Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
helyetteshez forduljon. A tanács Stegernek jul. 20-án tanúk jelenlétében kijelenté, hogy egyelőre a tizedet nem fogja ugyan behajtani, hanem hogy e jogát a jövőre nézve föntartja. E siker által bátorítva Steger önzésének kielégítésére új kísérletet tett, a királyhoz folyamodván, hogy az ispotály malmaiban a megőrlendő gabonától ne szedessék mint addig a 16-ik rész, s a malátától a 32-ik, hanem hogy ezentúl megengedtessék a megőrlésért a 10-ik illetőleg a 16-ik részt követelni. E kísérlete a tanács tiltakozásán hajótörést szenvedett, mely a lakosságnak ezen kizsákmányolását el nem tűrhette. Steger azalatt harmadik kísérletet is tett bevételének nagyobbítására, t. i. a dubovai plébánia jövedelmének élvezetébe akart jutni; e végett Hohenwartber Farkast, a ki Ő Felsége nevében e plébánia fölött a pártfogói jogot gyakorolta, rábírta, hogy a dubovai Kosza Boldizsár nevű plébánosról az esztergami érseknél mint nős eretnekről („uxoratus haereticus“) jelentést tegyen, a ki nem iktattatott be hivatalába canoni módon s a rábízott lelkeket tévútra vezeti; ennek folytán Hohenwartber azt ajánlá, hogy ezen plébánia, melynek jövedelmét már az előbbi ispotály! igazgatók egyike, t. i. Kindermann Kristóf élvezte vala. Stegerre bizassék, a ki jó katholikus és két káplánjának segélyével a nevezett plébánia templomában ismét meg fogja honosítani az onnan száműzött kath. isteni tiszteletet *). E fölterjesztést Steger maga elvivé az érsekhez és személyes fáradozásával kieszközlé, hogy az érsek 1560. apr. 23. Kosza Boldizsár elmozdíttatását elrendelő s az említett plébánia birtokát Stegerre átruházá. Ekkor Kosza B. önvédelme végett Steger ellen vádlóként föllépett, s az esztergami káptalannál vizsgáló bizottság kiküldését kieszközlé, mely a tanukat, kik Stegernek förtelmes s paphoz nem illő életéről bizonyságot tettek, 1560. okt. 22-én Zólyom-Lipcsén kihallgatta. A vizsgálat oly dolgokat derített föl, melyek e helyén nem közölhetők; csak azt az egyet említem meg, hogy Steger István nevű, lengyel születésű káplánját, ki később micsinyei lelkésznek megválasztatott, saját gazdasszonyával összeházasította s a lakodalom költségeit is ő maga viselte 2). E tény sajátságos színben tünteti föl Stegert, a ki Kosza Boldizsárt a miatt bevádolta, a mire ő saját káplánját rábírta. Azonban Steger romlottságának nagyságáról és az ő szívtelenségéről főképen azon egy tényből képezhetünk magunknak világos fogalmat, hogy tulajdon anyját mostoha apjától elválasztotta, s míg az utóbbival dőzsölt, amazt magától eltaszította. Ily erkölcsi romlottság mellett igazi vallásosságról sem lehetett nála szó, és a kath. egyházért való tüntetőleg tanúsított buzgólkodása csupa önző képmutatás volt. Erről Zathay Balázs, zólyomi fődékánnak hivatalos jelentése is tanúskodik, ki 1561-ben Oláh M. meghagyásából a felügyelete alá bízott egyházközségeket meglátogatta s ezen alkalommal arról meggyőződött, hogy Steger kötelességeit elhanyagolta, évenkint alig tartott két misét, papi imádságait nem végezte, az ispotályi templomot szentelt vízzel és olajjal el nem látta, s lutheránus liturgia mintája szerint megcsonkított misés könyvekkel bírt, melyek közűi egyet ő maga csonkított vala *) „1560, feria quarta majoris hebdomadis.“ 2) E nőnek s más személyeknek nyilatkozataira a hallgatás fátyla legyen borítva.
