Evangélikus algimnázium, Besztercebánya, 1889
Groszmann Theodor Lajos 1818—1890. Nem remény nélküli, de nehéz a harez, melyet magyarhoni ev. egyházunk és annak évszázados védbástyái, az ev. középiskolák vívni kénytelenek: kevés a hű barát és a megbízható harczos, de annál több a hatalmas ellenség: „régi ellenünkhöz“ egy új veszedelmesebb szegődött: a vallás és az azt ápoló egyház és iskola iránti közöny,, mely itt-ott máris a hűtlenségbe csap át. Ilyenkor buzgó év. tanférfiúnak ravatalánál állani nem jelent közönséges külső gyászt, hanem érzékeny fájdalmat a veszteség felett még akkor is, ha a boldogult elérte a rendes emberi életkor végső határát. Ilyen fájdalom fogott el bennünket f. é. február hó 10-én, midőn szeretve tisztelt kartársunkat, néhai Groszmann Theodor Lajos urat, örök nyugalomra kísértük, ki intézetünkön 1847—1888-ig, tehát teljes 41 évig fáradozott az ifjúság nevelésén és oktatásán. Groszmann Theodor Lajos született 1818-ik évi április hó 15-én Bakabányán Hontmegyében. Tanulmányait szülővárosában kezdte, folytatta Sajó-Gömörön és Selmeczbányán. Theolo- giai pályára Pozsonyban lépett; későbben meglátogatta a németországi egyetemeket, névszerint a jénait és a halleit, honnan ismereteiben meggazdagodva, vallásos érzületében megerősödve és a protestantismus eszméjéért lángolóan lelkesedve hazánkba visszatért, hogy gyűjtött szellemi kincseit ev. egyházunk javára értékesítse. Ezen tudományos intézeteken kívül még más is nevelte bold, kartársunkat: az élet iskolája, azon oktató, mely a legtöbb ev. paedagogusunkat kitűnő tanférfmvá képezte ki. Groszmann L. szegény szülőknek gyermeke lévén, maga volt kénytelen anyagi szükségleteit fedező eszközökről gondoskodni, mit más tanulók oktatása és magán nevelösködés által ért el; előbb 1*
