működé­sének kikapcsolásával. Fél év óriási idő. Azalatt alá lehet aknázni a de­mokrácia létét, ha az eszmét magát nem is. . . És éves közben jön meg az étvágy, ha esetleg magának De Gaullenak nem is, mertő állítólag rendelkezik bi­zonyos erkölcsi zsinór mértékkel, úgy a hataloméhez degaullista vezetőknek, Söustelleknek és po­litizáló katonáknak, akik őt cégé­rül használták és máris kiáltják Algírból, hogy nekik miniszteri és egyéb vezető hatalmi pozició­­kat kell adni, mert ők harcolták ki a koncot s mert az u. n. nem­zeti megújhodásnak csak az lehet garanciája, ha ők jó zsiros állás­hoz jutnak, reményük szerint élethossziglanra. COTY elnök amikor “közve­tített”, hogy leszerelje a parla­ment demokratikus részét, maga is hirdette, hogy “csak De Gaulle vagy a polgárháború erőszaka között van választás." így mond­ta és ez nem volt igaz. Mint megírtuk, lehetett volna felosz­latni az országgyűlés két házát és rövid terminussal kiírni a válasz­tásokat, módot adni arra, hogy a középutas koalíció ter­jesszen alkotmány reform terve­zetet a nép elé egyben De Gaulle is, aki kénytelen lett volna köz­readni az ő egyedül üdvözítőnek hirdetett alkotmányreform terve­zetét. Nem lett volna az a ször­nyű sötétbeugrás, ami most van, hanem a nép eldönthette volna többségi szóval, melyiket akarja? Nem ez történt, a szavazólap helyett a terrorista fenyegetés döntött és senkise csodálkozzék, hogy ez sokaknak kiábrándító csalódás lesz, — ami megint tö­megeket hajt a fascizmus vagy a kommunizmus tábora felé, mert a demokrácia olyan színbe ke­rült, hogy mint meggyőződésnek nincs elég belső ereje azoknál sem, akik képviselőinek és har­cosainak hirdetik magukat. Csalódás egyes francia politiku­sokat illetően, de a Nyuagt veze­tőit illetően is, mert megint cser­ben hagytak egy demokratikus szándékot. . . Eisenhower a május 28-i saj­tókonferenciáján ahelyett, hogy biztatást adott volna a francia demokratikus pártoknak, ahelyett hogy felrázta volna és bátorítot­ta volna őket, sőttettleges tá­mogatással is síkra szállt volna a francia demokrácia és Fran­ciaországnak a Nyugattal való szoros kapcsolata megóvására, De Gaulleról mondott jóvélemé­nyével leintette a demokráciáért való harcot, mert szinte indor­­zálta a diktatórikus teljhatalmat követelő De Gaullet és összes­­küvő társait. . . íKruscsev amikor Magyaror­szágon a kommunizmus, amelyet erőszakkal diktáltak fel, 1956 októberben veszedelembe ke­rült, tankokkal és mongol hor­dákkal lövette halomra a ma­gyar nép ezreit. A Nyugat, ami­kor Franciaországban, ugylehet; akasztják a demokráciát, bóko­kat mond annak, aki a müvéle­­tet végrehajtja. Milyen tragikus ellentét, mily félelmetes ómen a világ jövője, szabadsága szempontjából! • * * NEM IGAZ az sem, hogy csak a katonai összeskiivés előtti be- Hédolás vagy a kommunistákkal ! alakitandó népfront kormány kö­zött volt választás. Ez mondva csinált tétel. Nem örvendetes, hogy a francia parlament legna­gyobb pártja a kommunista párt százötven mandátummal, de je­lenleg a kommunisták lényegében nem veszélyeztették azt, hogy az ország kormányát demokrati­kus polgári szellemben lehessen továbbvezetni. A bajt inkább maguk a pol­gári pártok csinálták az ő kisded párt és személyi