Evangélikus 5 osztályú gimnázium, Besztercebánya, 1875

lemének éle és Ítéletének hatálya is erre és amarra elforgácsoltatván eltom- píttatik és elvesz, és tartania kell józan eszének igen veszélyes fogyatkozásától és romlásától. Egyszersmind e baj orvoslása végett azt ajánlja, bogy hivassák meg melléje segédigazgató, mely üdvös ajánlat elfogadását azonban az egyház viszonyai, melyek, mint látni fogjuk, nemsokára a legnagyobb zavarba hozattak, meghiúsították. Ugyanezen iratban azt ajánlja, hogy néhány kiválóbb, s a tanügyben avatottsággal biró egyháztag bízassák meg az iskola közvetlen felügyeletével, >) mi tettleg meg is történt. Az egyház főbb emberei közül néhányan e czélból gyűlést tartottak, („nonnuli patroni ex statu evangelico“) s az iskola felügyelőivé a két lelkészt Breithor Illést és Nicle- tius Boldizsárt, továbbá Stürtzer Mátyást, Höfflinger Ján. Mihályt, és még két más egvháztagot megválasztották.

De épen ezen időtájban új és hatalmas csapás méretett az ev. egyházra és iskolára, s ekkor különösen Peuckerre nézve keserű tapasztalatok és váratlan szenvedések ideje állott be. 1688. Május 27-én * 2) gr. Erdődy György, királyi biztos más bizottsági tagokkal együtt Beszterczebányára jött, s kijelentette, hogy az 1681-iki országgyűlés 25-ik törvényczikkének azon pontját életbe fogja léptetni, mely megengedte, hogy mások közt a beszterczebányai protestánsoknak is templom, papiak és iskola számára a szükséges építkezési helyek kijelöltessenek. Ebből azt következtetvén, hogy, a mivel ekkor bírtak, tőlük elveendő, megfosztotta az evangélikusokat az eddig általuk használt két kis templomtól, sőt még azon 44 darab egyházi szertől s drága edénytől is, melyek mint saját szerzeményeik és adományaik még a nagy üldözés idejében is 1672-ben Juh 12-én kelt magas parancs alapján nekik meghagyattak volt3). Továbbá megparancsolta, hogy az evangélikusok ezután csak két lelkészt tartsanak4), s hogy ezeket valamint tanítóikat is saját vagyonukból fill „Certi, reique scholasticae intelligentes viri constituantur inspectores, quorum interventu consiliis atque auctoritate schola ipsa et disciplina scholastica eo melius et majori cum fructu regi et observari possit, quique laborum nostrorum spectatores, testes atque vindices sint, et defensores contra iniquos nostrarum operarum censores et obtrectatores.“

2) Bauhofemél a 311-ik lapon az mondatik, hogy e bizottság Selmeczbányára 1688 Máj. 30-án jött, s hogy mindjárt ezután Beszterczebányára ment, úgy hogy tehát Beszterczebányára Junius elején érkezett volna, a mi nem áll. Peucker mint szemtanú ezen eseményről e szavakkal tesz említést: „Quum superiori anno, 1688 die 27 Mai. a. c. r. majestatis commissarii huc venissent, Semproniensis diaetae circa religionem nostram conclusa effecturi, cultum sacrum simul et scholae informationem extra urbis moenia instituendam edixissent, et dominos pastores simul ac me rectorem emigrare, ibique in suburbiis habitare iussissent, schola certe ipsa et ego quoque in magnum periculum fuissemus adducti, ... si sequenti post die informassem. — Terminus praecise constitutus emigrationis meae .... erat intra bis quindenam praefixus.“

3) V. 1. 367, 50 sz. a.

4) A harmadik lelkész, Lovcsányi György, ki az ispotálynál volt alkalmazva, kénytelen volt más ellátás után látni. Leveléből, melyben a prot. lakossághoz segélyért folyo- modott, álljon itt e néhány sor: „ . . . Bin ich nicht vor zweien Jahren eurem Begehren nachkommen, da ihr mich durch einen gewissen Boten von Kemenian, allda ich schon mein Stück Brots gehabt, und es auch bis dato gehabt hätte, habt abfordern lassen, und mir die Hospitalkirch anvertrauet, da ihr mich damals obligirt gemacht, nicht nur in gedachter Hos-