Bérmunkás, 1954. július-október (41. évfolyam, 1837-1850. szám)
1954-10-01 / 1849. szám
l oldal BÉRMUNKÁS 1954. október 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN PUBLICATION OF INDUSTRIAL UNIONISM Élőfiztési árak: Subscription Rates: Egy évre ....................$3.00 One Year ....................$3.00 Egyes szám ára _____ 10c Single Copy _______ 10c Előfizetés Kanadába .............................................................. $3.50 “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta., Cleveland 20, Ohio Alájegyzett cikkek a szerzők véleményét fejezik ki és közlésük még nem jelenti azt hogy az ily vélemények egyben azonosak a Bérmunkás hivatalos felfogásával. Közlésre szánt cikkek a szerkesztő, -— Joseph Geréb, Rd. 1, Box 830, Elsinore, Cal. — cimre küldendők. Published the 1st and 15th every month BÉRMUNKÁS PRESS COMMITTEE Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March 3, 1879 Az utolsó Ipari Forradalom Pár hónappal ezelőtt az amerikai sajtó egyszerű napihir gyanánt adta az olvasók tudomására, hogy a Studebaker automobil gyár egyesült a Packard kompániával. Nem sokkal azután jött a hir, hogy hasonló módon egy vállalattá egyesültek a Nash és a Hudson kompániák, majd a Kaiser-Frazer és a Willys autógyártó cégek is. Miután van valami igaz azon állításban, hogy a jólfelszerelt, legmodernabb gépekkel dolgozó gyárak jóval olcsóbban állítják elő termelvényeiket, mint a kisebbek, amelyek képtelenek megszerezni az igen költséges uj gépeket, az ily ipari egyesüléseket (merger) az amerikai nép még talán örömmel is fogadta, remélve, hogy az autóipar ily átszervezése után majd olcsóbban vásárolhat automobilokat. A csupán csak gazdasági kérdésekkel foglalkozó “The Brooking Institution” azonban azt jelenti, hogy minden más iparban megindultak és folyamatban vannak a hasonló csatlakozások és összevonások. Nyilvánvaló tehát, hogy az iparok jelen tendenciája a kisebbek kiszorítása. Ezt részben az egyesülés révén érik el, de ahol a kis iparvállalatok erre képtelenek, ott a nagyok egyszerűen felszívják, vagy pedig megfojtják azokat. Az iparok fejlődését tanulmányozó ekonomisták jól látják, hogy jelenleg EGY ÚJABB IPARI FORRADALOMNAK VAGYUNK A SZEMTANÚI. A történelemben már több ilyen ipari forradalmat jegyeztek fel. Ezeknek elseje a 18 és és a 19-ik század fordulójára esik, amikor megkezdték az iparok gépesítését. Ennek szintere időrendben Anglia volt, ahol a szövőipar forradalmával megszületett a mai tőkés termelő rendszer. A TÖMEGGYÁRTÁS A második ipari forradalmat a gőzgép (a vasút) uralma jellemzi. És miután az ily gépekhez már nagyon sok acél kellett, a kapitalizmusnak ezt a fázisát acél-kapitalizmusnak nevezték el az előző textil-kapitalizmussal szemben. A harmadik ipari forradalmat a belső robbanásu gépek, — amiket az olaj valamelyik terméke hajt, — tették lehetővé. Azért ezt a korszakot az olaj-kapitalizmus néven említik. Ez tette lehetővé az igazi tömeggyártás kifejlődését. És mint minden fejlődésnél, úgy itt is áll az a természeti törvény, hogy az ipari forradalmak egyre gyorsulóbb tempóban következtek be. Amig a kapitalizmus első fázisa közel száz évig tartott, a másodikra, amely az első világháború utáni évekig számítható, már körülbelül csak 50 év jutott. , , . A harmadik korszakra már alig adhatunk három évtizedet, noha az olaj végleges kiküszöbölése az atomenergia felhasználása révén még jó távol van. Mi okozza tehát a jelenlegi ipari forradalmat? A gazdasági szakértők állítása szerint az iparok egészen uj AUTOMATIKUS berendezése. Az utolsó pár év alatt ugyanis a technika annyira fejlődött, hogy rendkívül sok olyan munkát tudnak automatikus gépekre bízni, amelyeket azelőtt csak szakképzett munkások végeztek. ÖNMŰKÖDŐ GÉPEK A legutóbbi szaklapok hírei szerint az eszterga pádtól kezdve a fúrógépekig mindenféle más megmunkáló gépekkel egyetemben automatikussá tehetők, vagyis úgy be lehet állítani, hogy az első darab munka elkészítése után önműködően, — munkás nélkül, — készíti a többi másolatokat, akárhány ezret, ha kell. A tömeg- gyártásnál géprészekből igen sok azonos darabra van szükség. A CIO elnöke, Walter Reuther Labor Day napján Windsor, Ont. városban beszélve már rámutatott arra, hogy mit is jelent az ipar ily nagymérvű automatikussá tétele. “Amig eddig 24 munkaóra kellett egy engine-block elkészítéséhez, most az automatikus gép 14 és fél PERC alatt készíti el és egy munkás több ilyen gépre “ügyelhet”, — mondotta Reuther. Az ily automata gépek az okai annak, hogy az autóiparban oly sok