Bethlehemi Hiradó, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-26 / 30. szám
The Only Hunqarinn newspaper in Lehigh Valley. A magyarság érdekeit szolgáló független társadalmi hetilap. ETHLEHEMI HÍRADÓ NYELVÉBEN MAGYAR—SZELLEMÉBEN AMERIKAI MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN I Előfizetési díj egy évre............................ $4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS tintered ns Second Class Matter May 18, 1923, at the Post Office at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. ' AMERICAN IN SPIRIT—HUNGARIAN IN LANGUAGE PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year i...........................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Bethlehem and Vicinity. Az egyetlen magyar újság a Lehigh Völgyében Vol. XXXV. Évfolyam, 30-ik szám BETHLEHEM, PA., 1957 JULIUS 26 Egyes száma ára 8 cent EISENHOWER elnököt a jul. í 7-i sajtókonferenciáján Edward Morgan,az ABC rádióvonal munkatársa megkérdezte, Hogy miután a második világháború idején barátságos kapcsolatban állt Zsukov tábornaggyal, aki most hatalmas szerephez jutott az uj moszkvai vezetőségben, szándéké ban van e a vezetőség egyik másik tagját meghívni a U. S.-be? Eisenhower ezt válaszolta: — A Moszkvában történt változások kétségtelenül bizonyos belső nyomás következményei. Az eltávozoetak nyilvánvalóan a (stalini) hagyományokhoz ragaszkodók csoportját alkották. A régi bolsevik elméletek megcsontosodott követői voltak, mig azok, akik megmaradtak és most emelkedőben lévőnek látszanak, az ipari ellenőrzés decentralizációját és hasonlókat akarnak.— Hajlékonyabbak próbálnak lenni, hogy megfeleljenek a nép kívánságainak, követelményeinek» igényeinek és azt hiszem, hogy ez egészséges. Ön hivatkozott Zsukov tábornokra és meg kell mondanom, hogy az évek alatt, amikor ismertem őt, kielégítő ismeretségben és barátságban voltam vele. Azt hiszem, meggyőződéses kommunista. Sok hosszú vitánk volt elveinkről. Úgy emlékszem, egyik estén három órás beszélgetésünk volt. Igyekeztünk megmagyarázni egymásnak, hogy az egyén szempontjából mit jelent az általunk követett rendszer és nem volt könnyű helyzetem, mert Zsukov raaszkodott ahhoz, hogy a demokratikus rendszer anyagias (materialista), mig az övék eszmei (idealista). Nagyon kemény dolgom volt, mert kijelentette: “Önök azt mondják az egyénnek, hogy tehet, amit akar, amit önzése csak megkíván, mig mi azt mondjuk, hogy áldozatot kell hpznia az államért”. — Zsukov azt mondotta, hogy ők “nagyon alapos programmot kinálnak” és azt hiszem, nagyon becsületesen meg volt győződve elméletük egészséges voltáról és becsületes ember volt. Azóta nagyon kevés érintkezésem volt vele. Mint tudják, csak Genfben találkoztunk és csak az, hogy szerepel, nem ad alapot bármiféle találkozásra, noha, mint mondtam, annakidején Berlinben jó együttműködésre való törekvés állt fenn köztünk. Egy másik újságíró nyíltan kirukkolt az ügylehet felkérésre történt kérdéssel, vájjon egy találkozás Zsukov és Wilson hadügyminiszter között hasznos célokat szolgálna e? Az elnök igenléssel felelt. Célzott az 1955 évi genfi konferenciára, mint példára, hogy csúcstalálkozó nagy várakozásokat és aztán esetleg csalódásokat kelt a kövéleményben és igy csak akkor kell