Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875
20 sajátkezűleg kijavította, azokat nyilvánítván ki közülük győzteseknek, kiknek kevesebb hibájuk volt, mint ellenfeleiknek. Ezt nevezték: „de paucitate vitiorum certare.“ Azalatt a többi növendékek kötelesek voltak feladataikat a táblán álló javított dolgozat szerint önmagok kijavítani; végre pedig a tanár uj feladatot adott fel, előre megmagyarázván a nehezebb kitételeket és szólas- módokat. Szerdán Cicero valamely levele, vagy Ovidius, Horatius, Senecca és más Írók müveiből vett szemelvények magyaráztattak, a magyarázandó szakasz mindig előbb a táblára felíratván; a mondatok természetes szórendbe szedettek, mondattanilag elemeztettek, az illető szabályok fölsoroltattak, ezekre rögtön más példák készíttettek, végre az elemezett darab lefordittatott; e fordítás nyolcz nap múlva ismét elhozatván kijavíttatott, s ekkor a latin szöveg, melyet a tanulóknak idő közben emlékelniök kellett, felmondatott. Csütörtökön az úgy nevezett syntaxis variabilis gyakoroltatott be egyes mondatokon és nagyobb szakaszokon, melyeket más alakú szófiizésekké kellett átváltoztatni. Az első példának változatai a táblára Írattak fel; ennek mintája szerint kellett azután a növendékeknek más mondatokat átváltoztat- niok, s hasonló feladatokat nyolcz nap után elhozandó házi dolgozatok számára is kaptak. Végre néhány tétel úgy változtattatott át, hogy a mondattan minden szabálya jött alkalmazásba. Pénteken a mondattan oly módon ismételtetett át, hogy a tanulók két egyenlő, egymással versenyző csoportra felosztattak; azután a versenyző feleknek az irók müveiből szófüzési példákat kellett kiszemelniük, a megfelelő szabályokat elmondaniok, megmagyarázniok és a felhozott példákra alkalmaztok. Végre még az úgynevezett syntaxis figurata magyar áztatott. Ha keddre valamely ünnep esett, a keddi feladat szerdán vétetett elő, a szerdai meg a következő napon, s így tovább. A rhetorikai osztály feladata volt a növendékeket tökéletes latin ékesszólásra versben és prózában, beszédben és írásban tanítani '). E czélnak a reggeli órák voltak szentelve; a délutáni órákat Pilárik tantárgyai töltötték ki. —* Hétfőn reggel Justinus magyaráztatott, s e magyarázatban Burius az 1698/9-iki iskolai évben a 23-ik könyv 3-ik fejezetéig haladott. A magyarázandó fejezetek mindig először hangosan és értelmesen felolvastattak, s a kü- lömböző kiadásokban talált szövegeltérések egybevettetvén s kritika alá vonatvan a legjobb variáns kiválasztatott s megtartatott. Azután az olvasott szakasz logikai elemezésnek vettetett alá, hogy annak tartalma annál jobban bevésődjék a tanulók emlékezetébe; továbbá kiszemeltettek a kiválóbb kifejezések és szólásmódok („insigniores voces et phrases“), s ezen alkalommal a magyarázó classikai tudásának („eruditio“) tárházából mindent előhozott, mi a szakasz valamely helyének megyilágosítására vagy kiékesitésére szolgált1 2). 1) „Classis supremae scopus est, ad perfectam pro invenilis aetatis captu eloquentiam tam ligatam quam solutam pervenire.“ 2) „ . . . ubi simul ex omni eruditione conquirantur, quae ad locum aliquem capitis faciunt declarandum et exornandum."
