Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
16 szokásos járulékokon kívül 2 frtnyi heti fizetést kikötött; az év közben bejövő offertorium a szegények számára föntartatott. — A tanács a plébániai jószágot nov. 13-án átvette s ezen intézkedés által végrehajtotta Faber Egyed intéseinek egyikét. Hogy pedig a város területén lévő összes egyházi javak kezelésére szert tegyen, a Fugger család bányahivatalnokait rábírta, hogy a Szt. Erzsébettől elnevezett ispotály fölött való pártfogói jogot reá ruházzák. Ezen intézet birtokáért legtovább s leghevesebben folyt a harcz a prot. városi tanács és a kath. klérus közt, s később is, midőn az utóbbi az elveszített tér visszafoglalásához készült, ezen intézetet szemelte ki magának első támadási pontúi. A nevezett ispotály a 13-ik században keletkezett s 1303-ban egy nagylelkű polgár, Caroli Péter által tetemes birtokkal megajándékoztatott. A derék ha- gyományozónak holt tetemei az ispotály templomában feküdnek eltemetve *). Midőn a város 1526-ban a föllázadt bányászok által elhamvasztatott, az ispotály épületei is a tűzvész martaléka lettek, melyeket azután a szomszédságban fekvő királyi bányák bérlői, a Fugger és a Tburzó család saját költségükön újra fölépíttettek. Ezen áldozat fejében és mint a kincstári bányák bérlőire az utóbbiakra ruháztatott a nevezett ispotály fölött való pártfogói jog, melyet azok nevében bányahivatalnokaik gyakoroltak, megválasztván az ispotályi igazgatót („rector hospitalis S. Elisabethae“) vagy is lelkészt, kinek kötelessége volt az ispotályban eltartandó 24 szegény polgár testi-lelki jólétéről gondoskodni. Ezen hivatalnokokkal s az ekkori ispotályi igazgatóval lépett a tanács érintkezésbe ama pártfogói jog megszerzése végett. Az ekkori ispotályi igazgató Kindermann Kristóf a protestan- tismusnak határozott híve volt; ez meg akarván nősülni, egyszersmind pedig testi gyengélkedés által indíttatván már 1540-ben hivataláról önszántából le akart köszönni, azonban a Fuggerek főbányahivatalnoka, Franck János rábeszélése folytán e szándékától egyelőre eiállott. E hivatalnok és társa Dürenschwamm János 1543. márcz. 3-án beleegyeztek a magok részéről a tanács kívánságába, s megígérték, hogy a szóban lévő pártfogói jognak a város részére való átruházását uraiknál ki fogják eszközölni. A következő év szept, 28-án Kindermann Kristóf megnősült, s okt. 8-án hivatalát letette. Ezen alkalommal a nevezett hivatalnokok uraik nevében a szóban forgó pártfogói jogról ünnepélyesen lemondottak azon föltétel alatt, hogy Ő Felsége e jog átruházásába beleegyezik. A városi tanács e czélból már előbb lépéseket tett volt, Prágába küldvén a jegyzőt, Steger Mihályt, ki a tanács kérvényét 1544. jul. 25-én a királyi udvarnál beterjesztette; de e kísérlet sikertelen maradt, mivel a királyi titoknok, Oláh Miklós, a kérvényre adott feleletben arra utalt, hogy a szóban lévő pártfogói jog a Fugger családot, mint a királyi bányák bérlőjét illeti. Ezért eszközölte ki magának később a tanács e családnak a nevezett jogról szóló lemondását, hogy ama kísérletét annál sikeresebben megújíthassa. Előbb azonban a jegyzőt Sziléziába küldte, hogy Kindermann helyére „jó életű, művelt és nőtelen“ lelkészt keressen, kiről a királyhoz beküldendő kérvényben említés tétethetnék. A városi jegyző okt. 11-én útnak ') „Petrus Caroli iu hospitali sepultus requiescit.“ Y. 1. „Stadtbuch.
