Bethlehemi Hiradó, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-10-14 / 41. szám

________________________________ __________________________________________________________ ________ ß ■ ■ Th€ FlPHPl ff Ml f ffn 4 r\ am* <*9*4 * Only Hungarian news- BJF Bg ■ fl Lj ftJ |1/| fl W---fl ■ fl^# IW ■ MM fl Hungarian Churches paper in Lehigh Valley. |J I ” I I I I . I ' _ | -I flf I 1 BJ I R /* % ■ 4fl W and Societies of Beth-A magyarság érdekeit Am* AmA A A 1U A J1 A Mm* A ¥ AA A A A A A A 11^ lehem and Vicinity, szolga* független tár- ^IEKÍCAN “ spmiT “ «"»aruk in language ßETHLEHEM HUNGARIAN NEWS NYELVÉBEN MA°YAB “ Jz egyeüen magyar uj_ sadalmi hetilap. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN Euter*id as Second-Class Matter May 18, 1923, .at the Post PUBLISHED EVERY FRIDAY ««gr a J^e}Liy]L Völgyében ___________________________________ Előfizetési dij egy évre...................................$4.00 -tí'ce at Bethlehem, Pa., under the Act of March 3, 1879”. Subscription one year . ...................................$4.00 Vol. XXXIII, Évfolyam,41-ik szám 1 BETHLEHEM, PA., 1955 OKTÓBER 14 Egyes száma ára 8 cent ri, hogy főgondjuk az volt, hogy mindegyik győztes fél, persze el­sősorban az orosz, tartsa be a német megszállási zónák felosz­tásál. Azt írja: “Politikailag szeret­tük volna annyira keletre kiter­jeszteni vonalunkat, amennyire csak lehet, de valójában már ki voltunk rekesztve azokból az or­szágokból, amelyeket az oroszok elfoglaltak.” Ez igazolja régi gyanúnkat, hogy a német négyes zóna beosz­tás volt csak fontos Yaltában és elhanyagolták, “ellazsálták“ Ma­gyarország és a többi kisország ügyét. Kis országnak, “vidéki or­szágnak” lenni legtöbbször igen tragikus. . . Aztán igy folytatja Truman: Már volt az eset Németországgal ahol előzőleg speciális megszállá­si zónákban történt megegyezés, amely zónákba úgy az ameri kaiaknak és angoloknak, mint az oroszoknak vissza kellett vonni csapataikat, bárhol álltak is. Az orosz katonai parancsnokok, épp úgy mint a mieink, szigorúan tar­tották magukat e hivatalosan megállapított zónabeosztás köte­lezettségéhez”. Ez újabb cáfolata annak, a könnyen hivők félrevezetésére szánt propagandának, hogy Hor­thy fegyverszüneti nyilatkozata után azért volt szükség további, magyar ellenállásra, kivérzésre és pusztulásra, hogy az oroszok ne tudjanak eljutni az Atlanti Óceá­nig. Az oroszok tudták, hogy Amerikának és Angliának együtt több mint hétmr'iós hadserege áll Europa nyugatán, de azonkí­vül is annyit kaptak Yaltában, hogy azt nem lett volna érdemes kockáztatni. Bárcsak továbbmen­tek volna Nyugatra, mint ameny­­nyire megegyezés történt, leg alább az amerikai hadsereg nem sietett volna haza, hanem rendet csinált volna Európában, amit akkoriban e sorok írója annyira sürgetett a Katolikus Magyarok Vasárnapjába irt cikkeiben. * * * TRUMAN, mint tüzértiszt résztvett az első világháborúban és a másodiknak "feltétlen kapu­­tulációs” (unconditional surren­der) feltétele felállítását arra ve­zeti vissza, hogy az első után be­beszélték a német népnek, hogy frontmögötti árulók ' tőrfödésse” buktatta el, nem pedig katonai /ereség kényszeritette kapitulá­­:ióra Németországot és — Írja rruman, — ” ez volt az egyik főtrükk, amellyel Hitler hatalom­ba jutott". Hogy ily dolog ne Fordulhasson elő ismét, ezért kö­vetelték az unconditional surren­­dert. “A szövetségesek, Írja, biz­tsak akartak lenni afelől, ezúttal lines lehetőség, hogy a németek­ben kétely éljen aziránt, hogy tö­­céletes katonai vereséget szen­vedtek”. Megjegyzi