Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1879
Megváltónk boldogító tana elismertetvén őseinkkel az emberi méltóságot a rabszolgákban is, ezeknek száma a keresztvénség terjedt ével mindinkább csökken; inig a XIII-ik század nyomasztó állapotuknak egészen véget vet '). Midőn rövidre szabott elbeszélésemben felemlíteném, hogy egyesek, különösen a kiváltságokra nézve oly termékeny XIII-ik században, élvezetében voltak oly jogoknak is, miszerint felettük és örököseik felett csak a király személye ítélhetett* 2), utalok még néhány szóval a privilégiumokkal biró, e korszakbeli nemzetiségek biráira. A kunok felett a nádor bíráskodott, közösen a nemzetség bírójával. Két kán nemes közt vérontás miatt támadt perben egyedül a nemzetség bírája Ítélhetett; fellebvitelnél a király s a nemzetség bírája hoztak közösen Ítéletet3 4). A zsidók felett, kiket Kálmán törvényei egyházi hatóság alá rendelnek, a XIII-ik században a kanczellár bíráskodott. A zsidók és keresztyének közt támadt peres ügyekben a közösen választott zsidó-biró Ítélt. A fontosabb ügyek a királyhoz fellebbeztettek J). A szepesi szászok felett az általuk szabadon választott biró vagy ispán Ítélt, az időszerinti szepesi főispán társaságában. Azon joguk azonban, melynél fogva őket a király elébe, mert egyszerű emberek (simplices homines), idéznie senkinek sem szabad, valóban a milyen sajátságosnak tűn k fel, épen olyan ritkának mondható5). És ha most igazságszolgáltatásunk háromszázados fejlődési menetén még egyszer végig tekintünk s ennek azon fokánál, melyen az a dicső Árpádház utolsó fisarjának sírba szálltával a nemzetre örökségképen átszállóit, megállapodunk: jól esik lelkűnknek közéletünk ezen kezdettől fogva fontos ágára nézve a haladást konstatálhatnunk. Hogy a jog uralma képezi az állam biztos alapját ; hogy egyesek jogainak az alkotmány által kijelölt határok közötti érvényesítésétől, vagyis a szabadságtól, mely a valódi haladás főfeltétele, függ az állam jövendő nagysága, a nemzői boldogsága s épen ezért egyesek jogainak megvédése egyike az állam legnagyobb feladatainak: mind ezek oly igazságok, melyeket nemcsak korunk nagy gondolkozói fennen hirdetnek; de nem szabad ez iránt egy pillanatig is haboznia senkinek. És hogy elődeink, kikről egy kitűnő tudósunk méltán azt írható, hogy közügyeikről tanácskozni a „józanság, becsületesség és értelmesség zászlaja alatt“ .gyűltek össze, mennyire valónak áthatva ezen igazságtól, azon tény ') „Idem volumus ..............et ipsi (udvornici) gaudere debeant privilegiato nomine h ospitum liliernrum “ Ez IV. Béla dueretumaiban van. End. 513. 2) Cod. dipl. IV. 3. 110. 3) Lad. III. regis: constitutio de cumatiis End. 559. 4) Belae regis: iura iudaeorum End. 473. 3) Stephaui V. regis; libertas saxonum de Scepusio End. 552.
