Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876
21 jelen, aligmult és az úgynevezett összevont jövő időt; p. o. TOxfiroixo (II. 10 204, opt. aor. II. med.) att. lußroito; á'papov (11. 12’105, aor. II. act.) xsyap7jas|xsv II. 15'98, a-ás fut. inf. a) stb. b) Magánhangzóval kiváltképen pedig kettőshaugzóval kezdődő igéknél ezen hangzók meghosszittatása, mely az attikai nyelvben a redupli- catiót helyettesíti, vagy is inkább annak egy faját képezi, Herodotnál sokszor elmarad: áycmSaxa'. (9'26), att. r(yMt.aij.svoi s’.cí; spspyaöp.svov (5'29), att. £^6ipyaűiJ.svov; sXxuapivop (9'98), att. eíXx’jap.svop; cÍxy,[j.svmv (l-27,2) stb. Homernál ez csak következő 3 igénél történik: avwya, á/.ayij.í'voc, aX'.fíjp.svo; (Od. 4-807); ezek a jelen idő jelentésével bírnak; az utolsó egyszersmind a jelen időnek megfelelőleg bangsűlyoztatva van. c) Sajátszerü Herodotnál: sTraXiXXóyr^o (1*118, 7caX(.XXoysM-tól). Hogy ez régenmult idő, az a szövegből kitűnik. Reduplicati ója nincs. d) p.£^Í7)[u múlt idejének szenvedő alkatú részesülője rendhagyó reduplicatióval bir Herodotnál: p.s[j.sx!.;j.évop (6*1; 7'229,1; mintha e szó nem volna u.sxá előjáróból, és wjfu igéből összetéve); att, p.s’ä'sipivop. e) Homernál más sajátszerü eltérést is lehet észrevenni a megkettőzést illetőleg; nevezetesen két igéhez 5st szótag járul megkettőzésképen .- SsíSsyp.ai (8s£xuv;j.!.-től) és Ssfóoixa vagy 8sí§ia; att. SsSEiyp.oo., SsStxxa vagy Ss'Sia; Ss/op.ai. igénél pedig hiányzik néha a reduplicatio : Ssyp-at., Ssyaxai, Ss'/asvop. Személyragok és köthangzók. a) A személyragok és köthangzóknál az összevonás sokszor elmarad. (1. összevonás). b) Az inf. aor. II. act. Herodot és Homernál sokszor ££tv-re végződik : Siaxapiew (2-139,1), togseiv (2-141,2), sp.ßaXss'.v (Od. 4-298); att. S'.axa[j.sívstb. c) A cselekvő alkatú régenmult idő ragjai Herodot és Homernál: £<x, sáp, es, és (Herodotnál) £axs. Ilyen a többi személyeknek megfelelő ragok hiányzanak. P. swj-esc ; fjSsa (2-150,1), -fjÖEs (2400), sxexsóxes (344), gocoXm- Xex£e (3-74), gotoXmXes (3420), ótojtcss (7'208,2), auv-f)Ssax£ (9 58), exs^'too, (Od. 6-166); 7tsxo&£a (Od. 4‘434), y)8es (II. 2-408). Homer a harmadik személy számára (az utolsó példát kivéve) vagy az attikai ragot E'.-t vagy £iv ragot használja: íczry.zv) (II. 23'691), ßsßX^XEW (Od. 22'275). d) A szenvedő s középalkatú idők többes számú harmadik személye Herodot és Homernál igen gyakran axa'., a-o, ritkábban Eaxai, savó ragot kap. Csak a jövő idő, a kötmód és a középalkatú jelentő módú gyenge aoristos ezen íróknál is mindig a rendes ragot kapják. — Péld. Tcszovsaxat. (2-634), syEvsairo (P214), sx&saxo (1419), sx5t.8óaxai (2'47), XExXsaxat, (2-164), áiraSESs'/axai (2-65,l), EaxsuáSaxai. (2"138,1), zpsasxsxáyaxo (2-175,2), sp.£p,vsaxo (2404,1), sEXiyaxo (7'90), EOxáXaxo (7'90), Siscpßrapaxo (8*90,1), áxíxaxo (7453), vsjxoíaxo (4'99,3), ßsßXTjaxai. (Od. 11494), púaxo (Od. 17-201), ßiwaxo (II. 1P467) stb. Ezen ragok ritkábban használtatnak a jelentő módú múlt és régenmult időben. Az utóbbi két időben az attikai prózában is bir néhány ige e ragokkal: scpírapaxai, XExáyaxai, sxsxayaxo.