érdekharcaikkal, rövidlátó intrikáikkal, ahelyett hogy összetartottak volna a kom­munisták és épp úgy a szélső­­jobboldali diktatórikus veszély ellen. __ A baj nem a demokráciában, nem abban volt, hogy az ország­­gyűlés választja a miniszterel­nököt és meg is buktathatja bi­zalmatlansági szavazatával, ha­nem hogy akiknek a békés fejlődés parlamentáris demokrá­ciája önvédelmét kellett volna szem előtt tartaniők, nem ismer­ték fel igazi alapfeladataikat és az azok által követelt taktikát, hanem a tulsürü kormányválsá­gokkal akaratlanul a demokrácia lesben álló ellenségeinek segítet­tek és maguk alatt vágták a fát az antidemokraták javára. * * • COTY csak falra festette az ördögöt a kommunista népfront veszélyének hamis hisztériájával. Ha a polgári pártok jobban összetartottak volna a reakciós szélsőség szándékaival és törek­véseivel szemben, a kormányok hosszabb életűek lehettek volna, de épp úgy lehetett volna saját cselekedetükként, De Gaulle és fascista gyanús polgári és kato­nai kilikkjc nélkül, megvalósita­­niok egy olyan alkotmányrefor­mot, amely a demokrácia érde­mi sérelme nélkül teszi elkerül­hetővé a túlsók pártra való elap­rózódást. De Gaulle köréből azt hiresz­­telik, hogy De Gaulle az Egye­sült Államok alkotmányához ha­sonlóvá akarja átformálni a fran­cia alkotmányt. E sorok Írója úgy érzi, a mostani francia al­kotmány demokratikusabb volt. Vitás, hogy a legjobb demokra­tikus módszer e, hogy az állam­elnök egyben miniszterelnök is | és hozzá pártember s négy évig vezeti az ország ügyeit, mégha a pártjának nincs is többsége sem a képviselőházban sem a szenátusban, hanem mint Eisen­hower nagy egyéni nimbusza és népszerűsége miatt 1956-ban történt és 1958-ban a jelek sze­rint még nagyobb mértékben történni fog, mint egy kisebbségi párt embere áll az ország ügyei élén. Persze, hogy jobb ha a kor­mányok tovább vannak uralmon, mintha negyed vagy félévenként váltogatják egymást, de tud­­tunkkal az utóbbi évek alatt Franciaországban rendben jár­tak a vonatok, villamosok és au­tóbuszok és a postáját is minden­ki rendben megkapta naponta legalább kétszer (nem mint pél­dául a U. S.-ben csak egyszer sőt az utóbbi időkben hála Ame­rika óriásj segítségének, — az évek sorának folyamán nem ke­vesebb, mint 17 billió dollárnak! — ottjárt amerikaiak szerint ko­moly gazdasági jólét és konszoli­dáció jelei mutatkoztak az or­szágban mindenfelé. . . S nincs igazuk azoknak sem, akik sze­rint De Gaullera azért volt szük­ség, mert a francia nép nem tud munka fegyelmet, nem éleggé szorgalmas, hanem inkább az élet élveit keresi, már reggel I aperitiffet iszik és minden délben csaknem egy egész üveg bort a bőséges ebédjéhez. Mit gondol­nak ezek az urak, ha De Gaulle jön, a munkás majd bor nélkül eszi az ebédjét, fel adja ezt a régi, mondhatni nemzeti szoká­sát? De Gaulle sem fog más em­bert faragni a franciából, amint-, hofy Hitler tutit* i»*|v|itoa-1 A második világháború s a koreai háború “isme­retlen katonáia” tatni az osztrák munkás lomhasá­gát, kényelmet kereső, nagyké­pűség nélküli életszemléletét. Locsogás az ilyen beszéd. S a valóság az, hogy a fascizmus ve | szélye kisért Franciaországban. Nem mi írjuk, a N. Y. Times amely igen előzékeny hangon