Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-07-15 / 1838. szám

Az az átkozott “ha” Irta: GERÉB JÓZSEF A kereskedelmi sajtó egyik országos hirü rovatirója, nyári vakációjára készülve azon sopánkodott, hogy mit is Írjon úgy, hogy olvasói ne vegyék észre, hogy azon rovatát nem a megelő­ző napon, hanem jóelőre, 8 vagy 10 nappal előbb irta. Érthető az ilyen sopánkodás, mert az ily rovatok tárgya rendesen a napi események analizálása s az ily értékelés alapján vont valamilyen konklúzió, mely *•-------------------------------------­gyakran a “jövendölés” köntö­sét veszi fel. Manapság azonban az események oly mérföldes csiz­mákban rohannak, hogy már a 3-4 napra szóló jövendölés is igen kockázatos, hát még az egy vagy két hétre szóló?! De azonkívül a MA nagyon fontosnak látszó események 8- 10 nap múltán már teljesen fe­ledésbe merülnek s az a rovat­iró, akinek írása csak ily idő múltán lát napvilágot, arra éb­redhet, hogy azzal, amit ő cik­kének írása idején világra szóló nagyfontosságunak tartott, ma az ördög sem törődik. Márpedig a politikai és gaz­dasági kérdésekkel foglalkozó írásnak IDŐSZERŰNEK kell lenni. Sőt még annál is többnek, — “up-to-date” — mint aho­gyan azt az angolok mondják. A magyar nyelvben nincs is egé­szen megfelelő kifejezés arra, amit ezen “up-to-date” alatt ér­tünk, noha az újságírók legfőbb törekvése, hogy írásaikban meg­adják a szóban forgó tárgyról mindazon adatokat, amelyek a megjelenés dátumáig felszínre vetődtek, mert csakis ily “up-to- date” információk vezethetnek helye konklúzióhoz. HETILAPOK PROBLÉMÁI Mindezt azért említettük fel, mert amig az említett rovatiró­nál, akinek Írásai már másnap napvilágot látnak, ez a problé­ma évenként csak egyszer-két- szert fordul elő, a hetilapoknál hétről-hétre megújuló probléma s talán mondanunk sem kell, hogy a kéthetenként megjelenő lapnál ez még csak fokozódik. Persze csak olyan lapoknál me­rül fel az “up-to-date” proléma amelyek cikkei önállóságot mu­tatnak, nem “úsznak az árral”, nem követnek semmiféle felsőbb helyről kiadott irányt, analizál­ják a napi eseményeket és bát­ran kimondják a konklúziót. És az a hetüap, amely éveken át fenn tudja tartani az ily “up- to-date” jelleget mutató fris­seséget, íróinak leleményességét igazolja. Mert leleményesség és tehetség kell annak az elpa- lástolására, hogy a cikket egy vagy két héttel ezelőtt irtuk, ha az a cikk VALÓBAN MOND VALAMIT. Mert az oly jöven­dölés, ami hasonlít az asztroló­gusok (csillagjósok) jóslataira, nagyon könnyű s egyben na­gyon értéktelen is. Manapság azonban éppen az események gyors forgataga miatt a nagy- képüsködő újságírók egész raja használja az asztrológusok ér­telmetlen jövendölési módsze­reit. A KISEGÍTŐ “HA” Lám, az említett rovatiró úgy találta, hogy csak egy módszer van az esetleges kudarc BIZTOS ELKERÜLÉSÉRE. És ez az, hogy a mondaniválónkat arra a bizonyos “ha” szócskára építjük fel. Ezen első “ha” elfogadásá­tól kezdve aztán az iró bátran mondhat akármit is, senki sem foghatja hazug jövendölésen, csaláson, még csak tehetségte- lenségen sem. Az okos ember persze amikor az ilyen feltételes “ha” beszéd­hez ér, mérgesen kiált fel: “Hej, csak az a ha ott ne volna!” De ott van és igy mindaz, ami ezen kicsike, de igen fontos szócska után következik csak légbe épí­tett, kacsalábon