Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
36 stbiek által, igyekezett a tanári kar, úgy a nemzeti öntudat ébresztését, a hazafias érzelem ápolását is kellő figyelemben részesítette. Deák Ferencz, Kossuth Lajos halálára s más alkalommal rendezett iskolai ünnepélyek, úgy a szív és kedély emelésére, mint a hazafiság erősítésére szolgáltak. A számok beszélnek; csak egy tekintetet kell vetnünk az anyanyelvi táblázatra s a magyarul tudók növekvő száma azonnal szemünkbe ötlik. A kölcsönös türelem mindig csak hasznos lehet két félre és ez ma, midőn ezeréves fenállásunkat akarjuk ünnepelni, kétszeresen szükséges erény. A sok megpróbáltatás után társadalmunk már a közbéke értelmében követeli. Az erkölcsi jellem fejlesztésére kiváló súlyt fektet a tanári testület. Meggyőződése, hogy csak úgy szerettetheti meg magát növendékeivel, ha nem zárkózik el tőlük, azoknak örömeiben, kedvteléseiben osztozkodik, velők feszesség nélkül társalog, őket tavaszszal kirándulásra viszi, sőt a mennyire tekintélyének koczkáztatása nélkül megteheti, még játékaikba is elegyedik. Persze, hogy lényeges kellék, hogy a tanár oly erkölcsi jellemet öltsön magára, mely tanítványának követendő például szolgálhasson, mert a nevelőnek szava mellett főként példája vonz s nem is kívánhatja, hogy szavainak sikere legyen, ha azokat saját tettei megczáfolják. A mely gyermek tanáraitól csakis szépet, jót, magasztosai hall, lát és tapasztal; a kinek a részvétet, isten félelmet s a felebarátja iránt való szeretetet nemcsak szóval ajánlják, de a körülötte levők gyakorlatában is szemlélheti: abban mindezen nemes érzelmek megfogamzanak és erőre kapnak. S e részben intézetünk szerencsésnek mondható. Tanárai nagyobbrészt tanári képzettségükön felül theologiát végzettek vagy épen fölszentelt papok voltak, kik nemcsak az ifjúságnak vallásos szellemét irányítani s megszilárdítani tekintették hivatásuknak, hanem személyes példaadással, erkölcsi jellemük tisztaságával, becsületes jó hírnevük feddhetlenségével igyekeztek a velük együtt élő tanulóságra hatni. De a közélettől sem zárkózott el sohasem a tanári kar. Hisz az iskola hivatása a családi nevelést folytatni: a családdal való összeköttetést tehát fen kell tartania. Felügyel tanítványai elszállásolására, betegségükkor s más alkalommal meglátogatja őket s szüleiket vagy gondozóikat. így tudja meg, mit csinál a növendék az iskolán kívül töltött idejében, így vehet a házi dolgozatok készítés módjáról s több az iskolai életbe vágó mozzanatról tudomást. A tanulók elszállásolására nézve elv, hogy a tanári kar tudta és beleegyezése nélkül egy tanuló sem vállalhat szállást s arra is ügyel, hogy sok deák ne legyen együtt, mert nem hihető, hogy sok gyermek felett bárki is elegendő szigorú felügyeletet gyakorolhasson. Ha a tanárok oly meggyőződésben voltak, hogy valamely hely akár egészségi szempontból, akár az ellenőrzés tekintetében nem felelt meg, gondoskodtak róla, hogy az ily helyekről a szülők gyermekeiket más helyre vigyék. Ily intézkedés szüksége az újabb időkben mind ritkább, mert minden szállásadó tudja, mily követelményei vannak e tekintetben az iskolának. A szülők nemcsak akkor tudósíttatnak, ha gyermekeik magaviseletére nézve gyakori panaszok érkeztek be, hanem akkor is, midőn az év folytában egy vagy több tantárgyból elégtelen osztályzatot nyertek. Mindkét félnek, szüléknek és iskolának egyaránt érdeke, hogy egymás működéséről
