Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)

1954-10-01 / 1849. szám

l oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Élőfiztési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$3.00 One Year ....................$3.00 Egyes szám ára _____ 10c Single Copy _______ 10c Előfizetés Kanadába .............................................................. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Közlésre szánt cikkek a szerkesztő, -— Joseph Geréb, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Cal. — cimre küldendők. Published the 1st and 15th every month BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 Az utolsó Ipari Forradalom Pár hónappal ezelőtt az amerikai sajtó egyszerű napihir gya­nánt adta az olvasók tudomására, hogy a Studebaker automobil gyár egyesült a Packard kompániával. Nem sokkal azután jött a hir, hogy hasonló módon egy vállalattá egyesültek a Nash és a Hudson kompániák, majd a Kaiser-Frazer és a Willys autógyártó cégek is. Miután van valami igaz azon állításban, hogy a jólfelszerelt, legmodernabb gépekkel dolgozó gyárak jóval olcsóbban állítják elő termelvényeiket, mint a kisebbek, amelyek képtelenek meg­szerezni az igen költséges uj gépeket, az ily ipari egyesüléseket (merger) az amerikai nép még talán örömmel is fogadta, remél­ve, hogy az autóipar ily átszervezése után majd olcsóbban vásá­rolhat automobilokat. A csupán csak gazdasági kérdésekkel foglalkozó “The Brook­ing Institution” azonban azt jelenti, hogy minden más iparban megindultak és folyamatban vannak a hasonló csatlakozások és összevonások. Nyilvánvaló tehát, hogy az iparok jelen tenden­ciája a kisebbek kiszorítása. Ezt részben az egyesülés révén érik el, de ahol a kis iparvállalatok erre képtelenek, ott a nagyok egy­szerűen felszívják, vagy pedig megfojtják azokat. Az iparok fejlődését tanulmányozó ekonomisták jól látják, hogy jelenleg EGY ÚJABB IPARI FORRADALOMNAK VA­GYUNK A SZEMTANÚI. A történelemben már több ilyen ipari forradalmat jegyeztek fel. Ezeknek elseje a 18 és és a 19-ik szá­zad fordulójára esik, amikor megkezdték az iparok gépesítését. Ennek szintere időrendben Anglia volt, ahol a szövőipar forradal­mával megszületett a mai tőkés termelő rendszer. A TÖMEGGYÁRTÁS A második ipari forradalmat a gőzgép (a vasút) uralma jel­lemzi. És miután az ily gépekhez már nagyon sok acél kellett, a kapitalizmusnak ezt a fázisát acél-kapitalizmusnak nevezték el az előző textil-kapitalizmussal szemben. A harmadik ipari forradalmat a belső robbanásu gépek, — amiket az olaj valamelyik terméke hajt, — tették lehetővé. Azért ezt a korszakot az olaj-kapitalizmus néven említik. Ez tette lehe­tővé az igazi tömeggyártás kifejlődését. És mint minden fejlődés­nél, úgy itt is áll az a természeti törvény, hogy az ipari forradal­mak egyre gyorsulóbb tempóban következtek be. Amig a kapita­lizmus első fázisa közel száz évig tartott, a másodikra, amely az első világháború utáni évekig számítható, már körülbelül csak 50 év jutott. , , . A harmadik korszakra már alig adhatunk három évtizedet, noha az olaj végleges kiküszöbölése az atomenergia felhasználása révén még jó távol van. Mi okozza tehát a jelenlegi ipari forradal­mat? A gazdasági szakértők állítása szerint az iparok egészen uj AUTOMATIKUS berendezése. Az utolsó pár év alatt ugyanis a technika annyira fejlődött, hogy rendkívül sok olyan munkát tud­nak automatikus gépekre bízni, amelyeket azelőtt csak szakkép­zett munkások végeztek. ÖNMŰKÖDŐ GÉPEK A legutóbbi szaklapok hírei szerint az eszterga pádtól kezdve a fúrógépekig mindenféle más megmunkáló gépekkel egyetemben automatikussá tehetők, vagyis úgy be lehet állítani, hogy az első darab munka elkészítése után önműködően, — munkás nélkül, — készíti a többi másolatokat, akárhány ezret, ha kell. A tömeg- gyártásnál géprészekből igen sok azonos darabra van szükség. A CIO elnöke, Walter Reuther Labor Day napján Windsor, Ont. városban beszélve már rámutatott arra, hogy mit is jelent az ipar ily nagymérvű automatikussá tétele. “Amig eddig 24 mun­kaóra kellett egy engine-block elkészítéséhez, most az automati­kus gép 14 és fél PERC alatt készíti el és egy munkás több ilyen gépre “ügyelhet”, — mondotta Reuther. Az ily automata gépek az okai annak, hogy az autóiparban oly sok munkást tettek le, — tette hozzá. Reuther folytathatta volna ezen uj ipari forradalom követ­kezményeinek a felsorolását legalább azzal, hogy lám a Studeba­ker Co. munkásai “önként” leszállították a munkabéreket, hogy Mt gyár versenyezni tudjon a Ford, a General Motors és egyéb nagy, már automatikus gépekkel rendelkező cégekkel. Ugyanezt tették a Willys alkalmazottai is és most már egyre-másra jönnek a jelentések, hogy a textil és más iparokban is a munkások “ön­kéntesen” leszállítják a béreiket. “Önkéntesen” szállítják le saját béreiket, amikor a drágaság még egyre emelkedik, mert ha nem egyeznek bele az alacsonyabb bérekbe, akkor