Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
32 az érseki helyettes által a zólyomi, hajniki és szalatnai plébánosok tettleg megbízattak. — Ilyen módon egy perből tulajdonképen kettő lett, mivel mindkét fél vádló s egyúttal vádlott is volt. A tanács kéz alatt másolatban megszerezte magának az ellene kihallgatott tanúk vallomásait, s egyszersmind hivatalos másolatot is követelt, melyet azután ama másolattal összehasonlított. Az egész ügy igen gyanús szint öltött magára s nagyon bonyodalmassá kezdett válni, kivált midőn egy fontos okmány, mely e pörre vonatkozott, bizonyos városi tanácsos által, ki Stegerrel baráti viszonyban állott, állítólag elveszít- tetett; a tanács tehát, hogy nagyobb bajnak elejét vegye, s az egyházi törvényszék kedvezését magának megszerezze („dass sie günstige indices und Beförderer hätten“), az érseki helyettesnek 4'/2 márka ezüstöt, Egyed czim- zetes püspöknek pedig 2 márkát küldött tiszteleti adományképen („Verehrung“). — Febr. 17-én ismét megkezdődtek a tárgyalások; a tanács ügyvéde beszédében fölemlíté, hogy a város saját serfőződéje számára s egyéb szükségleteinek födözésére néhány száz mérőből álló gabonakészletet kénytelen tartani, mely részint saját terméséből kikerül, részint pénzen összevásároltatik; miután pedig saját malma is van, minek vitetné megőrlendő gabonáját idegen malomba; továbbá azt állítá, hogy Steger a szerződést becstelen tetteinek leplévé akarja tenni, holott pedig e szerződés a tanácsot nem kötelezte arra, hogy uiegfedkezvén esküben elvállalt pártfogói kötelességeiről az ispotály vagyonának elidegenítését és Stegernek s eziinboráinak garázdálkodását hallgatva eltűrje. — A további vitatkozásnak véget vetett a törvényszék, keresztény békülékenységre intvén a két félt, minek következtében ezek közt oly egyesség jött létre, mely szerint Steger az ispotályt a városnak évenkint fizetendő 200 írtért 5 évre bérbe adta, mivel ő maga az esztergami érsek beleegyezésével olasz egyetemekre szándékozott elmenni, hogy magát ott a kath. theologiábau jobban kiképezze. E szerződés 1557 jun. 14-én az érsek és ennek helyettese által megerősíttetett s a két félnek kiadatott; tartalmának egyik pontja által a tanács köteleztetett, hogy az ispotályban kath. káplánt tartson; a végén pedig kiköttetett, hogy ha jövőben valaki a két fél közt egyenetlenséget akarna előidézni, ezek e kísérletet egymásnak tudtára adják, és hogyha a város (3 Felségénél vagy az érseknél jövőben bevádoltatnék, Steger annak védelmére keljen. E szerződés megszegésére ismét 10 márka aranyból álló büntetés megállapíttatott. Ekkor a városnak új ellensége támadt a kincstári rézbányák igazgatójában (Verwalter des Kupferhandels“) Hohenwarther Farkasban, ki az ispotályt a város befolyásától elvonni és saját felügyelete alá hozni akarta, és pedig azon czélból, hogy ezen intézetből a polgárság kiszoríttassék, s annak jövedelme munkaképtelen bányászok eltartására fordíttassék. E czélból először lépéseket tett az udvarnál, hogy az előbb említett szerződés a király által meg ne erősíttessék, azt állítván, hogy a város az ispotály földjeit magának elsajátítani akarja, s egyúttal Stegert bevádolván, miszerint egy részletekre osztott ispotályi rétet egyes polgároknak oly engedelemmel bérbe adott, hogy azt kertekké átváltoztathassák. Azonban a király az érsek iránt való tekintetből 1557 jul. 6-án ezen szerződést külön leirat által megerősítette.
