Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1880

14

nemcsak feltétlen engedelmesseggel, hanem tisztelettel és szeretettel is ragaszkodtak ő hozzá.

Főtárgyai a classicus, tehát a latin és görög nyelvek voltak, részben a mathematica is. Azonkívül a szükség esetében, a mi elegendő tanerőkkel nem mindig rendelkező evang. tanintézeteinknél gyakran beáll, más tárgyakat is adott elő, a természetrajzot kivéve valamennyit, és bízvást teszsziik hozzá, valamennyit kitünően.

Az utolsó időkben kiváló szorgalommal szentelte magát az érintett classicus nyelvek mélyebb és alaposabb magántanulmányának, behatóan foglalkozván főleg az összehasonlító nyelvtannal és a classicus irók buzgó olvasásával, a mihez magának számos és költséges forrásokat is megszerzett.

Volt tanítványai közül, a kik ő alatta és tiszttársai alatt a besztercze- bányai evang. gymnasiumban vetették meg tudományos alapjokat, kilencen lettek tanárok, kik közül most is áldásosán működnek ketten Pozsonyban, egy a pesti, egy pedig a beszterczebányai gymnasiumban.

Heinlein általában nem volt mindennapi tünemény. Az ő kiváló lelki tehetségei, melyekkel őt az Úr gazdagon megáldá, az ő mély philosophiai elméje, az ő rendkívüli emlékező tehetsége, az ő vasszorgalma és kitartása mindenre tették őt alkalmassá. Emlékezete annyira hű és megbízható volt. hogy nemcsak a szent irás mondatait vers és szó szerint idézhette, hanem évek előtt történt napi eseményeknek még napját is biztosan eltalálta. Sőt mint hitelegyleti pénztárnok, hol mindennap annyi féllel volt dolga, még arra is tudott biztosan emlékezni, kit milyen pénzzel fizetett ki.

Heinlein jellemének fővonása volt a mély, a teljesen Krisztus tanától áthatott kegyesség. A mint fiatal korában leginkább theologiával foglalkozott úgy későbben is, a midőn mint tanárnak más tárgyakkal is kellett foglalkoznia, egészen haláláig theologus, még pedig positiv, igazhitű theologus maradt. Ezen testetlen kegyesség volt forrása többi keresztyén erényeinek is, az ő példányszerű becsületességének, az ő szelídségének, az ő békeszeretetének, az ő szerénységének és szolgálatkészségének, de kivált azon bámulatra és tiszteletre egyaránt kényszerítő keresztyén jellemnagyságának, melyet súlyos betegségében, sőt még a biztos halállal szemben is tanúsított.

Természete hajlamához képest keveset szólt, inkább magába zárt elmélkedő irányú lévén, előtérbe soha sem tolakodott, a lármás, nyilvános életet, a vig társaságokat soha sem kereste. I)e a mikor a nyilvános élet mozgalmaiba vonatott, akkor mindig érett, megfontolt, jóirányú és ahhoz még jellemteljes biztossággal, folyékonyan és világosan elmondott szavai mindig hatást gyakoroltak, a miben nem csekély előnyére vált azon — fájdalom, mai nap csak igen ritkán mutatkozó — körülmény, hogy e haza három fő nyelvét, a magyart, németet és tótot, akár szóban, akár Írásban tökéletesen bírta.

Nyomulásban tőle — néhány hírlapi czikken és hivatalos közleményen kívül — mi sem jelent meg, de annál áldásosabban működött ő magasztos hivatásának szerény négy fala között, iskolájában.

Avval, ki őt sértette, ki róla valami tisztátalan szándékot feltenni képes volt, Heinlein gyakran túlzott finom tapintatánál ’s különben is vissza