forgó tündér­vár, mert nincs olyan földi, se égi hatalom, amely meg tudná mondani, hogy miként fejlődtek volna az események, ha az a bi­zonyos “ha” ott nem lett volna. így például a rovatirónk azt mondja: “Ha” 1948-ban Harry Truman helyett Thomas Deweyt választották volna meg elnök­nek . . . Hogy ezen az első “ha” szócskán nagyobb megerőltetés nélkül essünk át, megindokolja az elfogadását azzal, hogy a de­mokrata párt már túl hosszú ideig volt kormányon és igy 1948-ban már esedékes lett vol­na a kormányváltozás. Túlesve ezen indokoláson aztán hozzá­kezd a sok blá-blá-blához, hogy mi minden történt volna, ha Harry helyett Thorny került vol­na a Fehér házba . . . Szóval Amerika jelenfegi nagy bajának oka az, hogy a kormányzópárt cseréje négy évet késett. HAMIS ÚTRA VEZETNEK Az átkozott kis “ha” szócska elejét veszi mindén logikus el­lenvetésnek, mert senki sem ál­líthatja logikusan, még kevésbé BIZONYÍTHATJA, hogy mi történt volna, ha az a “ha” nem lett volna ott, vagyis tényleg Deweyt választották volna meg. Az ellenvetés éppen olyan merő tündérmese lenne, mint maga a “ha” szócskára alapított teljes okoskodás. A megjegyzésre fon­tos tény azonban az, hogy amig egyes emberek fáradságos ész­töréssel felépitik az ilyen “ha” okoskodásokat, a nagy közön­ség nem vesz magának elég fá­radságot az ellenvélemény felé­pítésére s igy igen gyakran az ilyen “ha” okoskodások mély nyomokat hagynak közéletünk­ben. Mert ezen “ha” okoskodások és mesék sokszor nem olyan egyszerűek és ártatlanok, mint rovatirónk Harry-Thomy me­séje. Egyesek igen nagy kiha­tással vannak az emberiség éle­tére is. Ott van például az a fel­fogás, hogy “ha” a néger népet teljesen egyenjogositanák, az tönkretenné az országot. Valójá­ban ezen “ha” zsócskán épült fel az a fajgyűlölet, amely az amerikai nép történetének örök szégyenfoltja marad. Aztán ott van az a feltevés, hogy “ha” az isten akarja, ak­kor a bot is elsül. Ez a “ha” sem olyan ártatlan, mint ahogy kinéz. Valójában ilyen “ha” fel­tevésen nyugszik a természet felett ..uralkodó .tudatos lény, vagy erő elhivése. Ez még nem lenne nagy baj, ha általánossá nem lett volna az a másik hazug hiedelem, hogy ettől a termé­szetfeletti lénytől egyesek SPE­CIÁLIS MEGBÍZATÁST kap­tak A KÉPVISELETRE. Az ilyen emberek aztán mindenfé­le kiváltságokat szereztek és kö­vetelnek maguknak ezen állító­lagos megbízatás alapján. A BAJOK IGAZI OKA És végre láthatjuk hatását azon amerikai felofásnak is, hogy “ha” elég erős katonai szervezetet tartunk fenn, akkor azzal elejét lehet venni a jelen­legi termelési rend megváltoz­tatásának. Egyesek hiába mu­tatnak a történelem tanítására, hiába mondják, hogy ime, meg­változtak a rabszolga és a feu­dális rendszerek, tehát éppen igy meg fog változni a tőkés termelő rendszer is. De nem fog, ha elég katonai erőt állítunk a védelmére, — sütötte ki a Truman adminisz­tráció, amit aztán fokozott mér­tékben folytat tovább a repub­likánus kormány. így nyilvánva­ló. hogy Amerika bajait nem a Harry-Thomy csere elmaradása okozza, hanem inkább az, hogy Amerika tőkés osztálya rendkí­vül merevséggel fordul a terme­lő rendszer megváltoztatásának még a gondolata ellen is. Először is tagadják az ily rendszerváltozásokat. Tagadják merészen és álhatatosan min­den történelmi adat dacára is. Aztán kitalálták, hogy