azonban, íogy ez elméletet nem sokra be­csüli, mert “a nemzeti büszkeség :uléli a katonai vereséget és ön­­nagát csapja be, aki mást hisz." Truman szerint a központi latalmak (Németország és az Dsztrák Magyar Monarchia) “a lyugati hatalmak egyre növekvő ulereje” miatt vesztették el az slső világháborút. Ez kétségtele­nül igaz is, de kár,hogy Truman lem fejti ki közelebbről az oko­­tat. A központi hatalmak Ver­dun váránál nem tudtak előbbre­­utni, a hosszú ostrom egyik ku­darcot a másik után hozta, a várvédelem Petain tábornok pa­­ancsnoksága alatt megtörhetet­­ennek látszott. De ennél is sok­­cal nyomosabb ok volt Ameriká­­lak 1917 április 1 -én a háború­ié történt belépése, ami valóban i nyugati szövetségesek “egyre lövekvő túlerejét” jelentette sőt :1 is döntötte a háború sorsát. A bulgároknak, akik a törö­kökkel együtt a központi hátai­nak szövetségesei voltak, 1918 zeptember vegén a háborúból örtént kiugrása csak alkalom volt arra, hogy a központi hátai­nak kilépjenek az Amerika fel­­^adakozásával számukra remény elenng vált, mondhatni megzá-TRUMAN EMLÉKIRATAI szeptember 26-ika óta folytató­lag jelennek meg a N. Y. Times hasábjain és eddig nemigen tar­talmaztak izga’mas uj intimitáso­kat elnöksége kezdő idejéből. Könnyed, mondhatni népies hangnemben vannak Írva, érde­kesen és ü-gyesen, de kissé szá­razon. Nem érezni belőlük, hogy valami rendkívüli, nagy történel­mi egyéniség megszóla ásai, de józan egyszerűség tükröződik minden sorukban. Talán a továb­bi folytatások fognak uj, jelentős részleteket napvilágra hozni. — Mindenesetre mindenkinek ajánl­hatjuk az elolvasásukat. Sokan a haladó élet forgatagában már nagyrészt elfeledték azokat a nagy és tragikus időket és két­ségtelen, hogy kevés ember le­het érdekesebb kalauza vissza­emlékezésünknek, mint a missou­rid szenátor, aki, 1944-ben anélkül, hogy kereste volna a megtiszteltetést James Byrnes alelnöki ambíciói dacára, Roose­velt kívánságára a U. S. alelnöke lett, hogy alig félév múlva, 1945 április 1 3-án máról holnapra ma­gára vegye egy háborús elnökség súlyos felelősségeit. Truman maga jelzi, hogy ez váratlanul érte és időbe telt, amig belejött. Sajnos közben sok minden történt és nem történt, ami végzetes kihatású volt... A történelem Ítélete fogja megálla­pítani, mennyiben terheli felelős­ség a beteg voltára gondolni sem akaró Roosevelttől az esetleges szerepére elő nem készitett utó­dot a fejleményekért. Biztos azonban, ho;y a görög kommunista felkelés elleni és koreai akciói és a Marshall terv nagy érdemek és elnöksége ké­sőbbi éveiben sokat tett a kom­munista világveszedelem ellen. De 1945 junius 21-én nagy csa­lódást okozott deklarációjával, amelyben meghirdette, hogy a legyőzőitekre nem vonatkoznak az Atlantic Charter Ígéretei, ho­lott azoknak az adta meg az er­kölcsi értéket, hogy azt Ígérték, a legyőzöttekre is vonatkozni fognak. . . Amerikának akkor még egye­dül volt atombombája, a világ­­történelem legnagyobb monopó­liumával rendelkezett, de Tru­man eltűrte a Vasfüggöny orszá­gok elleni szerződésszegő erő­szakot és nem volt benne elég történelmi látókör és nagyság, , hogy felismerte volna a kinai polgárháború hatalmas világpoli­tikai jelentőségét és teljes erővel fellépett volna a kinai kommu­nisták győzelme megakadályozá­sára. Nem született világvezetői sze­repre, hanem az amerikai politi­ka sajátosságainál fogva bele- i csöppent e szerepbe. — Biztos, I hogy Byrnes sem lett volna kü­­lönbb külpolitikus, ha őt! választják meg alelnöknek s ! Wallace, az előző alelnök, ha új­ból