Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877

A beszterczebányai ág. h. ev. egyházközség története.

A beszterczebányai ev. gymnasium történetében, mely e tanintézetnek 1874/5 és 1875/6-ik évi értesítőiben megjelent, az első szakasz a hitújításnak Beszterczebányán való elterjedését tárgyalja s az 1540-ik évnél végződik, a midőn a Protestantismus diadala e városban már teljesen biztosítva volt; a harmadik szakasz pedig a beszterczebányai ev. egyház és iskola üldöztetéséről szól s az 1684—1678-ik évig terjedő időközt foglalja magában. Ezen közlemény félbeszakított szálait szándékozom jelenleg újból fölvenni, föladatomul tűzvén ki, hogy az elszórtan fönmaradt egyes adatok foszlányait összefüggő egészszé összeszővén a megalakúit beszterczebányai ev. egyházközség múltjának eddig ismeretlen részleteit föltárjam

Az ide vágó adatok kiváltképen egy kútfőből merítvék, Beszterczebánya városa levéltárából; csak is azon királyi rendeletek, érseki átiratok, különböző levelek, községi határozatok, egyházi számadások és egyéb följegyzések, melyek e levéltárban föninaradtak, s e tárgyra vonatkoznak, tették lehetségessé e sorok megírását. Ezen kívül főképen a későbbi időszakra nézve nagy hasznát vettem ily czírnű kéziratnak: „Memorabilia ecclesiarum evangelicarum in comitatu Zoliensi“ * 2), mely a zólyommegvei ev. egyházközségek lelkészeinek s tanítóinak névsorát időrendi sorozatba összeállítva s életrajzi adatokkal ellátva tartalmazza. Tervezője s részben szerzője is Lacsny György volt, ki 1783 óta Libetbányán, 1795 óta pedig Körmöezbáuyán mint lelkész működött, s kinek sajátkezű kézirata a beszterczebányai, libethbányai és zólyom- lipcsei egyházközségeket illetőleg külön is fönmaradt, miről következő oda csatolt jegyzet tanúskodik: „Scriptura ista est Georgii Lacsny, Y. D. M. Libethensis, postea Cremnitziensis.“ Lacsny művét Chaluplca Ádám, 1792 óta felső-lehotai lelkész bővítette, ki e czélból az egyes egyházközségek lelkészeivel kiterjedett levelezést folytatott, s az ezektől nyert dolgozatokat egyes esetekben a műbe változatlanúl bekebelezte. Az utolsó ily ezímű fejeú Utólagosan meg kell jegyeznem, hogy Miklós plébános, kinek halálozási évét összevetés alapján 1529-re tettem, valóban ekkor balt meg; ezt bizonyítja az egyházi gondnokoknak ezen évről szóló számadása, melyben a következő följegyzésre akadtam: „Leutengeld (harangozásért fizetett díj) für Magister Nicolaus plebanus 1 fl.“

2) Ily czíme is van: „Fragmenta historica de ecclesiis cvangelicis in comitatu Zoliensi.“ E kéziratot Tiszt. Fuchs János, zólyom-lipcsei lelkész a boldogúlt Chahipka Sámuel breznóbányai lelkész hagyatékából megszerezte s más iratokkal együtt nagy előzékenységgel rendelkezésemre bocsátotta.

1*