Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

12

donitó esetében, melyek xXsr^-re végződnek : ©sptsxoxXs'op (7 143), ©sptaxoxXáí (7'143); itt s kiiszöböltetett ki, (a nőm. ©sptpxoxXs'irjp), att. ©sptcxoxXsoup, 0sp.wxox.XsL Homernál a középhangvesztés kimutatható néhány s-qp-re végződő melléknévnél : úxepSsa (II. 17*330), 8uaxXs'a (II. 2’115), áxXs'a (Od. 4*728); az att. próza e szavakat nem használja; de svSséa s’v5sa-vá von össze.

b) Mikor sw összevont igékhez s köthangzó és aca, ao ragok járulnak, akkor a c-án kívül sokszor egy s is kiesik, a hangsúly pedig a hátramaradt s-ra helyeztetik : epYjyso (3*72,1), iroiáai, piftéat (Od. 2*202), áixcatps'c (II. 1*275). Ezek mellett igen sokszor teljes alakok is találhatók: Ss'sat (7*161), Statpssat, (7*47). Ez történik néha a folyékony igéktől (verba liquida) képezett jövő időnél is (futurum contractum): áxoXap.TCpuvsat (1'41), sucppavsa: (4*9), axoíravsat (4‘163).

c) cxov rag előtt, mely valamely eseménynek multbani ismétlődését jelöli, so igéknél néha egy s kiesik: rp/ycxs (4*200) és (újabb kiadásokban): cbiaípscxov (1*186); Homernál ez sokkal gyakoribb: mÍSsöxs (Od. 11*596), xaXsoxópvjV.

Ilyen svnkope az attikai prózában nem találtatik.

Hangíoldás.

Herodot és kivált Homer néha magánhangzóval megtoldanak bizonyos szavakat. Ilyen szavak :

a) á8sXcpso'p (1*35,2 II. 2*586), att. d8sXtpo’p.

b) ats'Xoupop (2*66), att. ai'Xcupcp. Homernál nem fordul elő.

c) qsXtop (4*40, II. 4*44), att. r'Xtcp. Herodotnál, az idézett és még vagy két helyet kivóvén, az attikai alakot találjuk; Homernál pedig az attikai alak csak egy helyen található (Od. 8*271).

d) SsvSpsov (4*21 ; II. 13*437), att. SsvSpov (ez néha Herodotnál is),

e) r.oXiiÍTVj? (5*7, II. 2*806), att. 7coXtT7)p (Homer is többnyire ezt használja).

f) Aínr)vaíi) (8.37, II. 1,200), att. ’Aír^va; ávayxat*») (1*11,3, Od. 19*73), att. ávoépcjj. E két alak az által megnyujtatott, hogy at toldatott az utolsó *7) elébe.

g) au igéknél az összevonás által támadt hosszú hangzó elébe néha s vagy o toldatik; erre Herodotnál csak néhány példát találhatni, Homernál ellenben sokat: sipwxsovxcp (5*13), opp.ewp.svop (1*36,1), ops'wct (1*99), xxswvxat (3*98,1), áicoTOipsupsvop (3*128,2), ypswvxat (4*97,1), s~txaxaxcip.swvTat (4*172), xcpc'wot (4*191), vjyopcwvxo (6*11), xcpo'wvxsp, (II. 2*542) xpspo'o (II. 7*83), svysTowvvo (Od. 1*172).

Hasonló történik Herodotnál néhány pt igénél is: oxsop-sv (4*115, Homernál is: II. 11*348), «xTucöxe'uct (3*15), ötsaxewoap (3*72)..

Homer az o és a elébe gyakran told különféle rokon magánhangzókat: opa'ap (II. 21*108) rßuoaa. (Od. 5*69).

h) Az vjp (illetőleg ac)-ra végződő első ejtegetéshez tartozó nevek «gyes számú sajátitója tulajdonképen ac-ra végződvén, ezen hangzók