Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
37 meg ily módon, s hogy az egyházi drágaságok közűi sokat elzálogosított s elidegenített1). Azt kellene hinnünk, hogy Steger ily hiteles adatok alapján hivatalától letetetett; korántsem: oly becseseknek találtattak egyéb szolgálatai, hogy az ispotály birtokán kivid később a zólyom-lipcsei plébánia jövedelmének élvezetével is megjutalmaztatott. A most elbeszélt bonyodalmaknak másik főszereplője Hohenwarther Farkas, miután fönt említett terve dugába dőlt, szintén a kath. egyház karjaiba veté magát, hogy ennek segítségével a városi tanácson bosszút álllias- son 2). 1559. aug. havában Nagyszombatban ünnepélyesen áttért kath. vallásra, s ezen alkalommal a többször említett káptalantól a beszterczebányai tanács ellen oly tartalmú idézést kieszközölt, melynek alapján ennek következő vádpontokra kellett felelnie: hogy mért nem tesz az ispotály kezeléséről Hohenwarther előtt évi számadást és mért tart az utóbbi intézetben lutheránus káplánt. Midőn a város követei, kik ezen időtájban Bécsben jártak vala, hazatértükben szept. 10-én Nagyszombatba jöttek, a káptalan előtt kijelentették, hogy Hohenwartherrel, kinek fekvő birtoka nincsen, csak akkor bocsátkozhatnak tárgyalásokba, ha ez a törvényszéknél előbb kellő biztosítékot fog letéteményezni; úgy látszik azonban, hogy a városoknak e kifogása a törvényszék által el nem fogadtatott. A második tárgyalásnál okt. 29-én a város ügyvéde az első vádpont ellen azon ellenvetést tévé, hogy a Stegerrel kötött szerződésben nincsen szó arról, miszerint a város az ispotály kezeléséről Hohenwarthérnék köteles volna számot adni, s kérdé, mi joggal avatkozik ez oly ügybe, melyhez semmi köze. A második vádpontot maga Hohenwarther időközben úgy módosította vala, hogy a város az ispotályban most egyáltalában ') Schemat. histor. 147. 1.: „Deinde ibidem visitavi hospitale, ubi Raphael Steger hospitalariiis regit ecclesiam suam negligentor. Habet quidem paramenta, Eucharistiam in ciborio; non habet tamen chrisma et oleum. Nec tenet aquam benedictam. Ut intellexi non celebrat missam bis per integrum annum. Habet in ecclesia sua missalia vitiata, more lutherano detorsa, nnnrn illorum adhuc in aestate in ecclesia sua vidi manu sua vitiatum. Illud tamen modo abscondit, et nec ad mandatum Domini Vicarii sub poena excommunicationis ad eum datum voluit offerre ad eundem dominum vicarium deferendum. Aluid missale non tamen manu sua vitiatum, sed alterius, accepi et portavi mecum. Non orat, gloriatur tamen so breviarium habere. Ex regesto clenodiorum ecclesiae suae, accepto a civibus, exegi ab eodem Raphaele rationem de clenodiis ecclesiae. In qua ratione vidi multa ex eisdem clenodiis et rebus argenteis et aliis deesse. Neque massam argenti continentem marcas 18 et ultra cum aliquot pisetis ad mandatum R. D. Vicarii sub poena excommunicationis ad eundem datum milii offere potuit. Respondit eam non habere prae manibus, sed in longinquo cum aliis rebus suis contineri. Dicit posse se coram Rs. I). Vestra in synodo defendere. Ego autem a multis et civibus et sacerdotibus intellexi, massam illam ipsum Raphaelem consumisse.“ 2) A tanács Hohenwartherröl 1560. okt. 11-én így nyilatkozott: „Wolfgang Hohenwarther . . . hat Tag und Nacht weder Rast noch Ruhe oder Frieden, bis dass er uns dämpfe ...........Er ist vom Evangelium abgefallen, wie solches der Actus zu Tyrnau, da e r revocirt und sich wiederum mit Gesang und Kerzen in das Pabstthum einleiten hat lassen, aufweist .... Er hat die ihm unterwürfigen Bauern wider uns erregt, dass sie uns die schuldigen Kirchendienste nicht leisten sollen, weil wir keine kath. Priester hielten. Daraus erscheint, wie sein Herz voller Gift, Grimm und Hass wallet, ja ganz rasend und unsinnig ist.“ — V. 1. 267, 46. sz. a.