jelölik, még kevésbbé, hi­szen Wallace a kinai kommunis­ták uralomra jutása után is bele­nyugvással Ítélte meg a kinai helyzetet. Truman, mint elnök nem volt nagy ember, de mint kis ember egyike volt a legkülönbbeknek, legnagyobbaknak. Várjuk azo­kat a fejezeteket, amelyek a mu­lasztásokat megértetni próbálják. * * ♦ EGYIK ILYEN mulasztás az volt, hogy Magyarország számá­ra nem biztosítottak négyes meg­szállást, hanem egyoldalú orosz megszállásnak szolgáltatták ki noha minden yaltai papiros da­cára tudni lehetett, hogy ahová az orosz egymaga teszi be a lá­bát, ott urnák érzi magát és a maga kommunista rendszerét fogja felerőszakolni. Igaz, Yalta Truman elnöksége előtt volt, de Potsdamban már Truman erősí­tette meg a yaltai “megegyezést” és nem korrigálták az egyoldalú orosz megszállás nyilvánvaló végzetes hibáját. Truman mind­erről mitsem mond az idevágó fejezetben, amely a német kapi­tulációt tárgyalta. Nyíltan elismer pult háborúból. Nem tőrőfés történt, hanem mérhetetlen osto­baság, reparálhatatían bakklovés magával a hadüzenet mcgtételé­­j vei, azzal, hogy a központi ha­talmak hagyták magukat a Kár­pátokon belül kerülni áhitó orosz külpolitikától beugratni a Prin cip-merénylettel, holott biztos volt, hogy Oroszország Szerbia segítségére megy és bejön a há­borúba Anglia és Franciaország is. Ennél C3ak az volt biztosabb, hogy ha a háború sokáig elhúzó­dik, Amerika beavatkozik az an­golok oldalán. Angol és amerikai történettu­dósok szerint Vilmos császár és a porosz vezérkari veztők vol­tak, azok, akik kevély elbizako­dottságukban nem számoltak Amerikával. Az ő balga hetyke­ségük inditotta el a világkatasz­trófát, amely odáig vezetett, ahol ma vagyunk. (Az osztrák kormánynak ke­vés része volt benne, sokkai gyengébb emberekből állott, semmint szembe mertek volna szállni a Kaiser és a porosz ve­zérkar gőzfejüségével. A Monar­chia egyetlen kemény akaratere­­jü embere, Tisza István minisz­terelnök pedig nem állt eléggé a sarkára, holott tudta, hogy Ma­gyarország semmit sem nyerhet, de mindent elveszíthet. Energiá­jának javát kiadta a demokrati­kus választójog elleni harc1 an, amelynek révén az ipari és föld­munkásság parlamenti iskolázott­sághoz jutott volna és a régóta mesterségesen hátráltatott jogos kívánságaik parlamentáris utón haladhattak volna egy békés megoldás felé . . . Oh, ha Tisza csak félannyi erélyt, cselekvő dacot mutatott volna a hadüze­net előtti végzetes napokban a háború ellen, mint amennyit bel­­politikailag fordított a nyomorgó jogtalanok elleni “osztály önvé­delemre” !) * * * A MÚLTAT ILLETŐEN he­lyesen látja Truman, hogy a nemzeti büszkeség idővel elfelej­teti a katonai vereséget, de ma az atomkorszakban élünk és a nukleáris fegyverek kiküszöbölé­se kérdésének hosszú időre vár­ható rendezetlensége szárnyát szegheti a legnagyobb nemzeti büszkeségnek és revánsvágynak is. Vilmos császár előbb az 1914- es hadüzenettel, másodszor Le­ninnek és társainak Oroszország­ba való csempészésével megásta a régi Europa sirját s ki tudja, lesz e abból feltámadás, anélkül, hogy az unconditional surrender politikáját tűznénk ki egy, maj­dan a Szovjettel a nukleáris fegy­verek .kiküszöbölésével történő leszámolás győzelmi feltételéül, miként helyes volt kitűzni a má­sik, a hitleri totalitárius bestializ­­mussal szemben is? Ez más, több mint a nemzeti ' büszkeség és önző revánsvágy, sőt nagyobb ügy az angolok és I franciák “sacro egoismojánál” is, ' amely rövidlátóan már “leírta" az európai rabországokat is. Ez az egész emberiség ügye és ehhez a szabad