Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

14

6. v ácpeXjtucxtxov Herodotnál nem fordül elő, Homernál szinte sokszor hiányzik, sokszor ellenben, kivált a vers végén elő is fordul: ó<p^a\lu.ot<Jiv (Od. 24'217), 8óp.o(.otv (Od. 24'264) stb. E két iró szereti a hiatust, melyet az attikai nyelv minden módon, egyebek közt a v fyskxvavuco'v segítségével is kikerülni törekszik.

Szóhaj litás.

Neveli hajlitása.

I. ejtegetés.

1. Az egyes számú nevező végződéséről szó volt a bangcseréről szóló fejezet 1-ső pontjában.

2. Az vjp (illetőleg ac)-ra végződő, himnemü nevek egyes számú sajá- titója Homernál néha ao-ra, és összevontan nála és Herodotnál e-ra is, leggyakrabban azonban nála és a nevezett írónál hozzátoldott s-nál ee-ra végződik, mely hangzók a hangsúly tekintetében csak egy szótag érvényével bírnak: "AXvao (II. 21 85), ’Afőao TuAápvao (II. 8 376), ßops'u (5’9), ’AptpTsu(4‘ 15 ; nőm.’ApioxsTjC ugyanott)*), s'Jjj.u.sXím (II. 4'47), Afosúo (II. 5'534),

Eppistu (II. 15’214), virgis« (7 99), TopSisw too MíSsco (1 '35,2), ’AXoocttso (8'35), rnjpuóvsu (4'8), Sx’JÍrso (4'10), Hp^aoraw (3'78), Kau-ßuasu (3‘80,1)? lJspffsu (7'6), HrjX-íjiáósw (II. 1*1), ’AÍSsu (Od. 12" 17), "AXtím (II. 2F83), att. voavíou stb.

3. Az ilyen (yjc:) nevek Herodotnál sokszor elhajlás (sTspoxXwía) utján a-ragot vesznek fel az egyes számú tárgyesetben. Ezen a előtt a tő a-ja s-ná változik: Bsanózex (7'88), xußspvvjTsa (8' 118), Aucayópea (6133,1), MtXTtá8sa (6’135,2), Ka;aß’jffsa (3'3,2), EuaXxt8sa (5'102), att. SearcÓTTjV stb. Homer a rendes alakkal él.

Megjegyzendő, hogy Herodot a nomina appellativa tárgyesetét, a két idézettet kivéve, rendesen képezi, p. xapapvaTTjv (6'117), ellenben a tulajdonneveknél inkább az elhajló alakokat használja. Csak az sv]p-re végződő tulajdonneveknél nem teszi ezt soha, mert akkor három kemény magánhangzó találkoznék egymással (ssa): ’Aptffrévjv (4'14). Egy szó néha kétféle alakban fordul elő: tov rújrj-j (1'8), tov róyea (1*10).

4. A kettős szám Herodotnál hiányzik. Homernál belőle csak az a-ra végződő ejtegetések ta'álhatók: xcpvavá (II. 13 201), A~psí8a (II. 116.)

5. Főnevek többes számú sajátitója Herodotnál és sokszor Homernál is sMv-ra végződik (cf. hangcsere 2, c). Homernál e mellett többször awv-ra és cőv-ra végződő alakokra is akadunk. Herodotnál csak egy szó mindig összevonva találtatik, t. i. tmv nőnemű névelő; az op, r\, ov barytou melléknevek, névmások és részesülők nőnemű sajátitóját is többnyire össze szokta vonni, bangsúlyoztatván azt a hímnem mintája szerint, mit ezen neveknél az attikai nyelv is te3z. styjC'.suv (6'140), áXXscov YjpspsMV (4'183);

*) Megjegyzendő, hogy Herodot csak e-qs-re végződő neveknél nem told w elébe «-t, mert akkor három kemény magánhangzó halmoztatnék össze (ecu).