Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
34 említés.-1) Mellékesen megjegyzendő, hogy az elemi iskola a gymnasíumtói külön volt ugyan választva, de a gymnasiumi igazgató felügyelete alatt állott; a fiúk anyanyelvök szerint német és tót csoportra voltak osztva, melyek közül ekkor az előbbit Adami Mátyás, az utóbbit Plintovitz György tanította; a lányok hasonló módon csoportosítva a német és a tót kántor, Francisco János és~Sc!ieffdrovshy András által oktattattak. Az iskolai élet ekkori kiválóbb sajátságai közül megemlítendő, hogy a tanév a napévvel egybeesett. Januárius elején bekövetkezett a növendékek ünnepélyes átültetése a magasabb osztályokba („transplantatio“), mely úgy szokott végbe menni, hogy az igazgató az előléptetendő tanulók kiséretében az illető tanár osztályában megjelent, s ezeket megfelelő alkalmi beszéd előrebocsátása után az utóbbinak átadta. Ezen alkalommal Simonides és Glitz egymásnak chronostichonokba foglalt üdvkivánatokkal szoktak kedveskedni1 2) Az áthelyezést nyilvános iskolai ünnepély előzte meg, mely alkalommal néha a tanárok is fölléptek, saját költeményeiket elszavalván 3) Az iskolai épületnek éjszak felé fekvő szárnya 1735-ben 779 ftuyi költ- / séggel újból fölépíttetett kőből és téglából, s ez máig is fönáll; Glitz az új * épületre következő cbronostichont készített: „En sChoLa IaM praesto reparata est, ast renoVatas VIrtVtes praestes, qVIsqVIs aDessse VeLIs.“ „Accomodatio „Hinc pius et docilis solersque modestus in ipsa Si semper fueris, tunc renovatus eris.“ Az iskolai épület többi része, mely az igazgató és segédigazgató szállását magában foglalá s fából vala fölépítve, hosszabb ideig változatlanúl meghagyatott. — A tanárok rendes fizetésükön kívül a negyedévenkint fizetendő tandíjra („quatembralia) s a magánoktatásért bejövő jövedelemre voltak utalva; ezen kívül szokásban volt, hogy a tanulók tanáraikat önkéntes ado- I mányokkal is megtisztelték, különösen beiratásuk s elmenetelük alkalmával , és a tanár neve napján.4) Megemlítendő még, hogy a jobb módú családok 1) Álljon itt azon néhány sor, melyeket Klingschnur Simonides halálára költött, mivel ezek szellemének egyedüli eddig fönmaradt nyoma: „Neusolidum soboles da rursum signa doloris: Simonidis luge funera moesta pii. Plangite vos Musae, cecidit quod vester Apollo, Praesidiumque scholae, plangite, quod cecidit. Sed quid plorandum ? quoniam ipsius ossa quiescunt, Atque anima in coelis laeta trophaea capit. Ergo vincentem non vicit, at intulit astris Mors: lacrumas moestae sistite Pierides.“ 2) P. o. „FeLIX et Constanter sanVs sit nobis PaVLVs SIMonIDes!“ — Mire az utóbbi így válaszolt: „Insignis Del gratia sit VoblsCYM et In Labore Isto pVLVereo toto anno assistat ope !“ 3) Glitz jegyz. 13 1.: „Hoc anno 1733 die 2 Jan. in schola publice carmen peroravi, et solennitatem absolvi. Die vero 14 Jan. promotio iuventutis est instituta.“ 4) Glitz jegyzékében erre több helyen czélzások tétetnek ; így p. o. két Gerhardt fiú mellett, kiknek szülei különös bőkezűséget tanúsítottak volt, ezen jegyzet áll: „Deus huic