világ minden országa szabadságvágyának nagy ' fellob­­banása, egyesült ereje lesz szük­séges, együtt azzal a közös erköl­csi alappal, amely minden dolgo­zó embernek nemzetiségre, val­lásra, fajra és osztályhelyzetre való tekintet nélkül meg .kell adja a lehetőséget a tisztességes, emberies életviszonyokra, a pol­gári jólétbe való felemelkedésre egy olyan világ megújhodással, amelyben nem a terror, hanem az emberségesség uralkodik, amelyben Krisztus a király és va­lóban mindnyájan egy Atyának , vagyunk gyermekei. * * * (EGYIK, EDDIG KEVESET hallott érve Trumannak, hogy ha Hitler a Stalingrádtól és az olasz­­országi partraszállástól kezdve szakadatlanul szenvedett veresé­gek hatása alatt átengedi a kor­mányt nemnázi poliikusoknak, nem került volna sor Németor­szág mai megosztottságára, ame­lyet. — írja, — főként az idézett cio, nogy rriuer nem monauit ic még az 1944 junius 6-i francia­­országi partraszállás után sem és hagyta, hogy egyik oldalról az angolszászok, másik oldalról az oroszok beljebb kerüljenek Né­metország határain és nemcsak elárasszák földjét, de lebombáz­zanak mindent, ami föld felett van. Truman azt reklamálja, hogy Hitlernek nem volt egy ilyen “józan pillanata” és hozzáteszi, hogy egész Europa is sokkal gyorsabban állt volna talpra a háború szörnyű pusztításaiból, sőt nagyrészt megmenekedett volna azoktól, ha Hitler nem ra­gaszkodott volna állásához. Ez kétségtelenül igaz, de Hit­ler és a hitleristák azt va lották, hogy "vagy megsemmisitünk vagy megsemmisittetünk” és mi­sem állt távolabb tőlük, mint hógy kiadják kezükből a hatal­mat, a végsőkig reménykedtek, hogy megtarthatják azt és a "segédnépei, szolganépek", Ma­gyarország ás a többi lerohant ország felet1 berendezendő "Uj Rendet", eutopai uralmat. . . H például 1943 vé-én, amikor • helyzet már alaposan reményte lennek látszott Hitler számára, valóban lett volna egy józan pil­lanatra való hazafias önzetlenség benne, hogy félreálljon, a mai rabországok tragédiája elmaradt volna, feltéve persze, hogy a Szovjet haderő megáll. Örökre nyílt kérdés marad, sikerült vol­na e Amerikának erre rábírni Sztálint, ugys mint Oroszország­nak és úgyis mint a kommuniz­mus alap-országának, a Szovjet­nek vezetőjét? Truman azt is Írja, nem biz­tos abban, hogy ha Hitler idejé­ben felajánlja visszalépését, a nyugati szövetségesek továbbra is ragaszkodtak volna-e az un­conditional 'surrender feltételé­hez, Kétségtelen, hogy Truman erről elsősorban Stalin ismereté­ben nem volt biztos. * # * A VERSAILLESI béke igaz­ságtalan volt, ha távolról sem oly kegyetlen, mint a trianoni. Magyarország nem akart ma­gának területi gyarapodást az első világháborúból, nem úgy mint a németek, akiknek részéről Hoffman tábornok az 1917 vé­gi breszt litovszki béketárgyalá­son területi követeléseket támasz­tott Oroszországgal szemben és ( nagyobb nyomaték kedvéért le­csatolta és az asztalra helyezte kardját. . . E német történelmi hiba dacára kétségtelen, hogy az (Folytatás a 4-ik oldalon) PERON TOVÁBBRA IS EL­NÖKNEK TEKINTI MAGÁT Peron, a bukott argentínai dik­tátor megérkezett Uruguay fő­városába. Kijelentette, hogy to­vábbra is Argentina elnökének tekinti magát és reménykedik mi­előbbi hazatérésében. Lonardi ideiglenes argentínai köztársasági elnök felhívta Uru­guayi, utasítsa ki Peront, hogy távolabbi országba, lehetőleg Európába kényszerüljön emigrál­ni. A peronista párt Argentínában nem halt meg és egyes helyeken, különösen a szakszervezetekben még mindig erős. Lonardi lemon­datta a szakszervezeti központ vezetőit és uj