állítólag lezárnák azon gyárakat, amelyekben dol­goznak. És igy mi lesz? — kérdezhetjük, ha egyre több és több árucikket tudnak termelni, de ugyanakkor a munkásosztály vá­sárló ereje csökken? DEPRESSZíb VAGY HÁBORÚ A politikai propagandával nem törődő gazdasági szakértők válasza erre a kérdésre egy igen rosszhangzásu szó: DEPRESZ- SZIÖ. A politikus nemzetgazdászok azonban gyakorlatból tudják, hogy azt el lehet kerülni egy jókora HÁBORÚVAL. A jelenlegi ipari farradalomnak tehát a következménye dep­resszió, vagy háború. Tessék választani! De mindkét esetben fel­merül a kérdés: ÉS AZTÁN'* Mert a háború vagy depresszió csak ideiglenes megoldást adnak. És végre szóvá kell tennünk azt is, hogy miért van oly nagy szükség erre a legújabb ipari forradalomra? A válasz igen egy­szerű: azért, mert a kollektív termelésre áttért országok roha­mosan fejlesztik iparaikat, azokban is folyamatban van az auto­matizálás. Ott is egyre jobb, egyre tökéletesebb gépeket alkal­maznak. És végre, ami a legfontosabb, a kollektív termelő orszá­gokban szinte egy csapásra keresztül vitték az iparok egyesítését. Ott minden ipar már igazi nagy, az egész országra kiterjedő vál­lalat, amely EGYSÉGES VEZETÉS ALATT ÁLL. A kis gyárte­lepek oly egyesítése, aminek itt most tanúi vagyunk, ott megtör­tént, ott az alapját képezi az uj termelési rendszernek, azért és csakis azért fejlődhetnek az iparok oly rohamlépésben. A tőkés sajtó rendkívül irigységgel jelenti, hogy a németor­szági Leipzig városban tartott ipari kiállításon a népi köztársasá­gok igen sok exportálásra szánt gépet mutattak be. Az oroszok és a csehek nagyszerű automobilokat, szövőgépeket és igen finom tudományos eszközöket kínáltak exportra. A ldnai, a svéd, a sváj­ci és egyéb ipari kiállításokon is nagy feltűnést keltettek a népi köztársaságok az exportra kínált áruikkal. A tőkés termeié vilá­got tehát az a veszély fenyegeti, hogy elveszti a világpiacot, ha kivitelre szánt cikkeinek árait nem szállítja le. Ez a legfőbb rugó­ja az amerikai iparok gyors automatizálásának. A FEJLŐDÉS MENETE Az eddigiekből azonban azt a konklúziót kellene levonni, hogy ha az iparok ily automatizálása Amerikát a depresszió vagy az Ti jabb háború felé viszi, akkor ugyanezen jövő előtt állnak a népi köztársaságok is. Ez a konklúzió azonban helytelen lenne, mert a tőkés és a kollektív termelés tisztán csak a profitra történik, az automatizálás révén ott a munkások, — tehát a fogyasztók nagy tömegének vásárló képessége esik; a kollektív termelésnél azon­ban kiküszöbölték az egyéni profitot, minél többet termelnek, annál több jut minden termelőnek, vagyis a munkástömegek vá­sárló képessége nemhogy esne, hanem éppen ellenkezőleg emelke­dik. Éppn a két termelés közötti ezen nagyon lényeges külömbség hozta létre a kollektív termelési rendszert, amely a termlési rend­szerek fejlődésében az előrevetett lépést jelenti, — olyan lépést, melyen át fog menni a termlés az egész világon. Mintahogyan a rabszolga rendszert követte a feudalizmus, azt pedig a kapitaliz­mus, úgy ezt is követni fogja a kollektív termelés széles a vilá­gon minden háború és minden depresszió dacára is. Ezt a természeti törvény t mutatja be az iparok jelenlegi nagy központosítása, a gyári gépek automatizálása; szóval a jelenleg szemünk előtt folyó NAGY IPARI FORRADALOM, melyben csak kis buborék az a háborús uszítás és csetepaté, amivel a fejlődés folyamatát megakadályozni akarják. Amerikában fogott kínaiak Az amerikai sajtóban elég gyakran hallottuk a panaszt, hogy a Szovjetunión, vagy valamelyik népi köztársaság nem enged ha­za amerikai polgárokat, mert kémkedés, vagy valamiféle bünügy- gyel hozzák őket kapcsolatba. Ugyanez az amerikai sajtó eddig nagy titokban tartotta, hogy az Egyesült Államok nem engedi vissza Kínába azt a több mint kétezer kínai diákot, akik a jelenle­gi krízist megelőzőleg tanulni jöttek az amerikai egyetemekre. Ezen kínai diákok, — akiket a szó szoros értelmében hadifog­lyoknak tartanak, — most végre nyílt levelet intéztek Eisenhow­er elnökhöz, kérve, hogy engedjék őket szülőhazájukba, ahonnan törvényes kretek közepeit jöttek ide s végezték el tanulmányai­kat, igy most már vissza akarnak menni családjukhoz, szeretette- ikhez. És ha már nem engedik vissza, legalább mondják meg, hogy micsoda jogon fogják őket az Egyesült Államokban, holott sem­miféle bűnt sem követtek el. A csak néhány liberális lapban közzétett nyílt levélből idéz­zük az alábbi sorokat. “Mi, ezen levél 19 aláírója, akik több ezer kínai diákat képvi­selünk s akik már több évet töltöttünk az Egyesült Államokban a tudomány valamely ágának tanulmányozásában az ország kü- lömböző főiskoláin, tisztelettel kérdezzük az amerikai hatóságo­kat, hogy miért nem engednek bennünket haza, szülőföldünkre? Vannak közöttünk olyanok, akik már családapák, ezeket elvá­lasztják feleségeiktől, gyermekeiktől; másokat szüleiktől, jegye-

Next

/
Thumbnails
Contents