kezeli De Gaulle személyét, Írja május 30-i vezércikke záró mon­datában: “Ha De Gaulle tábor­nok meg tudja kapni a nemzet támogatását az összes pártoktól, ( természetesen a kommunisták ki­­vételével, észszerű kilátás nyílik számára, hogy kivezesse Fran­ciaországot az alkormánycs re- 1 form útjára abból az ingovány­­ból, amelyben eltévedt. De, hogy 1 ezt sikerrel tehesse, a generális­nak valamikép el kell különite- 1 nie magát azon szélső jobboldali!' támogatóitól, akik azért támogat- ; ják, mert szeretnék elpusztítani a * demokráciát”. Május 31-én a Times vezér- j cikke újból figyelmeztet e ve- ■ szélyre, miként e rovat is De Gaulle újbóli jelentkezése kezde­tétől kifejezte aggodalmát ily irányban. A Washington melletti Arling­­tonban (Va.) lévő Hősök Teme­tőjében múlt pénteken, Decora­tion Day napján, a hősök ünne­pén az első világháború ismeret­len katonája mellé elhelyezték a második világháború és a koreai háború elesett ismeretlen kato­nája földi tetemeit is. A jelképes célra kiválasztott, hősi halottakat előzőleg két nap­ra felravatalozták a washingtoni Capitol rotundájában. Pénteken .délután mindkét koporsót ünne­pélyesen kiszállították az arling­­toni temetőbe, ahol a temetés előtt Eisenhower elnök letette a Congressional Medal of Honor érmet mindkét koporsóra. A három sir mellett állandó diszőrség fogja jelképezni a nem­zet elismerését az áldozatért, amelyet amerikai katonák ezrei hoztak a két világháborúban és a koreai háborúban. DE GAULLE MEGKEZDTE A PARLAMENT NÉ! KULI URALMAT ÉS MÁRIS TERRORIZÁL 100 százalékban elfo­gadták De Gaulle diktátumait A legutolsó párisi jelentések szerint De Gaullenak a lemon­dással való fenyegetődzésével si­került kicsikarnia, hogy a parla­ment egyetlen változás nélkül el­fogadta összes követeléseit. Elvetette azon saját javaslatát is, hogy mielőtt a népszavazás dönt a De Gaulle alkotmány módosításáról, a parlament sza­vazhasson felette. És megszavaz­ta, hogy hat hónapig sem a sze­nátus, sem parlament nem mű­ködhet, akármit tesz is De Gaulle a neki adott korlátlan hatalom­mal. (Párisban azt hiszik, hogy hat hónap múlva De Gaulle feloszlatja a parlamentet.) Sálán tábornok, algériai főpa­rancsnok, a puccs vezetője Páris­­ba érkezett és De Gaulle azon­nal fogadta. Az acélárak júliusi emel­kedésé miatt több a gyárak rendelése Az utóbbi hetekben némi emelkedés mutatkozott az acél­ipar foglalkoztatottságában. A múlt héten átlagban 54 százalé­kos volt a termelés. Egyes szak­körök azt hiszik, hogy junius vé­gére a termelőképesség 65 száza­lékára megy fel a foglalkozta­tottság, mert a gyárak julius else­jével valószínűleg felemelik az acél tonnánkénti árát, hogy fede­zetet nyerjenek a kollektiv szer­ződés szerint ugyanezen időpont­ban esedékes béremelkedésre. (Az árak s bérek egy évre való befagyasztására kívülálló körök­ből kezdett akció iránt sem a gyárak, sem a union nem mutat fogékonyságot és biztosra vehe­tő, hogy a béremelkedés julius i-én életbelép.) Az acél-árak emelkedése, a hirek szerint ton­nánként öt dollár körül lesz. Híresztelések szerint egyes autógyárak rövidebb, hosszabb időre szüneteltetni vagy leszállita ni fogják termelésüket. A júliusi és későbbi acél termelés nagysá-; gát sokban attól fog függni, | tényleg lesz e ily részleges vagyi teljes termelési szünet és az med­dig fog tartani? 