szakszervezeti vá­lasztásokat irat ki. Általános választások nem lesznek előbb mint 8—10 hónap múlva. KOEXISZTENCIA ÉS VALLÁSÜLDÖZÉS Az Osservatore Romano, a Szentszék lapja jelenti múlt szombati számában, hogy a kinai kommunisták Shanghaiban és környékén 20 katolikus papot és mintegy 200 katolikus világi ve­zetőembert tartóztattak le az utóbbi négy héten. Köztük van Msgr. Kun Ping Mei Sanghai püspöke és a Zkawei Katolikus Papképző Intézet tanári karának több tagja is. A Vatikán lapja hangoztatja, hogy “a jelenlegi “együttélési (koexisztencia) politika mít­­sem változtatott a kommunisták­nak az egyházzal szembeni beál­lítottságán.” Moszkva tárgyalni sem akar Genfben a német egyesítésről A német egyesítés kérdésében Moszkva ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a kérdést a két német köztársaságnak, Nyugat-Német­­országnak és a keleti zóna báb­kormányának egymás közt kell megoldania. De Adenauer nyu gatnémet kancellár épp úgy mint a nyugati szövetségesek nem is­merik el a Szovjet zóna kor­mányt. Adenauer koalíciójának eyik főpártja, a Szabad Demo­kraták, akik között antidemokra­tikus elemek is vannak, mind in­kább kifogásolják Adenauernek a Szovjet felé szerintük tulmerev politikáját. j Moszkva és sajtója most azt hangoztatják, hogy nincs is értel­me, hogy az október 27-i genfi négyes külügyminiszteri konfe­rencia tárgyalja a német egyesítés ügyét, mert az adott körülmé­­íyek között nem jöhet létre negegyezés. Ehelyett az európai biztonság és a fegyverkezés le­szállítás ügyét látják tárgyalásra érett, aktuális kérdésnek. Diplomáciai kö^ök nem tart­ják valószínűtlennek, hogy a Szovjet most, amikor létrejött a diplomáciai kapcsolata Nyugat- Németországgal, a nyugati szö­vetségesek megkerülésével, köz­vetlen tárgyalásokat fog megkí­sérelni vele az egyesítésről. Fel­tételei változatlanul azok, hogy a nyugatnémet kormány szakít­son a Nyugattal és a NATO-val és egy össznémet kormányban adjon megfelelő poziciót a kelet­német bábkormány kommunista vezetőinek. MacMillan angol külügyminisz­ter újabb niylatkozatában kije­lentette, oly szerződéses garan­ciákat fognak Genfben a Szov­jet elé terjeszteni, amelyek sze­rinte a legnagyobb megnyugta­tást kell adják számára egy uj német támadás veszélyével szem­ben. Többi közt újból felmerült Eden miniszterelnök azon javas­lata, hogy létesítsenek demilita­­rizált zónát a Nyugat és Kelet között az Északi Tengertől Ausz-( tria déli határáig. E zónába, hir 1 szerint, nemcsak keletnémet te- | rületek, de Ausztria és egyes rabországoknak, igy Csehszlová­kiának egyrésze Prága fővárossal is beletartozna. Azonban sokfe­­lől kételyek állnak fenn, hogy a Szovjet hozzájárulna-e valamely rabországa, mint Csehszlovákia egyrészének demilitar’zálásához, mert ezt — beavatkozásnak tar­taná az illető ország (a saját rabországa. . .) ügyeibe. Eisenhower a gyógyulás utján Dr. Paul D. White hires bos­toni szivspcialista a múlt hét végén újból megvizsgálta Eisen­hower elnököt a denveri Fitz­simmons kórházban és megálla­pította, hogy beteségének javulá­sa kedvezően halad. Az orvosok megítélése szerint Eisenhower januárban térhet vissza a Fehér Házba. A denveri kórházban még mintegy négy hétig kell fe­küdnie s aztán a lábbadozás ide­jét valószínűleg gettysburgi farm­ján fogja tölteni. Hétfőn, a napfényes, meleg nyárutói időben kigörditették Eisenhowpr betegágyát a kórház terraszára és az elnök félóráig sütérezett a napfényben éj él­vezte a Rocky Mountains panorá­máját. Nixon alelnök meglátogat­ta az elnököt és az elnök kíván­ságára