Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

IS

összevonatása által keletkezett « elébe s toldatik : Ao|íeu (1*91,2) Ttcís« (6-133,1), t:Pccrárew (5-23,2), 'Aíöe« (Od. 12,17), "AXxeoj (II. 21-86).

A betoldott s, a mint a hangsúly mutatja, néma, azaz szótagot nem képez.

i) Homernál még több szót lehet találni, melyek hozzátoldott magánhangzókkal birnak; ilyenek p.: Ugari (II. 23*598), Is'Xóop, toxsyjvoc.' (II. 21-253) stb.

Mássalhangzók.

A mássalhangzók a nyelvnek úgyszólván szilárd csontvázát képezik. Ezek el nem változnak oly könnyen a szójárásokban sem, mint a magánhangzók. Csak a következő átalakulásokat és eltéréseket kell itt feljegyeznünk :

1. Hangcsere; a) íz helyett x-t találunk Herodotnál következő szavakban.- xóic$ (7*21,1), xóaoc, (7*27), oxoao? (7"28), xóxspo? (7'48), óxóxspof (7* 139), oxoőaTróí (9'16,1), xüc, xmc (5"30,2), oxíxug (1 *33), őxu? (8"52), zó (5"24,2), 0ÍÍX6) (7* 13), xoü (513,1), xoú (5-1,2), oxou (7’160), xjj, (5*23,1) cxy] (1'204), xoxs (5"3), oúSsxoxe (8'111), xóíev, óxóírsv (1 *35,1).

Homer az attikai alakokat használja: ~oloc, oiziaoc, -oxspcc stb.

b) Hehezetes mássalhangzó helyett keményet találunk következő- három szóban; Ssxsaítai (7*138), dizobsxea^ai (4*97,1), att. és Hóm. héyzd'tia.ip aunií (7,36,2, II. 2*208), att. aőíric; ou’xí (7*43,2, II. 15*137). att. ciyíT (Homernál ovx( a vers végén, onyi pedig a versben találtatik, II. 16*726).

2. A kemény hehezet átugrott következő 3 szó mássalhangzóinál : x&6)v (7*61), att. és Horn. yixdv; svítrauxa (5*1,2), sv^sűxsv (4*95) att. és- Hom. évxafóa, svxsiföev.

3. xx hangzók helyett, melyek iránt az újabb attikai irók előszeretetet mutatnak, Herodot és Homernál mindig aa előfordul: att. ^páxxor Her. és Horn. Tcpvjffao.

4. Assimilatio: a) avxí, áicd, stüí, xaxá, p.exá és úró elöjárók mássalhangzóit Herodot soha sem hasonitja a netalán következő kemény hehe- zethez, azaz át nem változtatja őket hehezetesekké: xaxu'xspírs (5*3), éiz (óv (4*107), Ő7roxax*iÍ!J.svo£ (7*27), pexísxo (1*12), árax'vpac (4*98), arcoSo? (3*52)^ stb. att. és Horn. xa^ujuspirev stb. Homer csak egy szónál nyom nélkül elhagyja a hehezetet: xo smcxiov (Od. 6*265) = veuffoixo?; Herodotnál 5*72 — mind, a mi a tűzhelyhez tartozik ; e szó tulajdonképen főnévvé alakult melléknév: STuaxio? (1*35,1) att. sTpsWoc (Od. 7*248).

b) Nem hasonül a néma 8 a következő p. félhangzóhoz ezen két szónál: í'8psv (1*94,1, II. 18*197), ő8(«j (6-119,2, Od. 5*59); att. tbjxev, ÓCJjltj.

5. AwXacji.aop.o'c. Herodot és az attikaiak csak a folyékony p-t kettőz- tetik meg: t'fipnrxs (5*92), 7tpo^pí£ou£ (1*32). Herodotnak nem tulajdonítandó; píffa-í]? (7*140), íaarj (7*141), ueXacaa? (7*141), mert e szavak jóslatokban fordulnak elő. — Homernál a hangkettőztetés gyakori: 9iXolap.st8*))C (II. 14*211) stb.