Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

15

att. áXXuv 'íjP-ípuv; ro’jtsMv tmv áixaOíMv souaswv SiYjxoffiswv xal s^axic/O-X'.scjv xaí 8'.cjJ.’Jf'.£(i)v (1'32,2), txüxswv (ugyanott,), ruuXáov (II. 12"340), jkupéwv (Od. 21191.) — Homernál: áyopáwv (II. 2"275), stb. Tpo9aXsu5v (II. 12'339),'2xa'.(5v (II. 3'263). — Herodotnál : exspwv xaaaop.svov tcoXíuv (II. 2"137), upsxspwv (4'114), síiXsufxsvov (2'76); ellenben: p.axop.svswv (ugyanott).

A többésszám tulajdonitója eredetileg aim-ra végződött. Ezt Herodot és Homer íjta-re változtatta, Homer pedig azonkívül néha yjs-szé rövidítette. Az utóbbi néha, de csak ritkán az attikai ais (rövidített) végződést is használja: exTjCÍTjC. (2'20), u.a'jx'.Xvr(,c'. (j.axprc. (l'l), aucrpi (ugyanott), IlspotjC'- (1"5), áp/poTsp-flaf. x-ijai pioípYjai (4'125), xoXX7]T^aiv sii;scx-tj; cavíSscjöw (Od. 21'137), á9pa8ÍY)ö!. (II. 10'350), yXowpopyjai, (II. 11'14), ßviaa-floi. (II. 1187); sv ßrjGGyc (II. 3'34), áxxaíp (II. 12"284).

7. A többi ejtések Herodot és Homernál úgy képeztetnek, mint az attikai nyelvben, azon különbséggel, hogy az egyes számban a hosszú a. mindig 7j-vá változik (1. hangcsere).

8. áx.iváx^í, perzsa nyelvből átvett szó, mint IxspóxXixov, Herodotnál következő alakokkal bir; gén. sing. áx:váxsoip (4'62), dat. áxiváxei (4'62), és áxiváxv] (8'120), acc. axiváxea (3'118) és áxwaxTjv (7"54), acc. pl. ócxiva- xsac; (3'128).

II. ejtegetés.

1. Az egyes számú sajátitót Herodot néhány o?-vá végződő tulajdonnévnél so-ra képezi p.sxairXaqr.óc következtében (mintha- a nevező 7j;-re végződnék, és mintha a szó az első ejtegetéshez tartoznék) : KXsop.ßpoxs« (5'32), ’Ep^ávSpso (5-37), Báxxso (2’181). (I. I. ejteg. 2).

Homer ellenben sokszor az úgynevezett thessaliai sajátitóval él (oto-ra): xXaáírp.oío yóoió xs (Od. 24'323), ßtoxoio (II. 4’170), jtraváxo'.o (Od. 2’100) stb. att. jkaváxou stb.

2. A többes számú tulajdonitóban mindketten megtartották az eredeti végződést oiai-t: xoíat spuxai TCpvíyp.!za!,; — oü Xoyoifft, áXX’ spyoiai (5'24,1), sv Tjij.sxspcLc: 8ó,uoiöw (Od. 24'325). Homernál az attikai (rövidített) 015 végzés is előfordul: xspxop.íc(.p (Od. 24'24-0).

3. Összevont alakok mind Her.-nál mind Hom.-nál ritkák : síívon (6'105, ez Her.-nál az újabb kiadásokban az egyedüli összevont alak); össze nem vonva: suvoo? (7‘173,3), eűvooi. (8'10), vso? (II. 11 ’813), összevonva: voü? (Od. 10'240).

4. Az úgynevezett attikai ejtegetést (w<p-ra) Herodot és Homer egészen szabályszerűen hajlítják; csak Homer told néha az u elébe o-t: yaXó« (II. 22-473).

De több szót, mely az attikai nyelvben ilyen ejtegetéssel bir, átváltoztatnak 0£ végződésűre: vv)ó<g, xáXo<p; att. vson;, xáXup; Xaywp, Herodotnál: Xayó<p, Hom.nál: Xay«6$; Xsop, Hom.nál Xaós;; Her.nál mindkettő : Xecov (8’1362), Xaov (5'42).

Herodot kiváltképen tulajdonneveket hajlit az attikai ejtegetés szerint: xoő ”A£u (7-22), J'Aijuv (7-21,2), Ava^Xso (7-165).