Evangélikus főgimnázium, Besztercebánya, 1915
7 sikerült kitartó munkával iskolánkat újra a régi színvonalra emelni. A nyolcadik osztályunk is megnyílik majd Isten segítségével a jövő tanév elején. Ezért fogja a besztercebányai ev. egyház talán a legszebben és legméltóbban megünnepelni a reformátió négy százados fordulóját a magyar egyetemes ev. egyházban. Ennek főérdeme elvitázhatatlanul pedig igazgató úré lesz. Ezért fog Varga Mihály neve a Schremel Ábrahámé mellett örökre fennmaradni a mi annaleseinkben. De igazgató úr nem csak vezetett, hanem tanított is. Azért ne higyje, hogy már munkájának vége, hogy már a teljes nyugalom ideje következik el. Hiszen tanítványainak száma, kik ma a magyar intelligenciának hatalmas dandárát alkotják, mintegy másfélezer. Ezek között igen-igen sok a lelkész, a tanár, a tanító. Ezeknek lelkében, tanításában pediglen tovább él igazgató úr nevelői és tanítói hatása. De még egy közelebbi, szivéhez közelebb eső körre is rámutathatok. Ott van családi köre. Tanügyi pályán munkálkodik leánya, fia, veje. Az olykor ezeknek mondott és mondandó atyai szó nevelő értéket vesz az ő tanító munkájukban. Tovább fog hát tanítani ezentúl is. De mi is biztosíthatjuk, hogy azokat a tapasztalatait és tanácsait, miket mint vezetőnk velünk okulásunkra közlött, feledni nem fogjuk s kérjük, hogy ha távozik is körünkből, tartson meg minket hasonlón szives emlékezetben a pihenés jól megérdemelt napjaiban, miknek, hogy sok ideig boldogságban örvendhessen, igaz tisztelettel és őszinte elismeréssel kívánja az egész tanári kar. A búcsút vevők sorát az ifjúság tolmácsának Rosenauer Miklós 7. o. tanulónak szavai zárták be, ki a következőkben adott kifejezést a tanitványi hálának és elismerő szeretetnek: Igazgató Úr! Nehéz a szerepem, midőn az igazgató úrtól kell búcsúznom a tanuló fiatalság nevében. Nehéz, mert félek, ha azt mondanám, amit érzünk, ha úgy beszélnék, ahogyan szivünk- lelkünk diktálja, csak két nehéz, fájó és epedő szó lenne egész mondani valóm : Ne menjen el! Nehéz, mert nem csak én, nem csak mi, a ma fiatalsága búcsúzunk mostan, hanem sok, sok
