Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
37 ottan felesleges tanerő, s hogy a meglevő tanerők miféle alapból és miképen fizettetnek; végre nem tartózkodnak-e ottan oly korosabb növendékek, kik a grammatikát már bevégezték? Ha számfeletti tanárt előtalál, azt rögtön utasítsa ki, s szigorú büntetés terhe alatt hagyja meg neki, hogy lábát azon iskola épületébe soha többé ne merje betenni. ') — E rendeletet a városi hatóság az ev. egyházközséggel közölte, a vizsgáló bizottság kiküldését pedig az év végéig elhalasztotta. Azalatt az ev. egyház a segédigazgatót Gegusch Benjámint elbocsátotta, 1 1 2) az érettebb növendékek pedig mint a váratlanul lecsapott héja elől menekülő madárcsoport jobbra balra elszéledtek. Midőn azután a következő év Januárius havában a vizsgáló bizottság a jezsuita-plébános részvéte mellett az iskolában megjelent, két egymással párhuzamos s nyelvkülönbség szerint elkülönített első osztályt, s egy csak kevés növendékkel biró grammatikai osztályt előtalált összesen 3 tanerővel, s erről valamint a többi kérdésekre nézve is e hó 18-án a helytartóságnak jelentést tett. Hiába folyamodott az ev. egyházközség ezen a felső helyről jövő hatalmaskodás ellen magához ő Felségéhez, Mária Theresia királynéhoz; hiába hivatkozott arra, hogy Beszterczebánya lakosságának 4/5-e protestáns, s hogy ezen iskolában az emberek emlékezete óta mindig magasabb tanulmányok űzettek; hiába emelte ki, hogy a műveltség terjesztése országos érdek, mivel a tapasztalás tanúbizonysága szerint a műveltség terjedésével a közjóiét is gyarapodik 3): az ev. iskola halálos ellenségének, a jezsuitarendnek felfüggesztéséig a grammatikai osztályokra, beleértve a syntaxist is, megszorítva maradt. By diadalok, melyek a közművelődés hátráltatásával azonosak voltak, bizonyára nem szolgáltak „ad maiorem dei gloriam.“ Ezután a szóban lévő iskola külsőleg hosszabb ideig elég szerény viszonyok közt tengett, sőt eleintén belértékéből is sokat veszített. Mintha az intézet balesete elkedvetlenítő, sőt demoralizáló hatást gyakorolt volna az ekkori igazgatóra, Lány Jánosra, ki ekkor a syntaxisták tanítását elvállalta volt magára, ez az egyháztagok méltó megütközésére sem szorgalom, sem magaviselet tekintetében a jogos kivánalmaknak többé meg nem felelt, a miért azután azon megszégyenítő, sőt anyagilag is érzékeny büntetést kénytelen volt elviselni, hogy évi fizetéséből 26 ft levonatott.4) Szerencsére azonban a halandók ura már 1758-ban megszabadító tőle az intézetet, s őt magát az élettől, mely a becsület elvesztése után rá nézve csak teher lehetett. Utóda Thoman Mátyás buzgó és derék tanférfi volt; működését 1758. oct. 19-én kezdé meg 170 rajnai frtot kapván fizetésül. A grammatis- ták tanára, Glitz Miklós, 151 fttal, a donatistáké Adatni Mátyás 150 fttal fizettetett.5) Mikor kezdődött ez utóbbinak működése, arról nincs tudomásunk; csak arról értesíttettünk, hogy Adami 1762-ben már volt állomásán, s 1) E. 1. 7, A, e. 2) Ez 1781-ben mint osztrolúkai lelkész halt meg. (L. Glitz jegyz.) 3) E. L 7, A, i. 4) E. 1. 8, A, e. 5) E. 1. egyh. szám.