1 , , --------------­j A hadsereg átállásától és az j a’gériai ejtőernyősök Páris elleni ] ostroma veszélyétől megfélemíi­j tett francia parlament vasárnap I tartott rendkívüli ülésében elfo­: gadta a puccistáktól feltukmált : De Gaulle tábornok miniszterel­! nökségét. A izgalmas vita után bekövet­­j kezett szavazás eredménye 329, i 224 volt a zsaroló generálisok já-Uj címre költözött a So­cial Security bethlehemi fiók hivatala A DE GAULLEI hatalomátvé­tel kétségtelenül régóta előkészí­tett összeesküvés eredménye. De Gaulle “felajánlkozása" és a algériai felkelés és más katonai fegyelem ellenes akciók időzitve voltak egymáshoz. És egy yuntát ha egyszer beül a hatalomba telj­hatalommal, nehéz lekaparni­­onnan néha még európai orszá gokban is. Olyikban negyedszá­zadig is eltart, amig elkövetkezik egy olyan külpolitikai helyzet, hogy az uralkodó műkedvelő katona klikk végzetesen elrontja országa és ezzel a saját ügyét is. Pflimlin lemondása, amely szintén csak az összesküvők pol­gárháborús fenyegetéseitől való félelem következménye volt, utat nyitott De Gaulle számára. A szociáldemokrata párt e sorok keltekor úgy határozott, hogy tagjainak egyéni megítélésére bizza, hogy De Gaulle mellett, vagy ellene adja e le szavazatát. A francia szoedemeket talán túl­ságosan befolyásolta az az egyéb­ként helyes szempont, hogy dis­­tancirozni akarják magukat a kommunistáktól, de ez esetben igenis egységes szoedém párt­állásfoglalásra lett volna szükség. Ugyanez áll a többi antikommu­­nista komolyan demokratikus pártokra is. De Gaulle csoportja lemaradt a legutóbbi választá­sokon és neki semmikép sem jár diktatórikus felhatalma­zás, még kevésbbé a kalbátszár­­nyába kapaszkodó, politizáló tiszteknek. Nem szeretjük a politizáló ka­tonatiszteket, akiknek sok fele­lősségük van a második világhá­ború magyar katasztrófája körül is. Eckhardt Tibor mondta hi­res 1938-as pápai beszédében, hogy “a politizáló katonatisztet ki kell rázni az egyenruhájából” és mi ma is ezt válljuk magyar mint világviszonylatban. . . . Amikor 19 í ö-ban össze­omlott a bolgár front és Ameri­kának 1917 április elsején a há­borúba történt belépése óta úgy is reménytelen volt a központi latalmak helyzete, 1918 október­ben összeomlott a többi front­juk is és minden országukban Forradalmi katona tanácsok ala­kultak. Magyarországon is, ahol tulsokáig tartott a feudális reak­­:ió uralma, a munkásnak nem /olt választójoga és a kisparasz­­tok millióinak nem volt földje. A Forradalom küldöttsége elment "randhez D’Esperay tábornok, Francia főparancsnokhoz Bel­­jrádba s amikor a tábornoknak bemutatták az akkor alakult for­radalmi’ katonatanács elnökét, Csernyák Imrét, a tábornok, — mint azóta sokszor idézték, — elhúzta a száját és ajkbiggyeszt­­ze, gúnyosan mondotta: — Etez vous tombée ci bas? -lát ily mélyre sülyedtek? (Folytatás a 2-Üt oldalon) SZERZŐDÉS NÉLKÜL DOL­GOZNAK AZ AUTÓIPARI MUNKÁSOK Az autóipari union és a három nagy autógyár, a General Motors, a Ford és a Chrysler közti szer­ződés múlt hét végén lejárt és uj szerződés még nincs. Walter Reuther union elnök tovább tár­gyal a gyárakkal s