Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
52 egyházi átok alól fölmenteni, ha magokat az érsek előtt, a ki ekkor máshol időzött, személyesen tisztázzák, vagy addig maradnak Nagyszombatban, mig az utóbbitól fölmentésük ügyében válasz jön, vagy pedig megígérik, hogy a mikor újból idéztetendenek, a törvényszék előtt a kitűzött napon meg fognak jelenni, s a tanácsot ráveszik, hogy értök addig 400 frt erejéig jót álljon. A szóban lévő lelkészek az utóbbit megígérvén visszatértek Beszterczebányára; időközben a zólyomi fődékán kezeskedett érettük, ki erről a tanácsot jun. 23-án azon fölszólitással értesítő, hogy a tanács az általa ideiglenesen elvállalt kezességet vegye át magára1). Azonban alig érkeztek vissza a szóban lévő lelkészek Beszterczebányára, a zólyomi aldékán azon ürügy alatt, hogy az egyházi átok alól nincsenek fölmentve, felfiiggeszté őket hivataluktól. Ezen intézkedés ellen a tanács jul. 25-én az érseki helyetteshez folyamodott s levelében megjegyezte, hogy ilyen egymásnak ellenmondó rendeletek mellett már nem tudja, melynek kell voltaképen engedelmeskednie2 3); erre az érseki helyettes az aldékán intézkedését jul. 28-án érvénytelennek kijelenté:i). A követelt kezességet a tanács magára el nem vállalta. Szept. 25-én a szóban lévő két lelkész másod ízben idéztetett Nagyszombatba 4), s ekkor Csmel Gergely a törvényszék által fogságba ejtetett, Platsko Jakab pedig ismét haza bocsáttatott. Ilyen módon Beszterczebányának egyetlen egy lelkésze maradt meg, a ki a legszükségesebb teendőket sem bírta elvégezni, úgy hogy gyermekek nem egy esetben keresztelés nélkül, öregek pedig lelkipásztori vigasz nélkül meghaláloztak, s az isten igéjének hirdetése a legszűkebb határok közé vala szorítva. Hogy e tekintetben a hívek legalább a sátoros ünnepeken ne szűkölködjenek, a tanács bizonyos Ciprianus nevű egyént fölszólított, hogy a húsvéti s pünkösdi ünnepeken prédikáljon, november havában pedig más prédikátort hasonló szolgálat tételére rábírt5). Azalatt bajait a többi bányavárosokkal közölvén, ezeknek beleegyezésével ismét Ferdináud király fiánál, Miksánál keresett segélyt. Az okt. 11-én kelt felterjesztést, melyben a tanács, különösen Hohenwarther ellen elkeseredett hangon panaszkodott6) a bányavárosoknak közös küldöttsége nyújtotta át Miksának, ki a követeket most is nagy leereszkedéssel fogadta s úgy nyilatkozott, hogy ő a mostani körülmények közt ez ügyben keveset tehet, hanem hogy Ferdi- nánd királyhoz ünnepélyes követséget menesztvén, ettől igyekezzenek valami 1) Y. 1. 316, 18. sz. a. 2) V. 1. 267, 65. sz. a. 3) V. 1. 316, 15. sz. a. 4) Ekkor a tanácstól 20 frtnyi útipénzt kaptak. Pfarrhofraitungen. 5) Minden prédikáczióért az illetőknek 1—2 frtnyi tiszteletdíj adatott. Pfarr'nofrait. °) V. 1. 267, 46. sz. a.: „ ...........Wir können nit umhin Euer k. Majestät mit innerl ichem Seufzen und Schreien in aller Unterthänigkeit zu klagen, dass uns nnnmal auch die windischen Predicanten benommen, und ist nun bei uns die Kirchen öde, das Christenthum aufgehoben, und alle Polizei zerrüttet, daraus folgt, dass die armen Kinder ohne Tauf, und wir Alten ohne Gottes Wort wie die Heiden und Unchristen sterben, dergleichen der gemeine Pöbel ohu einige christliche Unterweisung wie das wilde Vieh dahin lebt. AVas solches für .Jammer, Trübsal und Herzleid, das haben Eure k. Majestät fürnemlich und ein jeder treuherzige Christ zu ermessen" — stb.