bizonytalan időre elha lasztotta keleti “goodwill" turá ját, mert a kabinet üléseken kell elnökölnie Eisenhower helyett: Kedden Dulles külügyminiszter volt az elnöknél és az okt. 2 7-i genfi konferencia kérdéseiről be-KUBICSEK NÉVRE HALL­GAT BRAZÍLIA LEENDŐ EL­­NŐKÉ ÉS U. S. ELLENES A brazíliai elnökválasztás eredményének összeszámlálása még folyik, de a három jelölt kö­zül egy Juscelino Kubicsek nevű oly jelentős többséggel vezet, hogy győzelme biztosra vehető. Kubicsek orvos, de ügyes politi­kus és üzletember is. Az alelnöki állásra Kubicsek jelölttársa Joao Goulart vezet- Valószinü, hogy megválasztásuk politikai válságot idéz elő, mert a hadsereg tisztjei nyíltan kije­lentették, hogy nem hagyják, hogy Goulart elfoglalja állását. A Kubicsek Goulart lista a kom­munisták és társutások támoga­tásával tört előre és Goulartot azzal vádolják, hogy titkos pak­tumot kötött a kommunistákkal, hogy megválasztása esetén törvé­nyesítik a jelenleg betiltott kom­munista pártot, felveszik az Oroszországgal 1947-ben meg­szakított diplomáciai kapcsolato­kat és elismerik a kinai kommu­nista kormányt. Várható, hogy a U. S. és Brazília között gyengül a viszony. Az uj kormány éket jelentené a délamerikai országok csoportjában, amely egyébként antikommunista. Kubicsek azelőtt az öngyilkos­sá lett Vargas elnök hívei közzé tartozott, aki a U. S. barátja volt, de a hadsereg tisztjeinek egyré­sze személyi harcot folytatott el­­•«n* • j ___________ Molotov önkritikája és njabb híresztelés a leváltásáról Molotov orosz külügyminiszter az egyik Moszkvai laphoz inté­zett levelében helyreigazította a, még februárban a Legfőbb Szov­jet ülésén tartott beszédének egyik mondatát, amely ellenke­zik a kommunista pártfelfogással. Azt mondotta, hogy a Szovjet­ben lefektették egy szocialista társadalom alapjait, holott, azt kellett volna mondania, hogy a szocializmust már megvalósítot­ták és most a kommunizmus megvalósítása kjövetkezik. Nyugaton azt gyanítják, hogy Molotov ez ön-rektifikációja összefügg a moszkvai pártvezérek közti személyi vetélkedéssel és előjele Molotov bukásának és talán egy uj orosz külpolitikai ■ taktikának. j Molotov egyike az 1917-es I forradalmi vezéri gárda utolsó ‘ mohikánjainak. Több, mint I 5 ,éve, 1939 április óta külügymi­niszter és többi közt ő kötötte meg 1939 áprilisában Ribben­­tropp német külügyminiszterrel azt a szövetségi szerződést, amely biztosította Hitlert hátbatámadás esetére és ezzel lehetővé tette számára, hogy elindítani merje a második világháborút. Külföldi megfigyelők nem tart­ják kizártnak, hogy Molotov bu­kása közeli lehetőség. De már annyiszor emlegették az elpusz­títhatatlan, elnyühetlen Molotov távozását, hogy sokan azt hiszik, a remények ezúttal is tévesnek bizonyulnak, Malenkov hiba-be­ismerése óta az ilyen korrekciót némelyek a bukás előjátékául te­kintik, de kérdéses, a Kreml urainak ellentétei kiemelik-e a "kőülepü"-nek nevezett Moloto­­vot is az állásából, melyhez szin­te odanőttnek látszik? szélt vele. Az elnök néhány hiva­talos aktát is elintézett, amennyi­ben egyes kinevezéseket aláírásá­val látott el. Műtétet ajánlanak. A N. Y. Times washingtoni je­lentése szerint dr. Claude S. Beck és dr. Bemard L. Brofman clevelandi szivspecialista sebesz­­tanárok műtétet ajánlanak, az el­nöknek, mert szerintük ez meg­hosszabbítaná életét és növelné munka képességét. A műtét elő­segítené a jó vérkeringést és emelné a kilátást, hogy a szívro­ham esetleges megismétlődése nem válhat végzetessé. A két professzor azt mondja, hogy mintegy 300 ilyen