Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
28 díjaztatását elhatározta s buzgó működésének elismerése mellett 1888. szept. 1-étől teljes tanári fizetéssel nyugalomba helyezte. Helyébe az 1888. aug. 20-án tartott egyházi közgyűlés helyettes tanári minőségben egyhangúlag Szerényi Károly tanárjelölt urat választotta meg. A nyugalomba vonult veterán kartárs azonban csak rövid ideig élhetett nyugalmának, mert 1890. febr. 6-án elköltözött az élők sorából s az 1890. február 23-án tartott egyházi közgyűlés Major Károly dr. urat, eddigi helyettes tanárt, rendes tanárrá választotta. Az 1890/91. tanév augusztus havában leköszönt Major Károly dr. helyére a pályázók közül az egyházi közgyűlés Schmidt Frigyes tanárjelölt urat választotta meg helyettes tanárnak. Az időközben eltávozott Szerényi Károly helyét pedig az egyh. közgyűlés meghívása folytán Kecskés Mihály, aszódi gymna- siumi tanár foglalta el. De Kecskés az 1891/92. tanév végével megvált intézetünktől s helyét az egyház Raffay Sándor úrral töltötte be, de ez az 1893/94. tanév folyamán tápió-szent-mártoni lelkészszé választatott, úgy hogy az 1894. junius hóban tartott egyházi gyűlés Vojtkó Pál fölszentelt lelkész és tanárjelölt urat hívta meg helyettes tanárnak. Az 1893/94. tanév végével a tanári testületből kiléptek Schmidt Frigyes és Vojtkó Pál h. tanárok. Helyűket a fentartó hatóság pályázat útján a nagy szünidőben betöltötte. A megválasztottak azonban máshová kapván megbízást, itteni megválasztatásukat el nem fogadták. Ez természetesen késedelmet okozott a két tanszék betöltésénél s így történt, hogy az utóbb választott Albert János urat csak szeptember második felében, Korányi György urat pedig, ki önkéntességi évét szolgálta, csak október elején üdvözölhette a tanári kar körében. Addig is, hogy a tanítás fennakadást ne szenvedjen, a tanári kar Mikler Sámuel lelkész és Paulinyi Dániel segédlelkész urak segítségének igénybevételével a tantárgyakat ellátta. Ha e szakaszon végig nézek, itt is szemembe ötlik iskoláinknak legnagyobb baja, tanárainak gyakori változása, mert e változás által a tanítási szellem egyöntetűsége, továbbá a fegyelmi és módszeres eljárás folytonos ingadozásnak vannak kitéve, a minek mindenkor csak a tanítás vallja kárát. Bármily erős elhatározással lép is a fiatal tanár hivatalába, az anyagi viszonyok nyomása alatt kénytelen minél előbb menekülni oly állás keresésére, melyen a megélhetés, a szorgalmas munkálkodás mellett biztosítva van. Hic Rhodus hic salta! A tanító erők ezen változásának oka a munkának meg nem felelő díjazás; pedig a tanítás ügyének nem volna szabad egy más czél eszközévé válnia. Ily módon kell a fentartóságnak odahatnia, hogy intézetünk necsak e színvonalon maradjon, hanem a korral is kellőkép haladjon. Ne vádoljuk a tanári kart telhetetlenséggel, mert hogy intézetünk tanári nemzetségét nem is a társadalmi állás előkelősége, de legtöbbjét a protestáns köznevelés ügyének szeretete tartptta fenn küzdelmes, de dicső pályáján, azt a tanári fizetések felsorolása eléggé megvilágosíthatja. A rendes tanárok fizetése 1872. őszén 700 forint volt s midőn legköze- lébb 1882. január elsején 750 forintra felemelték, ezt akkép értelmezték, hogy 650 frt a fizetés s 100 forint a lakáspénz; a mi nyilvánvalólag a kisebb adózás kedvéért történt. De e fizetés csekélysége tarthatatlan volt s már a következő