hétfőn szer­ződés nélkül is továbbdolgoztak c. munkások. A gyárak az autóipar üzleti forgalmának visszaesésére hivat­kozva azt kívánják, hogy a union két évre hosszabbitsa meg a le­járt szerződést. A szociáldemokrata párt sza­vazatai megoszlottak. De Gaulle mellett 42-en, ellene 49-en sza­vaztak. A polgári radikálisok közül 24 -en szavaztak De Gaulle mellett, mig a párt Mendes France csoportja 18 szavazató* adott le ellene. Guy Mollett a kormányban A többség jóváhagyta a De Gaulle által előterjesztett kabi­netlistát is. A kabinetben mint államminiszterek s afféle tanács­adók helyet foglalnak: Guy .\1ollet, a szociáldemokraták ve­zére, Pflimlin, a lemondott ifju­­katolikus miniszterelnök, a néger Felix Houpheuet Boigny afrikai pártvezér és Louis Jacquinot a független parasztpárt vezetője. Külügyminiszter Couve de Murville, De Gaulle régi embe­re, egy karrier diplomata lett, aki 1954-től 56-ig Washington­ban, azóta pedig Nyugat Német­országban volt követ. Pénzügy­miniszter Antoine* Pinay volt mi­niszterelnök, aki elsőnek állt De Gaulle mellé és propagand mi­niszter Andre Malraux iró, egy­kori kommunista az utóbbi idők­ben belső embere De Gaullenak. De Gaulle a hat perces beszé­de után a vitát be sem várva, azonnal elhagyta parlamentet és visszatért szállására, ami számos gúnyos közbeszólásra adott al­kalmat és kétségtelen jele a. lené­zésnek, amellyel a tábornok leg­alább is a parlament iránt visel­tetik. De Gaulle a beszédében, — nyilván egyelőre — félévre kért felhatalmazást, hogy telje­sen rendeletekkel kormányozhat* son átalakíthassa az alkotmányt és október előtt nem akar újabb parlamenti ülést. | Mint George W. Ervin, az allentowni kerületi Social Secu­rity Hivatal bethlehemi fiókja eddigi helyéről, a South side-i postahivatalból junius 2-áp a Salvation Army Building (615 Main St.) épületébe, a Youth Center Room terembe költözött. A hivatal nyitva van hétfőn és szerdán reggel fél tiz órától déli félegyig. A bethlehemi hivatal célja, hogy könnyebbségül szolgáljon akiknek az allentowni hivatal messzebb esik. FELMENTETTÉK A NIXON ELLENI TÜNTETÉSEK PERÉ­NEK VÁDLOTTAIT Caracasban Nixon alelnök lá­togatása alkalmából végbenent botrányos Amerika ellenes tünte­tések után =a venezuelai yunta kormány letartóztatta a kommu­nista párt vezetőit, miután nyil­vánvaló volt, hogy a kődobálá sokkal és köpködő záporral egy­bekötött aljas tüntetések meg­rendezésében a párthoz közelálló embereknek volt legnagyobb ré­szük. A kommunista vezérek ügyét hétfőn tárgyalta a caracasi biró­­ság és valamennyiüket felmen­tette. The Right Answe? Lemondással fenyegetődzik Az alkotmány átalakításához a parlament jóváhagyása szükséges és miután ez bizonytalan, De Gaulle az alkotmányt e ponton meg akarja változtatni és nép­szavazással akarja jóváhagyatni az alkotmány módosítást. Hétfőn a parlamentben az a kívánság merült fel, hogy a nép­szavazás előtt a parlamentnek módja legyen szintén szavazni a módosításról és erre De Gaulle kijelentette, hogy ha hajszálra nem azt teszik, amit követel, le­mond. (Az algériai ejtőernyősök légi rohamával terrorizál! Az alkotmány modósitás ab­ból állna, hogy a mai helyzet megváltoztatásával, a kormány­nak több hatalma volna, mint a