Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

4

m/iu (8-40 s többször) = (Her.-nál ez is előfordul 1*181,1).

TOpLTjjrsx-csM (8*109,1 s többször) = igen fájlalok; szerkesztetik a dolog dativusával, a személynek pedig genitivusával.

aívv) (3-74; 8.112) = aívop. — oxpsTrxocpópop (8* 113) = torquatus.

v]j£ko<popoc (8* 113) = karpereczet viselő.

lyxoxop (6-73; 8-29) = xóxcp, att. opy<í; néhány költő ellenben melléknévnek használja, dühös, agyarkodó értelmében.

yYjcx.su (7-190) = földet bírok; — apfp'.cßae«] (8*81 ; 4-14,l) =

afJxpiffßYj'xYjGip.

p.£xapc.óo) (8-65,4) = ij.sxstjp&o.

rcpóxaxs (1*111,4; 8*65,1) = az ióniai rupo'xa, az att. e'jjúp.

voij.at.op (2‘49; 4-104) = att. vófup.op. ayspoip (7-48 s még néhányszor) = összegyűjtés.

xp'.cpa'c.op (5-l,2 s többször) = trifarius, Hóm. xpÍTcXap (II. 18480) utt. xpt- TtXáaop. — Sapa'ciop (1*18 s többször) att. öuda'ffiop (S’-Xtjcxop IIer. is, 4*68,1.)

X'.traívu (6'28; 7-25) szükséget szenvedek ; és sok más.

Hangtan.

Magánhangzók.

A magánhangzók a nyelvnek legváltozékonyabb elemei. A változások, melyeket azok Herodot és Homernál szenvedtek, a következőben állanak.

Hanghosszitás (sxxasip).

1. á helyett vj-t találunk a következő szavakban : Taváypujv (Her. 9"15,1) att. Tavaypáv; 5t.TCXiqat.op (4-68,2), TcsvxaioXvjaiop, (6-13), TroXXaTcXYj'oiop (3-135);. att. SucXáötop, ravxairXáaiop, TOXXaitXáciop. Homernál: xvíggyj (Od. 17-270) ISxúXXyj (Od. 12-85) xvtlucá és 2xúXXa helyett.

Különben megjegyzendő, hogy a rövid a kivált a szó végén az ióniai szójárásban sem szenvedett változást; p. o. öíaixa (Her. 1 ■ 157), s'xiSva (4-9,1) p.oípa (1‘75) stb.

2. a meghosszittatott at-vá: áyaíop.ai (8 69; Odyss. 20"16) aya'opat. helyett, att. á'yapai. Homernál: roxpaí, att. Ttapá; Tcapaißa'xYjp (II. 23H32); mint tulajdonnév napaißaxYjp Herodotnál is, 5-46.

3. e—vj-vá: Vjup (Her. 7-167; Od. 2-434) att. sup.

4. s—s’.-vé: siXíoau (Her. 4-34) att. és Hom.sXísaw; Sisipúo (7*24); att. öispúo, Hóm. vegyesen s’.púu (Od. 23*151) és spúu (Od. 5"484); sívsxa és sl'vsxev (7*24; 7-36,1) att. E'vsxa, svsxsv; Homernál az ióniai és az attikai alakok is előfordulnak (11. M74; 1-94; Od. 17-288) -xswóp (Her. 7-131), att. xevóp; Homernál mindkettő (II. 3-376; Od. 22-249); peívop (120; Od. 7-32), gswooftai (6*21), $eivLXÓp (1-135) |sw£yj (1*19); att. ps'vop stb.

cxsivóp (8*31); GxsivóxYjp (4-85); att. oxevo'p, cxsvo'xyjp; Homer e szavakat nem használta; de előfordul nála oxsivarop (II. 7143; cxsivóp és o^-ból összetéve).

eípuxsu vagy eipuxáu (Herodot 3*119,2; 3*62) att. spuxáu; Homernál az utóbbi: Od. 15"423; a többi helyeken az ióniai alak. — sípodat (1 *27)