sorját keríteni, ha eredménnyel kecsegtet. Másrészről azonban, úgymond, nem lehet a kezeken ülni, hanem mindent meg kell tenni aj lefegyverkezés megkezdésére és a világban uralkodó feszültség enyhítésére, mert az ellenkezője (a háború) borzalmas volna. James Reston, a N, Y. Times washingtoni szerkesztője bölcsen kérdést intézett az elnökhöz, azon benyomást kívánja e kelteni, hogy nehéz azt az álláspontot védeni, hogy a demokrácia idealistább rendszer, mint a kommunizmus? Az elnök azt válaszolta, hogy kommunistával kissé nehéz megértetni,hogy a demokráciában az ember kereshet és takaríthat, amennyit akar és vásárolhat, amit akar. A kommunista erre azzal felel, hogy "mindezt nem kaphatod meg, hanem az államnak kell adnod”. Az elnök még hozzátette: Ily embereket kemény dió meggyőzni még arról is, hogy a Nap süt és a föld gömbölyű; az ember csaknem elveszti a lélekzetét és nem tudja hogyan boldoguljon velük.” Az elnök végül egy utolsó kérdésre kijelentette, hogy Zsukov- Wilson találkozásról nem azért lehet szó, mintha az orosz hadsereg politikai tényezővé vált ‘ volna, hanem mert nem hiszi, hogy a két hadügyminiszter tár' gyaláaiból bármi baj származhatna, feltéve, hogy a találkozás megrendezhető. • * * WILSON-ZSUKOV TALÁLKOZÓ lehetőségének hire nagy I feltűnést keltett világszerte. Sok kommentárra ad okot az is,ahogy az elnök Zsukovról és a vele folytatott vitatkozásairól beszélt. Kongresszusi körökben na- I gyón vegyes volt a hangulat az I elnök e szereplése kapcsán. A I szenátus ülésén Fulbright szená- I tor, a külügyi bizottság tagja j (dem. Ala.) kijelentette, hogy j “ennél különösebb” elnöki sajtó! konferencia még nem volt. KülÖ- j nősen az elnöknek Zsukovval a demokráciáról és kommunizmus- I ról folytatott vitájáról szóló szavait kifogásolta. Többi közt kijelentette: — Ha az orosz vezetőket látogatásra hívjuk meg, remélem, lesz valaki, aki az elnököt útba igazítja, mily válaszokat adjon Zsukov némely érveire és tájékoztatja arról, hogy szabad tár sadalmi rendszerünknek egyéb értékei is vannak, mint csak az, hogy megvehetjük azt az ügyes, uj találmányt (gadgetet) mely megtetszik nekünk. Lehet, hogy az elnök megérti azokat az emberi és lelki értékeket, amelyeket politikai rendszerünk megvédeni hivatott és a baj csak ott van, hogy nehezen tudja gondolatait kifejezni. — Ha a helyzet ez, javaslom, hogy valaki segédkezzék a sajtó-j konferencia nyilatkoztainál, mertl olyan kijelentések, mint amelyeket a szerdai konferenciáján tett,] óriási értékű anyagot jelentenek a kommunista propaganda számára . A képviselőházban a külföldi segélyek tárgyalása közben vita alakult ki. Alvin Bentley képviselő (rep. Mich.) az ismert magyarbarát, aki az orosz invázió után két évig mint diplomata a budapesti követségen szolgált, épen a Jugoszláviának adandó újabb segélyt kifogásolta és arról beszélt, hogy oly híresztelések vannak, hogy az elnök a kongresszus ülésszakának elnapolása után látogatásra fogja meghívni Titot. "Nyilván, mondta Bentley, Zsukov tábornagy is megi fog bennünket “tisztelni” látoga-j tásával. Ez nagyon kellemetlen lehetne ez egyén számára, aki méltán viseli a “Budapest mészárlója” nevet, bármily kiváló katonai eredményeket is ért el a Szovjet haderegben” . Walter H. Judd képviselő (rep. Minn.) kielentette, hogy ily meghivást "képtelenségnek”! tart. Hivatkozott az Egyesült Nemzetek öttagú vizsgáló bizottsága jelentésére, amely mészárlásnak mondotea, ahogy a Szovjetunió leverte a magyar szabadságharcot. Igen helyesen tette hozzá: — Arra kell gondolnunk, milyen érzéseket keltene ez a magyar nép és a többi rabnép szivében. Hogyan kívánhatnánk tőlük, hogy folytassák ellentállásukat az elnyomóval szemben? I Csak Mansfield szenátor (dem. Mont) . állt ki a meghívás mellett. Sokaknál nagy megütközést keltette, hogy az elnök mintegy erkölcsi bizonyítványé állított ki Z&ukovnak és a kommunizmusnak, mint világnézetnek, ahelyett hogy a tárgynál maradt volna. . . Némelyek szerint az elnök biztatást akart adni Zsukovnak Kruscsevvel szemben. De ezt más utón is megtehette volna és talán meg is tette. Nyilvánosan megtenni nem volt szerencsés. Ha a békehajlam jele akart lenni, nem volt helyes értelme, mert amíg a Szovjet változatlan vascsökönyösséggel ragaszkodik a rabországok feletti rablóuralmához, beleértve Kelet-Németországot is, csak ezt a csökönyösséget erősiti minden elnöki békehangulat nyilvánítás. (A londoni leszerelési konferencia is!) Külön fejezet ahogy az elnök Zsukovról beszélt. Nemcsak Bentley, de minden szabadságszerető ember érzése volt, hogy Zsukovöt, Budapest mészárlóját, aki Kruscsevvel egyetértésben bedirigalta a mongol hadakat Magyarországra a szabadságharc vérfürdője véghezvitelére és utóbb Budapesten járt, hogy Írást vegyen a csatlósoktól a további megszállásra, Amerikába meghívni a rabnépek szenvedéseinek az emberi tisztességnek, de az amerikai szabadság eszményeknek is megcsúfolása arculcsapása lett yolna. * * * A MÁSODIK világháborúban! a két főparancsnok közti találko-j zás idején íül>iatoít vilákban Eisenhower a katona voltakép kirándulást tett a politikába, műkedvelő módra politizált. Sajnos a mostani szereplése is még magán viseli e politikai amatőrség jeleit. Többször is ismételte nyilatkozatában, hogy nagyon nehéz I volt Zsukovval vitatkozni és ezt is alaposan kihasználhatják ai kommunisták, feljátszhatják, mint! bizonyságot arra, hogy elméle-j teikkel nem könnyű szembeszáll-j ni, vagyis hogy azok milyan he-, lyesek és jók, cáfolhatatlanok. Holott játszi könnyedséggel lehet átütően megdönteni azokat, kivált egy amerikainak, hiszen Amerika a demokratikus polgárjogok teljes szabadsága mellett olyan béreket nyújt a munkásoknak, amelyeknek a Szovjetblokk országai nagymessziről sem juthatnak nyomába. Az amerikai szervezett munkásság zömének életviszonyai oly toronymagasságban állnak az oroszoké fölött, amit Kruscsev sohasem lesz képes elérni, bármennyire hitegeti is a világ kommunistáit, hogy a Nyugatot azzal fogja meghódítani a kommunizmus számára, hogy a marxizmus mellé vajat és szalonnát is ad, vagyis olyan béreket fog elérni, amelyek vetekednek j az amerikaiakkal. Nem igaz, hogy Amerikában i mindenki magának tart meg mindent. Mi is adunk az államnak, mégpedig a Szovjet rabló céljai miatt keservesen sokat. Magas adókat fizetünk a jövedelem ragysága szerinti fokozatossággal is fiaink háború esetén életükkel védik az államot. Amerikában a kommunizmus meghaladott irányzat, mert a szakmunkás csak derülhet azon, aa őt, akinek megvan a szakszervezeti szabadsága és minden más aolgárjoga, egyenrangúsága, magas bére, jó életlehetősége, kijsákmányoltnak mondja Krus:sev, akinek országában mindez — hogy szavajárását idézzük — akkor lesz meg, ha "a srimpo■ák megtanul fütyülni a hegyte:őn”! * * * A KOMMUNISTÁKTÓL kiíasználható az is, hogy az elnök ‘becsületes embernek, ee meggyőződéses kommunistának’ mon dotta Zsukovot. Ezzel akarva ikaratlan elismerte a kommunizmust, mint világnézetet. Lehet e slfogadni olyan tanok létjogosultságát, amelyeknek a lelki és fizikai terror a legfőbb érve eszköze, 1 kinzóka.mráktal, bitókkal, —börtönökkel és kaláltáborokkal do!-| gozik a saját polgárai és az elrab- ] lőtt országok szabadságvágyával szemben és vérbe tapossa azt aj népet, amely szabadulni akar az igából? 1 J j Amerika megmutatta, hogy ! az osztályok kölcsönös megértésével, humanizmussal és szociális reformokkal, (munkanélküli segély, Social Security stb . ) a sza- \ badság légkörében is elérhető, hogy minden dolgozó embernek 1 tisztességes megélhetése legyen, * nincs szükség rendőrállami rému- ! ralomra, egypárt diktatúrára és ez a szabad haladás a jövőben további szociális reformokkal, 5 mint az általános betegbiztosítás, c felmondási idík rendszeresítése stb. előbb-utóbb még tovább i fog fejlődni, ugyancsak a szabad-! t ság légkörében. e Akárhányszor ismételte is| 2 Eisenhower, hogy becsületes embernek tartja Zsukovot, mi úgyis s mint kommunistát és úgyis mint r népirtót, az emberi szabadság f hóhérát köz ellenségnek taréjuk r és semmiesetre sem nyilatkoznánk t dicsérően róla. j Attól sem várnánk semmit, ha a összejönne a tárgyalófélnek a- a mugysem nagyon alkalmas Wil- s sonnal vagy akár Washingtonban ! 1 magával az elsőkkel. A mostani t balkezés incidens újabb bizony- t sága annak, hogy az amerikai t külpolitika telesen rossz utón j halad és alapvető változásra, az t erély politikájára van szükség, s amig nem késé, amig a Szovjet \ teljesen utol nem éri Amerika a fegyveres fölénvét... | t Mit várhatuik az olyan kül-j c politikától, amely egyrészt becsű-J letes kommunistának mondja ^ Zsukovot és mégis azt reméli, j Irogy félretéve a világuralmi cé- ^ lókat, nem ui »V>b terjeszkedést ^ »kár, hanem szépszóval vissza ^ rogja adni Kelet-Németországot ás a többi rabországot) ha ugyan őszintén reméli...) másrészt, niként Dulles egyik legutóbbi ryilatkozata újólag bizonyítja az- £ al áltatja Amerikát és a többi ! ? világot, hogy a Szovjet kommunus "csak átmenet” és idővel önmagától fog megsemmisülni?! r. o. C Szabadságharcos Kongresszus New Yorkban SZE R EDÁS JENŐ Nagy találkozsra készülnek a magyar szabadságharcosok New Yorkban. Több, mint fél Vre tekinthetnek vissza ezen a találkozón az októberi forradalom résztvevői. Több mint féléve annak, hogy a nagyszerű fegyvertények harcosai a szabad országok menedékjogát, élvezik, s igy Amerika földjén is nj életük alapköveit rakják le. Ha visszatekintünk mindarra, ami az eltelt félév alatt a Szabadságharcos Szövetségen belül és kívül a szabadságharcosok között lezajlott, előre is erős kíváncsisággal tekintünk erre a találkozóra. Camp Kilmer lakói szerteszorodtak az Egyesült Államok különböző pontjain, s alig volt lehetőségük arra, hogy a Szövetség munkájába be tudjanak kapcsolódni, ügymenetét figyelemmel tudják kisérni. De nagyon sokan voltak olyanok is, akik ez alatt az idő alatt még Európa táboraiban várták, hogy valamelyik szabad állam menedékjogot biztosítson számukra. A táborok hosszú törődésében nem volt lehetőségük arra, hogy a szervezés munkájába belekapcsolódjanak, hogy a Szövetség életében tevékeny részt vegyenek. A szabadságharcnak voltak hősei, voltak ügyes és lelkkismeretes résztvevői és voltak kivándorlói is. Így ne is csodálkozzon azon senki, hogy a személyi adottságok lehetőségeivel látott hozzá mindenki, hogy szereplőjévé váljon az uj politikai életnek. Természetesen ez attól függött, hogy milyen területen állította fel tevékenységének főhadiszá 11 ását. A magyar egységnek a forradalom alatt otthon megmutatkozott töretlen képét felváltotta itt a személyi nézetelv és elgondolások szakasza. Itt persze arra is kell gondolni, hogy igen sokan itt váltak 1 szabadságharc résztvevőivé és a különben becsületes emberek, ha nem is az öncél, de az adott lehetőségek láttán nemzeti hősként álltak a közvéle mónv elé Ennek az állapotnak, mely mindenkinek lehetővé tette, hogy a közövélemény jóindulata által előlegezett helyzeti előnyt a maga személye számára gyümölcsőztése, vet véget az amerikai szabadságharcosok találkozója. Tisztesség- és becsületből kell vizsgáznia itt 1 megjelenteknek. Becsület nélkül nem lehet senki a magyar nép szószólója, tisztesség léikül pedig nem vezethet tömegeket akkor sem, ha azok megkerülésével tábort alakit maga köré. Felelősséggel tartozik itt mindenki azért, amit a magyar népért tesz. Hiába van meg valakiben a jóindulat; munkájának csak akkor van medmenve, ha azt a tisztesség is becsület, s a kellő felkészültség követelményei mellett Tiégzi. Tisztáznunk kell a szabadágharc eszmei alapjait, hogy itólagosan ne adhasson senki ‘0 r rad a 1 mun k na k olyan szelemi tartalmat, ami az októbe ú napokban soha nem volt sajátja . Ez a szabadságharc vommunista-ellenes volt a barikádokon, s kommunista ellenesnek kell lennie most is, szabad földön. A forradalomén bukott meg a Kommunista Párt elgondQlása, amikor hom-SZOMBATON ESTE a Fehér Házból közleményt adtak ki, hogy a kormánynak nincs szándékában meghívni Zsukovot. Ez azonban mitsem von le Fulbright szenátor megállapításából, hogy az elnök készsége Zsukov meghívására és a hangnem, amelyben róla és a vele folytatott vitákról beszélt, hatalmas propaganda anyagot jelent a kommunisták számára. Nem növeli a rabnépek ellentálló szabotáló kedvét, amire pedig a Magyarország vizbenhagyása által okozott súlyos csalódás miatt különösen nagy szükség volna. , Nincs kizárva, hogy az elnököt nem váratlanul érte a két újságíró kérdése, hanem “kísérleti ballont” akartak felroppenteni, hogy kiszimatolják milyen hangulatot keltene Zsukov meghívása. Értesités olvasóinknak A Híradó szerkesztősége julius 28-átóI augusztus 4-ig nyári szabadságidőt tart és ennek következtében a Híradó augusztus 2-án nem jelenik meg. A Hiradó júliusban négy számot ad, az utolsó júliusi szám julius 26-án jele- I nik meg, az augusztus 2-i szám j kimarad és augusztusban első 1 számunk augusztus 9-én jelenik meg. Olvasóinknak kellemes nyári vakációt kívánva. A Hiradó szerkesztősége GYŰLÉS . A Menekült Magyar Szabadságharcosok bethlehemi Szervezete folyó évi augusztus 2-án, pénteken este tartja nagygyűlését a Magyar Házban. Minden menekült magyar honfitárs saját érdekében is jelenjen meg a nagygyűlésen. miuiisták után kommunistákat akart az élre állítani, “a Párt megtisztításával a .Párt vezet tovább’’ jelszóval akarta folytatni mindazt, amit már többször megismételt. Az ismétlődés korszaka lejárt. Nekünk, szabad földön élő magyaroknak erkölcsi kötelességünk, hogy az októberi forradalom tisztaságát, a kommunistamentes Magyarországért folyó harcunkat továbbvigyük és hazánkat felszabadítsuk a kommunizmus minden formája lói. Ezért hívjuk össze a julius 27, 28-i szabadságharcos Kongresszust, hogy ezeket az irány elveket végre lerögzítsük hogy a nagy tömegek bevonásával tiszta utón haladhasson a Szabadságharcos Szövetség tovább.--------------Ü U O-------------A kongresszus szünete A kongresszust augusztusban hosszú nyári szünetre napolják el s valószínű, hogy a szenátusban addig nem ér véget a déli képviselőktől annyira kifogásolt polgárjogi törvény tárgyalása. Eisenhower elnök, amint elnapolták a kongresszust, Newportba (Rhode Island) megy nyaralni. A new yorki Daily News Lonlonból keltezett hosszú udósitáit tözöl 3500 magyar bányászról, »kik a szabadság harc uán Angliába kerültek. Sokan közülük lem kapnak munkát az angol lányákban, mert Arthur Horner, 1 bányász- union főtitkára és a mionnak az ő utasításait követő izámos helyi vezetője elitélik, logy résztvettek a szabadságiarcban. Horner hírhedt komnunista és azzal dolgozik a magyarok ellen, hogy angol bányászoktól vennék el a kenyeret. A magyar bányászok közt íagy az elkeseredés és tovább »karnak menni Kanadába vagy a J. S.-be, heten közülük pedig lazatértek Magyarországra, ahol 1 cikk szerint, esviküket tárgyalás nélkül agyonlőtték, kettőt birósági ítélet alapján kivégeztek, egyet pedig arra kényszeritettek, hogy a rádióban beszédeket tartson, mily rossz sorsban van részük mindenütt a menekülteknek és felhivást intézzen hozzájuk, hogy térjenek haza “építeni a dolgozók uj Magyarországát”. Egy skótországi táborban 350 magyar menekült éhségsztrájkot rendezett és azzal fenyegetődzött, hogy Londonban tüntető felvonulást fognak rendezni, mert nincs kedvük Angliában élni és Amerikába szerenének menni. Erre az egész tábort áthelyezték az ország egyik legeldugottabb zugába és félő, hogy ott az elfe-A polgárjogi javaslat Az uj polgárjogi törvény fő-ütköző pontja, hogy Brownell szöv. főügyész olyan pontot vett fel benne, hogy ha a fehérek és négerek közös iskolalátogatása ellen akciók történnek vagy egy négert elütnek választói jogától, fegyveres karhatalom legyen igénybevehető a tettesek ellen. A déliek kifogásolják azt is, hogy ily esetekben a tettesek nem esküdtszék, hanem egyes-bíró elé kerülnének. (Déli esküdtszékek sokszor a fehérek számára elfogultan Ítélkeztek, még néger gyilkosság esetében is.) A republikánus Brownell javaslatának úgy a republikánusoknál, mint a demokratáknál sok hive van, de a déliek távbeszédekkel fenyegetődznek a szenátusban és ezért tárgyalások indultak, hogy e pontok, amelyek pedig a legfontosabb részei a javaslatnak,* kimaradjanak vagy módosuljanak . Egyes republikánus vezetők nem nézik jószemmel e tárgyalásokat. Erdeti szövegében szeretnék keresztülvinni a javaslatot, hogy a választásokon megtörjék a demokratáknak a déli államok néger szavazói közti túlsúlyát. Eisenhower_ elnök a julius 17-i sajtókonferenciáján biztosította a déli szenátorokat, hogy sohasem élne azon jogával, hogy szövetségi karhatalmat rendeljen ki a faji atrocitások tettesei ellen és kész a javaslaton eszközlendő módosításokhoz hozzájárulni. VALUTA FEKETEPIAC MAGYARORSZÁGON Nyugateuropai lapok közlése szerint egy dollárért a budapesti fekete piacon nyolcvan forintot adnak. Magyarországon a dollárt feketén ötven forinttal váltják be. A kormány tehetetlen a fekete piac- Qal szemben, I ^Megtörténtek e a magyarországi deportáld‘í sek a szovjetbe ? j Nyolc egykori deportált vallotl az ötös bizottság előtt. ^ i — - __ Az Egyesült Nemzeteknek a magvar rzabadságharc ügyében kiküldött ötös bizottsága, mint megírtuk, 350 oldalas jelentést terjesztett be, mely szeptember elején külön ülésen kerül az E. N. közgyűlése elé. A jelentés kétségtelenül legérdekesebb része az,amely az oroszoktól annyit I cáfolt deportálásokról szól. A bizottság meghallgatott nyolc tanút, hét férfiit és egy fia! tál lányt, egy elsősegély ápolónőt, akik maguk is a deportáltak között voltak. 1 Az egyik tanúnak sikerült egy szovjetorosz börtönből megszökni . A többieket különböző okokból visszaküldték Magyarországra. Később jelentkeztek olyan tanuk is, akik deportáló vonatokon voltak és akiket magyar vasutasok szabadítottak ki. A leg! alaposabban kihallgatta a bizott- I ság a jelentkezett tanukat és val; lomásaik, valamint más bizonyitékok alapján azt a következtetést vonta le, Hogy kétségkívül történtek deportálások a Szovjetunióba, még hozzá igen tekintélyes számban. A deportáltak száma különösen nagy volt a november 4-ét követő három Két , alatt. November közepén már I több vonat futott ki Budapestről j deportáltakkal. I Deportációs vonatok december közepén, sőt egyes vallomások í szerint még januárban is érkeztek ! ki a Szovjetunióba. A deportáltak IcguagyolA) száma a vidékről, különösen Magyarország keleti ■ részéből került elszállításra. A tanuk elmondották, hogy szovjet börtönökben találkoztak olyan magyarokkal, akiket Karcagról, 1 Szombathelyről, Győrről, Kecskemétről, Nyíregyházáról s Veszprémből hurcoltak el. A legtöbb deportációs vonat a Cegléd- Szomok-Debrecen-Nyiregyházai vonalon, vagy a Gödöllö-Hatvan-Miskolci vonalon haladt a Szovjetunió felé. A vonatok teherkocsikból, illetve marhaszállitó vonatokból állottak, egy-egy kocsiban 30—70 ssemélyt helyeztek el. A szállítás alatt a foglyok nagyon hiányos ellátásban részesültek és hiányoztak a megfelelő egészségügyi berendezések. Férfiakat és nőket egy kocsiban utaztattak. Minden vagont szovjet katonák őrizték és a mozdanyvezetők oroszok voltak . Sok fogolynak sikerült a kocsiból cédulákat kidobni, nevükkel és családjuk cimével, kérve a megtalálókat, hogy értesítsék családjaikat. Az üzeneteket vasúti munkások és más magyarok a lehetőséghez képest továbbították a megjelölt címre. Egy tanú elmondotta a bizot.ság előtt, hogy utazása alatt összesen 1 7 üzenetet dobott ki a kocsiból és ezek közül nyolcat családja meg is kapott. (Folytatás a 2-ik oldalon) A kommunisták aknamunkája miatt nem kap munkát Angliában 3.500 magyar bányász
