Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

42

Az érsek nem bírván snját tekintélyével a bányavárosok hatóságainak ellenszegülését megtörni s ezeknek lelkészeit engedelmességre kényszeríteni, a királyhoz folyamodott, s ettől rendeletet kieszközölt, melyben a nevezett hatóságok az érsek iránt tanúsított magaviseletükért szigorúan megrovatnak s arra utasíttatnak, hogy valahányszor az érsek lelkészeiket maga elé idé- zendi, ezeket küldjék el hozzá, s hogy a dékánokat, kik az egyházközségek megvizsgálásával fognak megbízatni, illően fogadják '). E rendelet következtében a bányavárosok a királyhoz föliratot intéztek, melyben kijelentették, hogy lelkészeiket akár Ő Felségének akár az érseknek színe elé állítani készek, ha ezeknek O Felsége nevében kiállított salvus conductus adatik; ezen kívül meleg szavakkal esedeztek < * Felségéhez, ne engedné, hogy az „evangéliumtól“ megúsztassanak, melynek tanai 80 év óta az ő és gyermekeik szívében oly mély gyökeret vertek, hogy sajgó fájdalom nélkül onnan többé ki nem irthatok * 2).

Ily elhatározott hangon nyilatkoztak a bányavárosok 0 Felsége és az esztergami érsek előtt, nyíltan beváltván, hogy az ágostai hitvallás hívei, s hogy ez meggyőződésük szerint a szent Írással teljesen összhangzik. Bátor föllépésüket főképen szövetségük, az ebből folyó összetartásuk és önbizalmuk eredményezte; ebből magyarázható egyöntetű eljárásuk is, melyet nem csak politikai tekintetben, hanem a vallás dolgában is tanúsítottak. Minden fontosabb ügyet közösnek tekintettek, s egymásnak tudtára adták, megbeszélése végett közgyűlést tartottak s a határozatokért közös felelősséget elvállaltak.

Midőn Ferdinánd királynak most idézett rendeletét 1558. decz. 4-én egy kanonok a körmöczbányai tanácsnak kézbesítette, s arra feleletet kért, következő szóbeli választ kapott: „Ó Felségének ezen rendeletét illő tisztelettel elfogadjuk; azonban mivel ez nem tüzetesen nekünk, hanem az összes 7 bányavárosnak szól: ezért ha majd ezekkel értekezendünk, megfogjuk látni, mit tévők legyünk, nehogy valamit lelkiismeretünk ellenére elkövessünk.“ Midőn pedig azt kívánta, hogy neki e felelet írásban kiadassák, a tanácstól azon megjegyzéssel visszautasíttatolt, hogy ilyesmi a bányavárosok szokásával ellenkezik. Mindezt a szóban lévő tanács még ugyanazon napon éjfél után egy órakor megirá a beszterczebánvai tanácsnak s ezt arra figyelmeztető, hogy az említett kanonoknak, a ki út közben van Beszterczebánya felé, hasonló választ adjon A városi hatóságok példáját a bányavárosok lelkészei

') V. 1. 2G7, 65. sz. a.

2) V. 1. 2G7, 5G. sz. a. „ . . . Obsecramus per sanguinem salvatoris nostri Jesu Christi, ut S. Caesarea Majestas vestra de nobis tamquam fidelibus subditis clementer statuat, neve permittat, ut a pura evangelii doctrina, quam nos a triginta annis snscepimus, et quae in animis liberorum nostrorum multorumque aliorum hominum ita radices egit, ut nisi cum vulnere conscientiae tolli non possit, per quemcunque dimoveamur. Hoc et deo gratissimum erit officium, et caesareo fastigio dignum,nobis vero salutare et ad harum civitatum totinsque provinciae huius pacem et tranquillitatem conservandam imprimis accomodatissimum“.

:l) V. 1. 321, 92. sz. a.: Es sollen Énre Herrschaften nicht gedenken, dass wir uns trennen wollen. Hoffen auch, er (t. i. a kanonok) solle mit dieser Antwort nicht wissen, wer ihn geschoren bat“. Máskor a bcszterczebányai tanács ezt írá a körmöczinek: „Wir