Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
34 ismerése nélkül kiadatott, 1559. jun. 1-én visszavonta1); jnn. lü-én pedig az alsó-osztrák caueellária a tanácsnak újból meghagyta, hogy a bérleti pénzt Ilohenwarthernek fizesse ki, azon módosítás hozzátételével, hogy az utóbbi e pénzt nem munkára képtelen bányászok, hanem szegény polgárok eltartására fogja fordítani. Ennek ellenére a magyar cancellária Steger sürgetésére jul. 16-án a tanácsnak szivére kötötte, hogy a többször említett szerződést az abban megszabott büntetés terhe alatt köteles megtartani, s a bérletet senkinek másnak ki ne fizesse, mint az ispotály igazgatójának; másrészről ismét az alsó-osztrák cancellária Hohenwarther szorgalmazására jul. 24-én a bányászoknak meghagyta, hogy a polgároknak fizetendő tartozásaikat a bérleti összeg erejéig a kincstári pénztárba kell befizetniük, míg Ő Felségétől más rendelkezés nem tétetik. E rendelet ellen a tanács és Steger közösen folyamodtak Ferdinand királyhoz2) és a magyar cancelláriához; ekkor megint az utóbbi 1559. szept. 3-án megerősítő Ferdinánd királynak ez ügyben kiadott parancsát, mely 1558. jul. 28-án kelt3); a király pedig a tanács néhány tagját és Stegert maga elé idézé, hogy a szóban levő ügyről személyes jelentést tegyenek, ellenben Ilohenwarthernek meghagyd, hogy a letartóztatott adósságokat a polgárságnak fizesse vissza. Midőn a város küldöttei e rendelet következtében líétsben megjelentek, a bányászoknak ugyanekkor ott időző követségével találkoztak, mely őket minden módon arra ügyekezett rábírni, hogy az ispotály bérének a kincstári pénztárba való beszolgáltatásába beleegyezzenek, és miután ezt tenni nem akarták, felindulásában őket nemcsak szóval, de tettel is bántalmazd. Ekkor e bonyolódott ügynek új fordulatot adott Oláh Miklós érsek; ugyanis 1559. okt. 16-án maga elé hivatván Stegert. arra intő ezt, hogy a világban czéltalanúl ne kóboroljon, hanem az ispotályban tartózkodjék s hivatalának éljen. Ennek következtében Steger Ferdinánd királynál kérelmet nyújtott be a végett, hogy a bérlet idejének lefolyása előtt az ispotály birtokába visszahelyeztessék, s e kérelemmel czélt is ért. Ferdinánd király az említett év nov. 5-én elrendelő, hogy az ispotály Stegernek átadassák s ez által többé senkinek ki ne béreltessék; egyúttal az utóbbit arra figyelmeztető, hogy magára vállalt igazgatói működésének színhelyét többé el ne hagyja, hanem kötelességeit ottan híven teljesítse; Hohenwarthert pedig ismét arra utasítá, hogy a letartóztatott bérletet Stegernek megtérítse, s jövőben egyházi ügyekbe ne avatkozzék4). A tanács hivatkozván az ilyen módon mellőzött szerződésre s az ennek megszegéséért fizetendő nagy bírságra, vonakodott az ispotály átadásába beleegyezni; de Steger panasza következtében 1560. jan. 27-én ezen átadás végrehajtására új királyi parancs által kötelez- tetetí. Ekkor követek által ügyekezett a királyt máskép informálni s más elhatározásra bírni; azonban az érsek s az ugyanekkor Bécsbcn időző Steger 1) V. 1. 74, 56. sz. a. 2) V. 1. 74, 35. sz. a. 2) V. 1. 74, 54. sz. a. 4) V. 1. 74, 55. és 74, 36. sz. a.
