Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875

képzettséggel bírt, s hogy a protestáns szellem buzgó terjesztője, és küíönö- sétTíTszegényebb sorsú növendékeknek áldozatkész pártfogója és barátja volt. Minden jel oda mutat, hogy növendékei őszinte tisztelettel s szeretettel ragaszkodtak hozzá; a hol pedig a tanulók részén ez megvan, a tanár részén pedig jeles szakkészültség, mint ez Simonidesnél valóban megvolt, ott a tanítás is jó eredményeket szokott megteremni. Annál kevésbé magyarázhatjuk meg magunknak Ribini következő nyilatkozatát, a mennyiben ez Simonidesre vonatkozik: ’) „Post M. Belii discessum Joannes Major et Paulus Simonides, praestantes doctrina viri, rem literariam Neosolii procurabant, mediocri fama, et successu non nimis prospero.“ 2) Az igaz, hogy a beszterczebányai iskola ekkor már nem állott a hir azon magaslatán, melyre Bél által emeltetett; de ez főképen annak tulajdonítandó, hogy ekkor a jezsuiták sürgetésére bölcsészeti tanfolyamától meg volt fosztva, s hogy legfőbb és leggazdagabb segély- forrása, a városi pénztár, előle el volt zárva. Sőt azt kell állítani, hogy ezen intézet daczára e megcsonkításának még mindig a körülfekvő megyék protestáns ifjúságának főgyűlhelye volt, mivel oly városokban született növendékektől is látogattatott, melyekben ev. iskolák szintén léteztek, milyenek p. o. Selmecz és Körmöcz voltak. Csak úgy lehet a föntérintett talányt részben megfejteni, ha fölveszsziik, hogy Ribini szavai Simonidesnek utolsó éveiben kifejtett működésére vonatkoznak, a mikor ez Klein bizonysága szerint beteges

Hunc nos lugemus praecoci morte peremptum ;

Sed talem nobis suffice Cliriste virum.“

„Ita multi temporis praeceptorem suum atque rectorem lacrymabundus beate mortuum prosequebatur Nicolaus Glitz.“

„Proh angor! MerltUs sVperasset Nestrorls annos,

En CaDIt atqVe IaCet, Vir probVs arte graVIs,

PaVLVs SIMonIDes patriae soL et pater ore,

QVI Variis sCItls praestat In orbe Viris.

IlVnC LaCrIMIs fVse soCII sine fine rigate,

CUI sChoLa et Vrbs tristis fVnera sorte Canit.

FVnera sorte CanVnt praeCones tristia Verbi,

Ast IoVa InstaVret DaMna parata sVIs!“

„In perpetuam nominis clarissimi domini Pauli Simonidae, praeceptoris sui fidelissimi memoriam haec dicteria moestus scribebat Johannes Thebus, a. 1. c. Schemn.“ — Az utóbbi vers minden distichonja chronostichon Simonides halálozási évére, 1736-ra. — Az itt nevezetteken kívül még a következők csináltak ezen alkalommal hasonló emlékverseket, melyek mind fenmaradtak: „Valentinus Klingschnur, Matthias Adami, Georgius Plintovitz, -— Samuel Lauro, Neograd. stud. — Jonas Christianus Hoffmann Cremn. ■— Samuel Ernestus, Neograd. — Samuel Mixad, Neograd. — Andreas Gastri, Honth. — Joannes Sutoris, Neograd. Paulus Gerhard et Petrus Gerhard — Adamus Ganay, Gömöriensis — Andreas Ben- kóezy, Honth. — Casparus Payer, Scoepusiensis — Johannes Thamm, Scoepus. —Martinus Lang, Scoepus. — Math. Mősz, Schemn. — Johannes Lany, Scoepus. — Joh. Georg. Valla, Neosol. — Math. Boocz, Thurocz. — Sam. Vlkolinszky — Joh. Hartmann — Joh. Lednik, Thur. — Joh. Korb — Frid. Korb — Samuel Korb.“

1) Major sokkal rövidebb ideig működött ezen iskolánál, hogysem itt tekintetbe jöhetne.

2) Ribini II, 392 1.