Evangélikus gimnázium, Besztercebánya, 1895
20 énekelte a »Téged dicsőit« kezdetű éneket, mely után Milder lelkész fiatalos hévvel elszavalta ez alkalomra írt hazafias lendületű ódáját, mely igy hangzik: lm testet öltött, mi gondolat vala! Az eszme ékes ruhába öltözött, — Nem eszme pusztán szivek hő óhaja, Vágyó remény és kínos kétség között. Hit, eszme, tudás szentséges temploma: Köszöntlek, áldlak: Múzsák új otthona! Több, mint negyedfél-századnyi múlt beszél Az iskoláról, melylyé ma te levél — S e múlt könyvében: küzdés, vihar, veszély Az, mit kiáltón hirdet minden levél. Küzdés, de mindég dicső egy küzdelem! S megfogyva állsz bár, de törve — törve nem! Tegnap halállal küzdő — ma újra élsz — Áldás kisérjen minden nemes kebelt, Kiknek kegyéből az új életre térsz, S porból a kiknek bő keze kiemelt! Oh, ne is lankadj köztünk, te drága kéz — A szent ügyekért légy áldozatra kész! Te is köszöntve légy, ifjú kis sereg, Fölkent vezérid kormányozó kezén! Üdv, béke nekik! bölcsen vezessenek A hit, a tudás üdvhintett mezején! Te nyomdokukban nemes hévvel haladj. ’sz tudod: a nemzet édes reménye vagy. Nézd égre nyúló Kárpátok ormait — Nézd, büszke sorban! Érzik, tudják talán, Mit védnek? — Egy szent haza határait — Miként törik meg azok gránit falán Észak orkánja, pusztítni ha akar S rónán és völgyben békén él a magyar. Állj büszke sorba te, ifjú nemzedék, Múzsák barátja! nemes versenyre kész; Előre! — messze! magasra, mint az Ég! — S a védfal te léssz — ha tornyosul a vész! Hol a hit táplál s a tudomány vezet: Ne féltsd, nem vész el, — ne féltsd a nemzetet! ■ És te szent hajlék! légy megrakott hajó, E kettős kincsesei terhelve gazdagon, Evezve bátran; és minden év — ha jó, Ha rósz napokban, találjon utadon!
