Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
22 délutánján szónoklati és vitatkozási gyakorlatok tartattak, melyekre egymást a tanulók kölcsönösen kiszólították (provocatio.) Szavalatoknak szolgáltak az önelkészítette, kötött vagy kötetlen beszédű utánzatok; a vitatkozások tárgyait pedig hittani vagy szónoklati kérdések képezték, melyek az előbbi előadásokban előfordultak volt. Végre még kipótoltatott, ha a hét közben elvégzendő magyarázatból vagy az irálygyakorlatok javításából valami hátralék maradott. Ennyire lebbent fel a fátyol, melyet az idő a beszterczebáuyai gymnasium ekkori szervezetére borított, s habár sok fontos részlet teljesen elleplezve maradt számunkra, mégis abból, a mi szemünk előtt feltárult, elegendő tájékozást meríthetünk. A némethoni iskolai viszonyok befolyására különösen Seybold német nyelven szerkesztett latin nyelvtanának használata utal, mely mellett azonban az alsóbb osztályokban a régi Donatus tovább is szívósan fentartotta magát. Minden fent elősorolt részlet leginkább a góthai gymnasium szervezetére emlékeztet, mely ezen időben mintaszerűnek tartatott1); nevezetesen 1699-ig, a midőn az intézetnek 5 tanára s bölcsészeti tanfolyama is volt, tanrendje a nevezett gymnasiuméval a lényeges dolgokban egészen megegyezett. A terjedező realismus első nyomára abban bukkanunk, hogy a latin történetírók olvasásának nagy fontosság tulaj doni ttatott, mivel a tanulóknak ezen olvasmányból történelmi ösmereteket kellett magoknak gyüjteniök. E czélból kiváltképen Justinus vétetett át, kinek irata vázlatos átnézetet nyújt az ókori események fölött, nem lévén egyéb mint kivonat Pompejus Trogus ókori egyetemes történelméből („Historiae Philippicae“ 44. könyvben.) A tananyagnak korlátolt volta azon hasznos intézkedést tette lehetségessé, hogy egy huzamban mindig csak egy tantárgy magyaráztatott, s hogy az elméletileg fejtegetett ösmeretek azonnal gyakorlatilag mintegy megteste- síttettek. Ez a számos, kötött és kötetlen beszédű irálygyakorlat közvetítésével történt, melyeknek fejlesztő hatását a fiatal szellemre igen nagyra kell becsülni; mert nem csak hogy azok által a tanulók önálló gondolkozáshoz vezettetnek s szoktattatnak, hanem befogadó (recipti v) munkásságuk is hathatósan fölserkentetik, mivel szellemük, midőn a feladatok megírásánál saját szárnyait próbálgatja, munka közben tartalmának szegénységét, s ösmeretei- nek sokféle hiányait legélénkebben megérzi. Az öntevékenységgel egy másik fontos paedagogiai eszköz párosíttatott: a versenyzés. A tanulók elméjük zsenge szüleményeivel egymás közt vetélkedtek, mintegy kezdetleges irályi párbajokat vívtak, s e párbajokra egymást kölcsönösen kihívták. E kihívásnak Egyedi principistái körében igen drastikus alakot adott, s alig csalódunk, ha azt állítjuk, hogy ennek következtében ezen osztálynál a versenyzés gyakran versengéssé fajult. A tanári kar a tandíjon kívül csak szerény fizetésben részesült. Az igazgató jövedelméről már elsőbb tétetett említés; a segédigazgató rendes fizetése épen olyan volt, mint a lelkészeké, t. i. 156 ft, mihez még szállás és 12 ftnyi i i 11 L. Dr. K. Schmidt, Geschichte der Paedogik, 3-te Auflage, III. k. 315 1.