műtét kivá­ló eredménnyel járt, az elnök személyi orvosai azonban a mű­tét mellőzése mellett vannak. Dr. Beck és Brofman javasol­ják, hogy a műtét félév múlva történjék és előzőleg az elnököt alapos orvosi vizsgálatnak vet­nék alá, hogy a műtét nem vol­na-e életveszélyes. NE VEGYÉK FEL A BITORLÓ­KAT AZ EGYESÜLT NEMZETEKBE ! McARTHUR AZT HISZI, AZ ESZMEI KÜLÖNBSÉGEK EL FOGNAK MOSÓDNI —r--------­Acchile Lauro nápolyi polgár­­mester, az olasz monarchisták vezére New Yorkban van és meglátogatta McArthur táborno­kot, aki elnöke a Rand Corpora­­tionnak, amely 2000 munkással dolgozó gyárat tart fenn Nápoly­ban. McArthur úgy nyilatkozott előtte, hogy a nemzetek közti háború eszméje elavult, mert ön­gyilkost ,á got jelentene mindkét háborúzó fél számára. Nem hisz harmadik világháborúban, mert úgymond, a Vasfüggöny egyik oldalán sem akarják ezt az ön­­gyilkosságot. Ha lesz még hábo­rú, mondotta MsArthur, az égi bolygók lakossága között lesz: inter-planetáris háború. A föld népeinek egyesülniük kell majd, hogy sikerrel háborúzhassanak a többi bolygók népei ellen. A Szovje& és a demokráciák közti ellentétekről úgy nyilatko­zott McArthur, hogy azok idővel egymástól át fogják venni, ami a másik rendszerből használható számukra, a két világnézet közti határvonalak ennek folytán el fognak mosódni s háborúzásra nem lesz ok. McArthur elmúlt 75 éves és a jelek szerint képzelő ereje annyira csapongóvá vált, hogy már olyan égitestek, bolygók há­borújáról beszél, amelyek lakói­ról nem tudunk semmit. Nyilat­kozata újabb csalódás azoknak, akik Koreából való visszatérése után benne látták Amerika “erős emberét”. OROSZ ÜGYNÖK NÉMET TÁ­BORNOK A HAZAENGEDETT HADIFOGLYOK KÖZÖTT A Szovjet felajánlotta, hogy több, eddig az Egyesült Nemze­tekbe a Nyugattól ajánlott uj tag­ország felvételét nem vétózza meg újból, ha az általa ajánlott­országokat is felveszik. Ezek kö­zött főként rabországok vannak, mint Magyarország is. Az ügy az Egyesült Nemzetek mostani köz­gyűlésén kerül tárgyalásra. Az Amerikai Magyar Szövet­ség táviratot intézett Henry Ca­bot Lodge Jr. U.S.fődelegátushoz és kiefjti abban, hogy a magyar­­országi kommunista kormány felvétele megerősítené a bitorló kormány bel- és külpolitikai hely­zetét. Az amerikai magyarság, mondja a távirat, örömmel lát­ná Magyarország képviseletét az Egyesült Nemzetekben, de csak olyan kormányét, amely az oro­szok kivonulása után, szabad vá­lasztás utján jött hatalomba és ekként valóban a magyar nép Ifcpyjiflőj«. Az oroszoktól hazaengedett hadifoglyok között 22 Hitler ge­nerális. is visszatért Nyugatnémet­országba. Köztük volt Walter von Saydlitz tábornok is, aki amint Friedlandnál átlépte a né­met határt kijelentette a trans­­portot váró újságíróknak, hogy a világbékét csak Németország és Oroszország szövetkezése mentheti meg, különben Nyugat Németország félszázadig a Nyu­gat bábja marad.” A hazatérők friedlandi fogad­tatásánál egy volt ezredorvos odakiáltotta az oroszokkal való összeállást nyíltan propagáló Seydlitznek, hogy árulása miatt százezrek vesztették életüket. — Seydlitz, amikor orosz fogságba esett, Paulus tábornokkal, aki­vel Stalingrádnál együtt adta meg magát, Moszkvában megala­kította az oroszbarát “Szabad Német Bizottságot” és Paulusz­­szal röpiratokat szerkesztett, melyeket orosz repülőgépek dob­tak le német földre. A röpiratok arra szólítottak fel a németeket, hogy ne harcoljanak a “proletá­rok hazája, Oroszország” ellen. Seydlitz már útközben is agitált a vonaton, de társai nem álltak vaj* s?dk|.

Next

/
Thumbnails
Contents