a terme­lési rendszer változásokról szó­ló adatok nem egyebek kommu­nista mákonynál, amitől úgy kell óvakodni, mint Sátántól a jó kereszténynek. És végre, akik mindezek dacára sem épí­tik a “ha” szócskára alapozott tündérmesét, akik nem úsznak az árral, azokat keményen bün­tetik, mint büntették az eretne­keket. A vég-konkluzió: Amerika je­lenlegi nagy bajának igazi oka az, hogy az amerikai nép még követi a “ha” szócskára épített meséket, nem gondolkodik logi­kusan, elhiszi, hogy militariz- mussal, hadihajókkal, katonai bázisokkal, bombázó gépekkel 1 és esetleg atom meg hidrogén I bombákkal meg lehet akadályoz­ni a társadalmi fejlődést. És itt jön a legfontosabb “ha” ha megkezdik az atom- meg a hidrogénbombák dob á 1 á s á t, nem-e ölik meg az egész társa­dalmat úgy, hogy minden fejlő­dés megakad? Hej, csak az a ha ott ne vol­na! A mithológiai “nád függöny” (Vi) A szocialista útra tért. európai országokkal szemben, az uj Kínát “nád függönyös” országnak nevezték el. Amint I mondják azért nevezték el “nád függönynek”, mert éppen olyan nehéz keresztül jutni rajta, mint a “vasfüggönyön”. Persze azt elhallgatják, hogy a nehézség csak a kémeknek és ügynökök­nek szól. Most Singaporeból a (NANA) hírügynökség jelenti, melyet a detroiti News junius 15-én le­közölt, hogy “csak Malayból, havonta ezer fiatal kínai megy vissza Kínába”, leginkább ta­nulni, dolgozni. Idonéziából havonta 600 fia­tal kínai megy haza a szabad Kínába dolgozni és jórészének a szülei gazdag emberek voltak a régi rezsimben. Malayból menő kínaiak keve­sebb mint egy százaléka megy úgy vissza, hogy talán újra el­hagyja az országot, a legtöbb olyan útlevelet vált, amely csak az odautazásra érvényes. Ami­kor kérdezték őket, az egyik visszavándorló kínai fiatal azt válaszolta, hogy “Amikor mi ide újra visszajövünk a Mao Tse Tung hadseregével, akkor nem fog kelleni visszautazási enge­dély”. Valószínűleg az amerikaiak­nak ez nem nagyon tetszik és kérdőre vonták az angol ható­ságokat és azt a választ kapták, “Ha ők elakarnak szaladni ebből az országból, mi nem tudjuk őket megállítani”. Persze magyarázatot is ad­nak, leginkább a kevésbé fon­tosat. Azt állítják, hogy a ko­reai háború beszüntetése után, nagy ipari és üzleti pangás ál­lott be mind a két országban. Másik az,hogy az angolok ar­ra akarják őket kényszeríteni, hogy az angol hadseregbe je­lentkezzenek kiképzés céljából, amely azt is jelentené, hogy a forradalmárok ellen használnák fel őket. De az elhallgatott okok kö­zött talán a legfontosabb az, hog3 amig az angol gyarmato­kon vezető állást nem remélhet­nek még ha meg van a szüksé­ges iskolázottságuk is. Kínában azonban az övék a jövő, a veze­tés és a lehetőség minden téren. Persze csak ezen két ország­ból visszatérő kínai fiatalokat jelenti ez a hir, de sok más dél­ázsiai országban is vannak kí­naiak, a Fülög-szigeteket is be­leértve, akik amidőn szerét te­hetik, visszamennek Kínába ta­nulni, dolgozni, szervezkedni, hogy eltudják foglalni a veze­tő, fontos állásokat, majd eset­leg Malayban és Indonéziában. SZEGÉNY DÁNIEL! LONDON — A Yorkshireba való Dániel Gilbert utolsó kíván­sága az volt, hogy temessék őt is az egy évvel előbb meghalt felesége sírjába és a sírkőre csak ezt a pár szót Írják: “Dá­niel az orozlán veremben.” 2 oldal

Next

/
Thumbnails
Contents