Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1877
14 népéit is megtörték, beérvén azzal, ha a hívek a szentek közbenjárásáért többé nem imádkoztak '). Az isteni tisztelet, a mint azt Francik Bertalan átalakította, még sokban hasonlított a régi miséhez; a pap az oltár előtt díszöltönyben jelent meg, oldala mellett ministráusok segédkeztek s a régi liturgiából sok megtartatott („missalia vitiata, more lutherano detorsa“)2); mindamellett azonban lényegileg különbözött ezen isteni tisztelet a misétől, mivel a pap fun- ctiója nem bírt többé áldozati jelentőséggel, s a hívek, hogy az isteni kegyelemben részesüljenek, mindig magok járultak az Úr asztalához, mely számukra minden vásár és ünnepnapon terítve volt, s mivel a pap tevékenységének tetőpontját a prédikáczió képezte. Az isteni tisztelet a nagy vártemplomban német nyelven, a mellette lévő kápolnában, mely később a mostani tót templommá kiszélesittetett, tót nyelven megtartatott; az úr vacsora két szín alatt kiszolgáltatott, a megáldott elemek elevatiója, melyet Luther ajánlott, elhagyatott; a ciboriumban nem tartatott megáldott ostya, mivel a transsub- stantiatio tanának elvetésével a megáldott elemek mágikus hatása is tagadtatott, s azok imádása roszaltatott; épen oly kevéssé tartatott a templomban szentelt víz („fons baptismalis“) és olaj.3) — Ezen változtatások azonban nem hozattak be egyszerre és rohamosan, hanem csak lassan és lépésenkint, nehogy a lakosság egyetértése felekezeti szakadás által megzavartassék. Francik Bertalan működése Beszterczebányán csak 154‘2-ik év végéig kiterjedt;4) további sorsáról semmit sem deríthettem ki. Ekkor már a plébá- nosi állomás be volt töltve. Ugyanis miután Faber Egyed meghivatása sikertelen maradott volt, a tanács a városi jegyzőt, Steger Mihályt Sziléziába küldte, hogy e hivatalra alkalmas egyént keressen. Ennek ajánlása folytán a tanács 1541-ben Hanko Mártont, freistadti lelkészt megkínálta az említett hivatallal, ki ennek elfogadására azon föltétel alatt késznek nyilatkozott, ha a prédikátori teendők külön egyénre bízatnak, mivel beteges állapotánál fogva azoknak rendes elvégzésére képtelen volna. Azt irá a tanácsnak, hogy feje már elgyengült, emlékező tehetsége apadó félben van, s szemei hajdani élességüket elvesztették; „pedig mily éles it életű most a világ, azt minden ember láthatja, különösen pedig a prédikátorok mindennap tapasztalják“; egyszersmind biztosítékot kért azon esetre, ha akár testi akár szellemi elgyengülés következtében a plébánosi hivatal viselésére alkalmatlanná válnék, hogy akkor a tanács további eltartásáról vagy kápláni hivatal fölajánlása által, vagy más módon gondoskodni fog. Az isteni tisztelet szertartásait s énekeit illetőleg úgy nyilatkozott, hogy semmit sem fog elvetni, a mi az Isten igéjével össz’) L. v. Rauke: „Deutsche Geschichte im Zeitalter der Reformation.“ II. k. 312. 1. 2) „Schematismus historicus“ 147. 1, 3) „Schematismus historicus“ 147. 1. 4) V. 1. Protocollum actionum juridicarum a. 1542. — „7. Dec. hat Herr Bartline Prediger vou Herrn des Raths wegzuziehn Urlaub genommen, noch bis neu Jahr zukünftig zu dienen bewillet, und nit weiter.“ —• „Den 19. Dec. ist von Herrn des Raths beschlossen worden, mit dem deutschen Prediger zu handeln, dass er von dato über das Jahr hie bei königlicher Bergstadt verharre; wo nit, so mag er seinem genommenen Urlaub nach ziehen, wo er hin will.“