parlamentnek. Részleteket erről De Gaulle még sem árult el. Sopánkodnak az algériai generálisok Guy Mollett és Pflimlin tárca­vállalása vegyes érzéseket kelt. Némelyek árulásnak mások reál­politikának terkintik és feltétele­zik, hogy a két politikus igy re­méli féken tartani De Gaullet. A puccsista algériai generáli­sok hír szerint nincsenek megelé­gedve a kabinet összetételével és méltatlankodnak,hogy De Gaulle nekik köszönhet mindent. — De Gaulle jun. 4-ér Algériába uta­zott megbékítésükre s az algériai kérdés rendezésére. Az utóbbira vonatkozó tervei sem tetszenek az algériai tábornokoknak, mert francia-arab afrikai konfederációt javasol, ami által az algériai fran­ciák hatalmi fölénye megszűnne. Kérdéses az is, hogy az algériai szabadságharcosok belemenné­nek e a federációba. A négy év alatt túlsók vér folyt ahhoz, hogy kevesebbel, mint a teljes nemze­ti szabadsággal beérjék. A helyzet legsúlyosabb belpo­litikai problémája, hogy hadse­reg beavatkozott a parlament ügyeibe, a nemzeti szuverenitás­ba és ha fegyelme nem áll hely­re ez a régi balkáni és a jelenlegi délamerikai és egyptomi színvo­nalra sülyesztheti le Franciaor­szágot! A JUNIUS HÓ 8-1KI MAGYAR NAP A Bethlehemi Híradó már sok előzetes tájékoztatást adott a junius 8-iki Magyar Napról, aho­gyan ezt tette a múlt heti kiadá­sában is. Ezúton ismét .közöljük a Le­high völgye és környéke közön­segevel, jovo vasarnap, azaz junius 8-án, d. u. 1 órai kezdet­tel Magyar Napot tartunk. Az alábbiakban ismét szives tudomá­sukra hozzuk a Magyar Nap mű­sorát. M ÜSOR 1. Nt. Ormai János, a Nagybizottság elnöke, üdvözli a közönséget. 2. Amerikai és Magyar Himnusz. Énekli Teklics József, kisén Bakonyi István és zenekara. 3. Schaffer polgármester ur angol nyelvű üdvözlő beszéde. 4. Hanz Tériké szavalata. 5. Bácskay Béla, az Amerikai Magyar Szövetség Főtitkára ün­nepi beszéde. 6. Forró József, Wass Albert. ‘A bujdosó imája’ c. versét szavalja. 7. Bodnár Gábor, a Magyar Menekült Cserkész Szövetség vezető tisztjének beszéde. 8. Teklics József énekszáma, kiséri Bakonyi István és zenekara. 9. Vidám jelent. (Szereplői meglepetést kivánnak szerezni.) 1 0. Pénzes József szavalata. 1 1. Tábor tűz. Bemutatják a New York és környéki magyar cser­készfiuk. Műsor bemondó: Szolga Miklós a William Penn kerületi felügyelője. A Magyar Nap tiszta jövedel­me anyagi segítségre szoruló ma­gyar véreink segítségére fog szolgálni. Az autóbusz vállalattól beszer­zett felvilágosítás alapján a me­netrend, vasárnap a Willow Parkiba a .következő: South Side-ről, Easton bus 10:10 d. e.; 3rd és New St., Easton bus 1:10 d. u.; North Side-ról, Easton bus 3:25 d. u.; Broad éa New Street, Easton bus 5:35 d, u. Ismét kérjük mindazokat, akiknek van magyar ruhájuk, le­gyenek szivesek abban megje­lenni. Abban a reményben, hogy mindenki ott lesz, üdvözli a Le­high völgye és környéke magyar és magyar származású testvéreit a viszontlátásig a Nagybizottság SZOLGA MIKLÓS Sajtétitkár 329 szóval 224 eilen_ hátráltak meg a hadsereg presssiója előtt. Egyelőre fél évre kért diktátori hatalmat. — Népszavazást akar az alkotmánymólositásról. — A hadsereg politizálása állandó veszélyeket rejt magában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents