Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-11-18 / 46. szám

The Only Hungarian news­paper in Lehigh Valley. A magyarsáa érdekeit szolgái* fuggeven tár­sadalmi hetilap. BETHLEHEMI HÍRADÓ AMERICAN IN SPIRIT — HUNGARIAN IN LANGUAGE MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Előfizetési dij egy évre ..............................$4.00 BETHLEHEM HUNGARIAN NEWS iiits'eú as Second-Class Mater May 18, 1923, at the Post ..tf-.ce at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. NYELVÉBEN MAGYAR — SZELLEMÉBEN AMERIKAI PUBLISHED EVERY FRIDAY Subscription one year . ............................$4.00 Official Organ of the Hungarian Churches and Societies of Beth­lehem and Vicinity. Az egyetlen magyar új­ság a Lehigh Völgyében Vol. XXXIII. Évfolyam, 46-ik szám BETHLEHEM, PA, 1955 NOVEMBER 18 Egyes száma ára 8 cent VILÁGTÜKÖR A GENFI KONFERENCIA, amikor e sorokat Írjuk, a teljes eredménytelenség jegyében ott tart, hogy már elhatározták a befejezését november 16-ra. Ha csak az utolsó percben nem jön a Szovjet részéről valamilyen fordulatszerű uj taktikai fogás, a konferencia, amelyről Eisen­hower elnök azt mondotta volt, hogy a “genfi szellem" próbája lesz, a legnagyobb mértékben igazolni fogja azokat, akik az oroszok ismeretében, semmit sem vártak tőle. Jóval a konferencia október 2 7-i kezdete előtt megírtuk, nem várható, hogy a Szovjet vaktá­ban feladja a németországi zóná­ját és kommunista bábkormá­nyát, cserben hagyja a maga ottani német embereit s csak olyan választásba és egyesítésbe egyezne bele, amelyben ezek archimedesi pontot kaphatnak az össznémet kormányban, hogy onnan kiforgathassák sarkából a mai Nyugat-Németorsz'got, va gyis hogy "az egyesítés ára Vö­rös Németország". Oly kétségte len volt, mint a kétszerkettő hogy a Szovjet nem megy bele Kelet-Német ország bolsevizálá sa visszacsinálásába, hanem arra fog törekedni, hogy Nyugat-Né­­metországban olyan megoldás jöjjön, amely alapot ad a keleti zóna kommunistáinak, hogy ve­zetőhelyen való szereplésüket és a bolsevizálásokat kiterjesszék Nyugat-Németországra és egy egyesitett Németország külpoliti­kailag is moszkvai befolyás alá kerüljön. Az előző koijfer-.as’lókon és jegyzékekben Moszkva e kíván­ságával nem pakkolt ki nyíltan. Annyi haszna mindenesetre volt a mostani konferenciának, hogy Molotov brutális nyíltsággal meg­mondta, milyen Németországot akar a Szovjet? Voltak, akiket ez meglepett. Nem tartoztunk közéjük. Sohasem hittünk abban, hogy, miként a szabadföldi ma­gyarság némely hangosai hirde­tik, Németország semleges és “a mérleg nyelve” lehetne Nyugat és Kelet között. Nem is nagyon vágyjuk ezt, mert Németország csak magának kívánna előnyöket szerezni ily helyzetből, a tőle el­vett területeket igyekezne vissza­szerezni és végül uj Anschlusst elérni Ausztriával, nem pedig Magyarországot hozzásegiteni el­rabolt területeinek akárcsak ma­gyar többségű részeihez is. Kivált nem, ha Magyarország nem vol­na hajlandó szolganépi, segéd­népi szerepet játszani, német protektorátussá lenni, újból fel­áldozni szabadságát, a német csöbörből az »orosz vödörbe ju­tás után visszakozni a német im­perializmus alá, — melytől az égvilágon semmisem mentette volna meg Magyarországot, ha Hitler győz a második világhá­borúban. Msgr. dr. Varga Bé a mon­dotta az 1945-ös választások tíz éves évfordulójára rendezett ün­nepségen, hogy 1945-ben Voros­hilov marsall és Puskin követ “megígérték az etenografiailag összefüggő, tiszta magyar terüle­tek visszaadását a békekonferen­cián, ha a nép elfogadja az egy­séges listát”. Amiként a kisgaz­dapárt ezt visszautasította, ak­ként a maradék kis Magyarország szabadságát és függetlenségét sem szabadna újból területi rész­juttatásokért feláldozni, odadob­ni a németeknek, ha akár békés, akár háborús utón felmerülne ily visszaszerzési lehetőség. Ezt jó lesz megjegyezni azoknak, akik Amerikát lekicsinyelve, szinte semmibe véve, kizárólag egy feltámadó, uj militarista Német­ország felé való orientálódásért rajonganak és attól várják a na­gyobb és boldogabb Magyaror­szágot. . . Magyarország nem eladó az orosznak, de a németnek sem! A magyar lakosságtömbü területe­ket Magyarország a szabadságá­nak s »méltóságának kiárusitása nélkül is vissza kell kapja a nemzeti önrendelkezésén esett, barbár és szószegő (Wilson 14 [pontjai) sérelem reparációjaként I az Igazság jussán. Vissza is fog­­! ja kapni Amerika segítségével, ha orientációja a soha imperia’is­ta hódításra, európai gyarmat - szerzésre nem törekedett Ameri­ka felé fog irányu'ni, amikor majd beérnek az idők Europa ujjárendezésére, egy Moszkvával való esetleges bátor szembenézés után. * ¥ ¥ ¥ AZUTÁN, HOGY Adenauer nyugatnémet kancellár szeptem­beri moszkvai látogatása alkal­mával létrejött a diplomáciai vb szony a Szovjet és Nyugat-Né­­meíország között, a nyugati szö­­veségesek méltán gyaníthatják, hogy a Szovjet most közvetlenül akar tárgyalni a nyugatnémet kormánnyal és arra fog dolgoz­ni, hogy a két német kormányt összehozza az általa áhított ala­pon. Molotov Genfben nem is csinált titkot ebből és erre vezet­hető vissza, hogy a nyugati szö­vetségesek, kiilügyérei, noha sem­mi kilátás nincs a német kérdés kedvük szerinti megoldására, ta­vaszra uj genfi konferenci t kí­vánnak, nehogy Moszkva a hátük mögött tárgyaljon Nyugat-Né­­metországgal. Belemegy e a nyugatnémet kormány ily külön tárgyalásokba, nagyon kérdésessé vált azok után, hogy Molotov oly nyers őszinteséggel megmondta most Genfben, mily jövőt szán a né­meteknek. Annyi bizonyos, hogy Molotov őszintébb már nem is lehetett volna és német állam­férfi, aki nem akarja,- hogy hazá­ja kommunistává legyen nem áll­hat szóba Moszkvával, mert vé­szes tűzzel játszana. Nem egyebet akar Moszkva, mint megismételni azt a szalámi taktikát, amit a keleteuropai rab országokban folytatott a polgá­riaknak a kormányból való kiszo­rítására, kezdve a lublini lengyel kormány megalakításától a ma­gyarországi, romániai, bulgáriai mesterkedéseken át Jan Masaryk titokzatos haláláig. Oly gyenge emlékező tehetségűnek tartják Moszkvában a Nyugatot és Nyu­­gat-Németországot, hogy azt hi­szik, rávehetők volnának arra, hogy ennek a régi receptnek megismétléséhez odaadnák ma­gukat ? Molotovról tartja magát a hir, hogy pozíciója gyengült otthon. Mostani szereplése aligha fogja' azt erősebbé tenni, noha csak azt mondja és teszi amit az orosz párt központi bizottsága előir számára. Szombaton Nyugat-Né­­metországban megkezdődött az uj német hadsereg első egységei­nek felállítása, a NATO és a nyugati védelem is megy tovább a maga utján, voltakép a Szoyjet egyáltalán nem ért el semmit Genfben a német ügyben. Vagy talán nem is igen akart? Ki akar­ja várni az öreg Adenauernek a politikai küzdőtérről való eltűné­sét azon reményben, hogy utód­jával majd' könnyebben boldo­gul? És ki akarja várni Eisen­hower elnöksége letelését, Dulles távozását is, — szintén hasonló reménységekkel ? Nyugat-Németország meggyő­ződhetett Molotov genfi maga­tartásából, hogy Moszkvától sem­mi jót nem várhat, le kell mon­dania arról az ábrándról, hogy a mérleg nyelve lehet és nagyon meg kell becsülnie azt a kivéte­­lés, történelmi szerencsét, hogy uj konfliktus esetén ezúttal a he­lyes oldalon, Amerika oldalán lehet. . . Ugyanez áll a szabad­földi magyarságra is, amely az otthon elnémított nemzetet kí­vánja képviselni. Csak az a sza­badság és az a területi vissza­nyerés számíthat véglegességre, amelyet Amerika garanciája biz­tosit. De átérzi-e Eisenhower és Dulles Amerikája vagy az, amely esetleg utánuk következik, hogy meg kell felelnie a feléje irányu­ló várakozásnak, a történelmileg reá háruló világrendezői, harcos hivatásnak, nem lehet, nem sza­bad kitérnie előle? i A GENFI KONFERENCIA és előzményei e kérdésre nem adtak a reménységet erősítő vá­laszt. Amerika hajlandó volt a német kérdést az európai rab­népek ügyétől függetlenül tár­gyalni és az esetre ha a Szovjet hozzájárult volna a szabad vá­lasztások alapján való német egyesítéshez, azzal a gondolattal foglalkozott, hogy biztonsági ga­ranciát ad a Szovjetblokknak né­met támadás veszélye ellen, a Szovjetblokkba beleértve a rabor szági bitorló kommunista kor­mányzatokat is. Ez a rabországoíc mai balsorsa megerősítését, meg­hosszabbítását jelentette volna, miként arra hónapokon át hétről hétre rámutattunk. Most, hogy a Szovjet nyíltan elárulta, hogy vörös Németor­szágot akar, Amerik nak foglal­koznia sem szabadna ily alku öt­letekkel, a szabadság és igazság ügye kemény gerincű, fanatikus vezérévé kellene magasodnia. Genf megmutatta, hogy nincs ér­telme az appeasementnek, áldo­zathozatalnak azokkal szemben, akiknek változatlanul az a cé juk, hogy a kommunizmus számára megszerezzék a világuralmat. A konferencia előtt reményün­ket fejeztük ki e hasábokon, hogy a Szovjet nem fogja elfogadni a német egyesitést a biztonsági szerződés árául, mert megmarad­na a NATO és a külföldi ameri­kai bázisok rendszere és a Szov­­jetzona bábkormányának nem jutna megfelelő pozíció egy össz­német kormányban. Valóban nem fogadta el és furcsa, hogy efölött most örülnünk kell. . . Nem vált a Nyugat előnyére az sem, hogy Eisenhower elnök a júliusi kormányfői konferencián felajánlotta a hadi berendezések, hadi üzemek kölcsönös légi in­spekcióját, mint annak tüntető jelét, hogy Amerika szándékai feltétlenül békések. Helyes e min­denkép pacifistának látszanunk, amig olyan égbekiáltó bűn, mint a rabországok járomba kénysze­rítése jóvátéve nincs? * * * MOLOTOV november 10-én végre megadta a választ Eisen­hower “Open Sky” (nyílt égbolt) javaslatára. Azt mondotta, hogy annak megvalósitására csak “a fegyverkezések általános leszállí­tásáról szóló megegyezés végre­hajtásának végső stádiumában' lehetne esetleg szó. Szabadott e ily javaslattal elő­állni, mig a nagy ellentétek meg­oldva nincsenek? Szabad e a fegyverkezések nagyarányú le szállításáról tárgyalni enélkül? Nem e a dolgok logikus erkölcsi rendjének megfordítása ez? -— Nem-e előbb a kívánatos, igaz­ságos helyzetet kell megteremte­ni és csak ezután kerülhet sor az elrendezés biztonságának körülbástyázására, biztonsági szer ződésekre és haderő leszállítás­ra, amennyiben a Szovjet világ­uralmi tervei tudatában haderő­­leszállitásra egyáltalán gondolni lehet? Halljuk az ellenérveket, hogy az atom- és hidrogénbomba ve­szélye miatt van szükség a sor­rend felboritására, egy “Atom Pearl Harbor" váratlan támadás elkerülésére. A Szovjet által alá­irt egyezmények megbízhatósága a múltban nagyon csekélynek bi­zonyult'és minden szerződésnél, amelyet a Szovjet aláírna, többet jelent a Szovjet azon félelme, hogy Amerika a világ minden ré­szében, de kiváltkép a Szovjet körüli körzetben elhelyezett atom repülőbázisairól azonnal hatvá­nyozott, pusztító erővel tudna visszavágni minden “Atom Pearl Harbor" Idséiletre. Ez elretten­­tőbb tény, mint bármilyen Szov­jet szerződés, amelyről nem ok nélkül mondják, hogy annyit ér, mint a papír amelyre írták. Az Open Sky-javaslatot tehát felesleges volt megtenni és azon át bizalmat mutatni a Szovjet iránt, hogy betartana egy egyez­ményt. Dulles november 1 1 -én felajánlotta azt is, hogy a Szov­jet nemcsak az Egyesült Államok (Folytatás a 4-ik oldalon) AMERIKA ÜNNEPNAPJA A KÖZÉPKELETI HÁ- EISENHOWER ELNÖK BORÚS VESZÉLY November hónapnak negyedik csütörtöké örömünnep egész Amerikában. Hálát adunk ilyen­kor Isten különös kegyelmének, bőséges lakmározás, játékok és vidámságok közepette. Másutt is szokásban van időnként hálaadó imával fordulni a M ndenható­­hoz, de csak Amerikában vált a Hálaadás Ünnepe bensőséges és egyúttal hivatalos ünnepnappá, azután, hogy 1621-ben először a pilgrimek köszönték meg az Úristennek, hogy nehéz és kalan­dos megpróbáltatásaikat átvé­szelték és első évi természüket betakaríthatták. A pilgrimek vállásüldözés következtében hagyták el az or­szágot, amelyben születtek. Az ismeretlen vadon viszontagságait választották inkább, hogy lelkiis­mereti szabadságukat visszanyer­jék. A 102 emberből azonban, akik között nők és gyermekek is akadtak, több mint ctvenen pusztultak el, az első év hihetlen viszontagságai alatt. A megmaradottak William Bradfordot választották meg kormányzójuknak, aki e napot je­lölte ki arra, hogy hálát adjanak az isteni gondviselésért és ez al­kalmat bőségben és vidámságban ünnepeljék. Négy társukat kiküld­ték az erdőbe, hogy élelmiszere­ket szerezzenek. Gazdagon meg­rakodva tértek ezek vissza, vad pulykákat zsákmányolva és a pulyka ma is középpontja ma­radt a thanksgivingi lakomának. Az asszonyok íngyencségeket ké­szítettek . abból, amihez szökés körülményeik között hozzájut­hattak és az eredeti sült tök és kukoricamáié ma is a hagyomá­nyos ünnepi asztalra kerülnek Az első Thanksgiving Day há­rom napig is eltartott. Közben imákat is olvastak fel, zsoltárokat énekeltek a pilgrimek és játéko­kat rendeztek a barátságos indiá nők mulattatására, akiket szintén meghívtak a lakomára. Jó egye­tértés a másféle emberekkel a Thanksgiving Day lényegének hagyományos alapja. Nemzeti ünneppé George Washington avatta 1 789 novem­ber 28-át. Azóta egyre több ál­lamban ünnepelték meg a Hála­adás Napját, de az amerikai kon­gresszus csak 1 941 -ben tette meg hivatalos amerikai ünney . nappá minden november hónap negyedik csütörtökét. Templomokban külön szertar­tásokkal méltányolják az ünnep jelentőségét. Sok városban a hí­vők felekezeti külömbség nélkül vesznek részt közös hálaadó is­tentiszteleten. A begyült adomá­nyokból kevésbé szerencsés hon­fitársainkat és más nemzetbelie­ket segítünk át nehézségeiken. Ebédlőnk asztalánál ilyenkor nemcsak szükebb családunk tag­jai foglalnak helyet. Távolabbi rokonainkat, barátainkat, isme­retleneket is meghívunk ez alka­lomból, akik külömben egyedül volnának. Külföldi diákok és lá­togatók különösen szívesen látott vendégeink. A küszöbön álló téli időszak már nem okoz különös gondot az átlagos amerikainak, mégis azok, akik átérzik e nap jelentő­ségét, hálatelt alázatossággal ha­jolnak meg az Isteni Gondviselés előtt. “Az elbizakodott, anyagias nép, amely nem ismeri a családi élet szentségét", (ahogyan azok jellemeznek bennünket, akik nem ismernek), ösztönös termé­szetében mutatkozik, amikor test­véreivel ölelkezik össze. Common Council A bitorlók besétálhatnak az Egyesült Nemzetekbe! Szombaton az angol kormány nyilvánosságra hozta, hogy nem fog akadályokat görditeni az elé, hogy az Egyesült Nemzetek most New Yorkban folyó közgyűlése felvegye tagul Magyarországot, Romániát, Albániát és Bulgáriát, ha a Szovjet felhagy Olaszország, Ausztria, Finnország, Írország, Portugália, Spanyolország, Kam­bodzsa, Ceylon, Japán, Jordán, Laos Libia és Nepal tagsági fel­vételének megvétózásával. Vasárnap Henry Cabot Lodge amerikai EN-fődelegátus úgy nyi­latkozott, hogy az Egyesült Álla­mok tartózkodni fog a szavazás­tól és nem foglal állást a csat­lósok ellen. Nézete szerint a töb­bi ország felvétele oly gyarapo­dást jelent az EN számára, amely bőségesen kiegyensúlyozza azt, hogy a négy csatlóskormányt is felveszik. A kommunista csatlósok felvé­tele, mondotta Lodge, nem jelen­ti az illető országok jelenlegi kormányformájának helyeslését, sem pedig az emberi jogok azon sérelmeinek jóváhagyását, ame­lyet e kormányok állandóan elkö­vetnek. Mondani sem kell, hogy ezzel az állásponttal kivált most nem lehet egyetérteni, amikor a Szov­jet oly vakmerő cinizmussal ta­gadja a magyarországi' és többi rabországi kommunista kormá­nyok bitorló voltát és elutasítot­ta, hogy a rabországok ügyéről Genfben bármiféle tárgyalásba bocsájtkozzék. A bitorló kormányok ezt vi­lágpolitikai sikerként fogják meglobogtatni a rabnépeik felé és hiába mnden ballonpropagan­da és napi 24 órás Free Europe rádiózás stb., ha a Nyugat ilyen a bitorlók pozícióját befelé erősí­tő, lépést tesz, amely csak újabb megcsúfolása a felszabadulási vá­gyaknak és kitartásnak. Egy, a népakarati többséget képviselő magyar kormányt örömmel üdvözölnénk a “nem­zetek parlamentjében”, de előbb az oroszoknak ki kellene vonul­­níok Magyarországról és szabad választásokat kellene tartani nemzetközi ellenőrzés alatt. — Amerika és Anglia mostani ma­gatartása teljesen az ellenkezője annak, mint amire éppen a mos­tani helyzetben oly nagy szükség volna. A felszabaditási politiká­nak fejetetejére állítása, ismét tótágas diplomáciai Israel elfogadta az Egyesült Nemzetek fegyverszüneti ajánla­tát, mig Egyptom fenntartásokkal él és a fegyverszüneti demarká­ciós vonal megváltoztatásit kér­te Hammarskjöld E.N.-főtitkár­tól. Washington erélyes figyelmez­tetést intézett Israelhez és az arab országokhoz, hogy amely fél háború támadást kezd ellen­szenvét, fogja magára vonni, el­lenben nagyon kedvező maga­tartást fog mutatni azzal szem­ben, aki meggyőzi, hogy célja a békének fenntartása. Azt hiszik, hogyg az Egyesült Államok ez állásfoglalása vissza fogja riasz­tani Egyptom ot és a többi arab országokat attól, hogy megtá­madják Israelt. Különösen Na­­szer egyptomi katonai diktátor tesz harcias nyilatkozatokat és nem titkolja, hogy az uj israeli államot eltörölni szeretné a föld színéről. Eden angol miniszterelnök azt ajánlotta,, hogy Israel kössön egyezséget Egyptommal az egyp­tomi területi követelések^ ügyé­ben. Sharett Israeli külügyminisz­ter az Egyesült Államokban van és kijelentette, hogy Israel nem mond le területének egyetlen ré­széről sem. A Skoda gyárban, Pilsenben tovább gyártják a fegyvereket Egyptom részére és a csehszlová­kiai kommunista kormány foly­tatja azok szállítását, miként az a Szovjet törekvéseinek megfelel. Molotov Szovjet külügyminiszter már 1940-ben arról tárgyalt Ribbentrop német külügyminisz­terrel, hogy a Szovjetnek a Dar­danellákon és a Perzsa öblön át utat kell kapnia a Földközi Tengerre. Washington hivatalosan nem nyilatkozott, hogy a cseh fegy­­verszállitmányok és a Szovjet Közepkeleten jelentkező hatalmi törekvései ellensúlyozására haj­landó e fegyvert szállítani Israel­­nek. A State Department főtiszt­viselői azonban úgy látják, hogy ha Israel kimutatja békés szándé­kait, az Egyesült Államok védel­mi célra, jelentős mennyiségű fegyvert fog eladni neki. Az Egyptom és Israel közti határon az utóbbi napokban csak jelentéktelen csetepaték voltak. Stevenson, volt demokrata el­nökjelölt egy beszédében azt ja­vasolta, hogy az Egyesült Nem­zetek küldjön őrséget a két or­szág határára, nehogy háború törjön ki, de Washington ezt egyelőre nem tartja szükséges­nek. GETTYSBURGBAN Eisenhower elnök pénteken el­hagyta a denveri Fitzsimons kór­házat és Washingtonba repült fe­leségével együtt. A denveri repü­lőtéren tartott rádióbeszédében megköszönte az ország minden részéből hozzáérkezett jókíván­ságokat és a kórházi személyzet kitűnő ápolói munkáját.Washing­tonba érkezve, Nixon alelnök fogadta és az elnök újra rövid rádióbeszédet mondott. A Fehér Házba való bevonulása alkalmá­val sok ezren álltak sorfalat és köszöntötték lelkes melegséggel. Hétfőn az elnök és felesége Gettysburgba mentek, ahol az elnök az orvosok rendeletére hat hétig utókurát fog tartani. Foko­zatosan részt fog venni a kor­mány munkájában és e cé'ra a gettysburgi postahivatalban iro­dát rendeznek be számára. MAMIE AZ U J JELÖLT­­SÉG ELLEN Eisenhower enök felesége hét­főn ünnepelte 59-ik születésnap­ját. A N. Y. Times szerint Ma­mie Eisenhower és az elnök fia, John erősen ellenzik, hogy az elnök 1956-ban újból jelöltesse magát. , Az utóbbi napokban repubiká­­nus vezető körök részéről növe­kedett a nyomás, hogy Eisen­hower a betegsége dacára is új­ból jelöltesse magát. Ha még­sem tenné, Earl Warren, a Su­preme Court elnökének republi­kánus elnök jelöltsége áll előtér­ben. Ha Eisenhower vállalná a 1 újabb jelöltséget, Nixont vagy Deweyt emlegetik, mint alelnök­­jelöltet, kibővített alelnöki hatás­körrel. Azok között, akik Eisenhower újabb jelöltségét szorgalmazzák, van James H. Duff szenátor, vplt pennsylvaniai kormányzó is, aki Eisenhower elnökjelöltségé­nek egyik kezdményezője volt. OHIÓBAN A MUNKÁTLANSÁ­­GI SEGÉLY FELEMELÉSE EL­LEN SZAVAZTAK Stevenson elnökjelölt­ségre pályázik Adlai E. Stevenson, az 1952-es demokrata elnökjelölt kedden egy beszédében bejelentette, hogy a demokrata elnökjelöltség­re pályázik 1956-ban és már a minnesotai előválasztáson * is részt fog venni. Stevenson kampány managere James A. Finnegan pennsylvániai államtitkár lesz. A TISZTI YUNTA LEMON­­DATTA LONARDIT Az Argentínában, Peron buká­sa óta uralkodó tiszti yunta va­sárnap puccsal lemondatta Edu­­arlo Lunardi tábornok, ideiglenes elnököt és helyére azonnal Ped­ro Aramburu, tábornok, 52 éves vezérkari főnököt iktatta be. Lonardi 50 napos elnöksége emiatt ért véget, mert állítólag" “tuljobboldali" elemekkel zsú­folta tele a kabinetjét. Szomba­ton leváltotta több miniszterét, de a jelentések szerint újra reak­ciós politikusokat ültetett a he­lyükre. Azzal is vádolták, hogy szökni hagyta Peront. Peron Paraguayból Panama közepamerikai köztársaságba te­lepedett át, ahol szabadabban mozoghat. Abban reménykedik, hogy még visszatérhet Argentí­nába. Az utolsó hírek szerint Lonar­di há?i őriiít «i*tt v*n( Az ohioi általános választások alkalmával, nép megkérdezésen 2:1 arányban elvetették a mun. kátlansági segély jelentékeny fel­emelését. Ennek főcélja az lett volna, hogy a "garantált évi bér” kiegészítéséül szolgáljon a Ge. neral Motors, Ford és más autó­gyárak munkásai számára A javaslat szerint a munka­­nélküli segélyt $59-re emelték volna fel 39 hétre, úgy hogy a munkanélküli munkás óránként $1.48-at kapott volna. Lausche kormányzó és a polgári sajtó nagyrésze ellenezte ezt az eme­lést, míg a kát. egyházmegye, mint máskor is, támogatta a mun­kások érdékét. A felemelést a CIO pártfo­golta, de nagy sajtó propaganda folyt ellene azzal a jelszóval, hogy tulnagy munkátlansági se­gély a munkakerülést segíthetné elő. A CIO vezetősége körében fájlalják a kudarcot, de úgy nyi­latkoztak, hogy a "garantált évi bér" ügye a javaslat elvetése miatt nem szenved hátrányt, mert más módok is állnak ren­delkezésre, hogy a letett munká­sok ne kapjanak kevesebbet, mint amennyi a gyárakkal kötött egyezmény szerint járna nekik. Egyes napilapok a szavazás eredményéből arra következtet­nek, hogy a munkások egyrésze nem szavazott a CIO kívánsága szerint. MEGHALT DURKIN VOLT MUNKAÜGYI MINISZTER Martin Durkin, az AFL bádo. gos union volt vezetője, aki mint demorkata, munkaügyi miniszter volt Eisenhower kabinetjében mindjárt a beiktatás után, vasár­nap 61 éves korában elhunyt. Régóta betegeskedett. Durkin annakidején a Taft- Elartley munkaügyi törvény re­víziója miatt közte és Eisenhower elnök között támadt nézeteltérés miatt lépett ki a kormányból, amelynek egyetlen, a ' munkás­­‘»«tályhe* tart«?© tagja volt, THANKSGIVING DAY

Next

/
Thumbnails
Contents