Evangélikus főgimnázium, Besztercebánya, 1914
5 rendelkezésig bezáratta. Alig vonult ki épületünkből a tanuló ifjúság, október 5-én már ismét a katonaság foglalta el. Időközben, minthogy Beszterczebánya város lakossága között koleramegbetegedés egyáltalában nem fordult elő, az alispán 1914. október hó 26-án kelt rendeletével az iskolák újból való megnyitását megengedte. Ennek folytán a tanítást november hó 3-án délelőtt 8 órakor folytatólag megkezdtük és pedig egyházközségünk fiú és leányiskolájának tantermeiben, mert saját épületünkbe csak november hó 16-án vonulhattunk be, miután abból a katonaság eltávozott. Ettől kezdve háborítlanul végezhettük a tanítást saját épületünkben. A nyilvánossági jogot az 1914—15. tanévre az V. és VI. osztály részére a nm. vallás- és közoktatásügyi minister úr 1915. évi január hó 30-án 10,111/1915. V. ügyoszt. sz. a. kelt leiratával megadta. A jövő 1915—16. tanévben megnyitjuk a VII. osztályt. E tanév folyamán intézetünk egy ösztöndíj-alapítvány birtokába jutott, özv. Soltész Györgyné úrnő, beszterczebányai lakos derék fia, iskolánk volt jeles növendéke dr. Soltész Vilmos emlékére, ki az északi harcztéren kapott súlyos betegség következtében 1914. évi október hó 9-én korai sírba hanyatlott, 1200 K tőkével iskolánkhoz kötött ösztöndíj-alapítványt létesített, melyről a következő alapító levelet állította ki: Alapító levél. Alulírott özv. Soltész Györgyné szül. Hanzlik Zsuzsanna, mosóczi kereskedő özvegye, beszterczebányai lakos, egyetlen gyermeke, hangya szorgalmú, tudós Vilmosa emlékére a beszterczebányai ág. hitv. ev. főgymnasiumnál ösztöndíj-, esetleg jutalomdíj-alapítványt tesz. Felejthetetlen jó fia 1888. február 11-én Mosóczon született. 1898—1902. években az akkori ev. algymnasiumot jeles előmenetellel végezte. A gymnasium végeztével már 1911. évben a budapesti egyetemen az orvosi oklevelet, 1912. évben a tiszti orvosi képesítést nyerte el. Budapesten, Linzben és Berlinben tanulmánygyakorlatot folytatott és nagy készültséggel 1914.
