Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1876

17

Ilyen nevek közül azok, melyek barytona, Herodot és Homernál néha ira, 18a vagy &a-pa végződnek, az attikai nyelvben pedig mindig iv-re: yáp'.ra (6.41, 9’107), xavvaßiSa (4-74), opvfira (4' 131), epiSa (II. 5'861), omSa (Od. 14-83), xópuíra (I). 6-472); ellenben: ftav (8-143, Od. 21-28) sptv (Od. 16-292).

3. xXsrg-re végződő összetett tulajdonnevek egyes számú sajátitójában és tulajdonító ejtésében egy s kilöketik, (1. hangelhagyás 4, a).

4. o-ra végződő tulajdon nevek tárgyesetét Herodot eltérőleg ouv-ra képezi: Ttp.o3v (6" 134), ’louv (2"4), ArjTouv (2156), att. Avjrd, ’Id, Ttjrd.

sixdv egyes számú tárgyesetét Herodot úgy képezi, mintha nevezője s’.xd volna: s’.xd (7-69)’, ellenben: sbtóva (2-143). Az előbbi alaknál tehát v kilőhetett és óa—d-vá összevonatott szabályellenes hangsúlyt kapván, (d helyett d ; circumflexus helyett acutust.)

5. up-re végződő nevek, melyeknek jegybetüje u, a többes szám tárgyesetében összevonatnak, (1. összevonás b, 6, ß); csak Aißuotp (2-55,2), nem vonatott össze Herodotnál. Homer az össze nem vont alakokat gyakrabban használja, mint az összevontakat.

6. ap-ra végződő r jegybetüt ellökő középnemti nevek az utolsó a-t e-ra változtatják át: xépsop (6‘ 111), tépec? (8'37), xépsí (9’162), répea (8'37), yspea (7"29,2), xepsov (4'183).

Csak yrjpaí-nál nem áll be ezen hangcsere: pípao? (344), yTÍpai (6‘24). E mellett Herodotnál a teljes alakok is előfordulnák: -sparos (2'82), répává (ugyanott).

Homer az a-t nem változtatja át e-ra: xvspaop (Od, 18-370), rspa'wv (II. 12-229); csak egy helyen teszi ezt: rsípea (II. 18‘485).

Az attikaiak vagy a teljes alakokat használják, vagy kiküszöbölvén a r-t, összevonják a magánhangzókat: xspop, xspa, xspa, xspdv ; xéparop stb.

7. Az sup és up-re végződő nevek az egyes szám sajátitójában Herodot és Homernál soha sem veszik fel az úgynevezett attikai ragot, «<p-t: ßaciXsop (5-24,1), Homernál: ßaaiX^o«; (11. 2’54), att. ßapiXs«?.

8. cpu'Xa£ helyett Herodotnál <puXaxo$ (ou) találtatik; Homernál mindkettő (az utóbbi csak az II. 24’566-bau); úgysziute ájzapría helyett Herodot- nál áp.apráp, — ijnreúp helyett ÍTVKÓzrji; fordul elő ; — Ss'vSpov (illetőleg ró SévSpop) többes számú tulajdonitója nála: roí? Ssvópea (2'138).

Nomina anomala.

1. "Aprjc gén. és dat.-a Her. és Homernál: "Apso? és ”Ap7]op (2'64, 4'62), "Apsí és "Aprj'i (2'59, 4’62); att. "Apswp és ”Apso<p, "Apse; :— acc. Hero- dotnál: ”Apea (2'64), att. ’'Ap-rj és ’'Apvjv.

2. yóvu és Sópu (1. hanghosszitás 5.)

3. ó Secjró?: Sscp.á (6"91), óéco.ara (II. 22’468), att. 8sc;j.oúip.

4. ^'pwp: acc. róv vjpuv (1-167); att. vjpMa (Herodotnál ez is: 2' 143).

5. xpívov: nőm. pl. ra xpívsa (2’92), att. xpíva.

2