munkást tettek le, — tette hozzá. Reuther folytathatta volna ezen uj ipari forradalom következményeinek a felsorolását legalább azzal, hogy lám a Studebaker Co. munkásai “önként” leszállították a munkabéreket, hogy Mt gyár versenyezni tudjon a Ford, a General Motors és egyéb nagy, már automatikus gépekkel rendelkező cégekkel. Ugyanezt tették a Willys alkalmazottai is és most már egyre-másra jönnek a jelentések, hogy a textil és más iparokban is a munkások “önkéntesen” leszállítják a béreiket. “Önkéntesen” szállítják le saját béreiket, amikor a drágaság még egyre emelkedik, mert ha nem egyeznek bele az alacsonyabb bérekbe, akkor állítólag lezárnák azon gyárakat, amelyekben dolgoznak. És igy mi lesz? — kérdezhetjük, ha egyre több és több árucikket tudnak termelni, de ugyanakkor a munkásosztály vásárló ereje csökken? DEPRESSZíb VAGY HÁBORÚ A politikai propagandával nem törődő gazdasági szakértők válasza erre a kérdésre egy igen rosszhangzásu szó: DEPRESZ- SZIÖ. A politikus nemzetgazdászok azonban gyakorlatból tudják, hogy azt el lehet kerülni egy jókora HÁBORÚVAL. A jelenlegi ipari farradalomnak tehát a következménye depresszió, vagy háború. Tessék választani! De mindkét esetben felmerül a kérdés: ÉS AZTÁN'* Mert a háború vagy depresszió csak ideiglenes megoldást adnak. És végre szóvá kell tennünk azt is, hogy miért van oly nagy szükség erre a legújabb ipari forradalomra? A válasz igen egyszerű: azért, mert a kollektív termelésre áttért országok rohamosan fejlesztik iparaikat, azokban is folyamatban van az automatizálás. Ott is egyre jobb, egyre tökéletesebb gépeket alkalmaznak. És végre, ami a legfontosabb, a kollektív termelő országokban szinte egy csapásra keresztül vitték az iparok egyesítését. Ott minden ipar már igazi nagy, az egész országra kiterjedő vállalat, amely EGYSÉGES VEZETÉS ALATT ÁLL. A kis gyártelepek oly egyesítése, aminek itt most tanúi vagyunk, ott megtörtént, ott az alapját képezi az uj termelési rendszernek, azért és csakis azért fejlődhetnek az iparok oly rohamlépésben. A tőkés sajtó rendkívül irigységgel jelenti, hogy a németországi Leipzig városban tartott ipari kiállításon a népi köztársaságok igen sok exportálásra szánt gépet mutattak be. Az oroszok és a csehek nagyszerű automobilokat, szövőgépeket és igen finom tudományos eszközöket kínáltak exportra. A ldnai, a svéd, a svájci és egyéb ipari kiállításokon is nagy feltűnést keltettek a népi köztársaságok az exportra kínált áruikkal. A tőkés termeié világot tehát az a veszély fenyegeti, hogy elveszti a világpiacot, ha kivitelre szánt cikkeinek árait nem szállítja le. Ez a legfőbb rugója az amerikai iparok gyors automatizálásának. A FEJLŐDÉS MENETE Az eddigiekből azonban azt a konklúziót kellene levonni, hogy ha az iparok ily automatizálása Amerikát a depresszió vagy az Ti jabb háború felé viszi, akkor ugyanezen jövő előtt állnak a népi köztársaságok is. Ez a konklúzió azonban helytelen lenne, mert a tőkés és a kollektív termelés tisztán csak a profitra történik, az automatizálás révén ott a munkások, — tehát a fogyasztók nagy tömegének vásárló képessége esik; a kollektív termelésnél azonban kiküszöbölték az egyéni profitot, minél többet termelnek, annál több jut minden termelőnek, vagyis a munkástömegek vásárló képessége nemhogy esne, hanem éppen ellenkezőleg emelkedik. Éppn a két termelés közötti ezen nagyon lényeges külömbség hozta létre a kollektív termelési rendszert, amely a termlési rendszerek fejlődésében az előrevetett lépést jelenti, — olyan lépést, melyen át fog menni a termlés az egész világon. Mintahogyan a rabszolga rendszert követte a feudalizmus, azt pedig a kapitalizmus, úgy ezt is követni fogja a kollektív termelés széles a világon minden háború és minden depresszió dacára is. Ezt a természeti törvény t mutatja be az iparok jelenlegi nagy központosítása, a gyári gépek automatizálása; szóval a jelenleg szemünk előtt folyó NAGY IPARI FORRADALOM, melyben csak kis buborék az a háborús uszítás és csetepaté, amivel a fejlődés folyamatát megakadályozni akarják. Amerikában fogott kínaiak Az amerikai sajtóban elég gyakran hallottuk a panaszt, hogy a Szovjetunión, vagy valamelyik népi köztársaság nem enged haza amerikai polgárokat, mert kémkedés, vagy valamiféle bünügy- gyel hozzák őket kapcsolatba. Ugyanez az amerikai sajtó eddig nagy titokban tartotta, hogy az Egyesült Államok nem engedi vissza Kínába azt a több mint kétezer kínai diákot, akik a jelenlegi krízist megelőzőleg tanulni jöttek az amerikai egyetemekre. Ezen kínai diákok, — akiket a szó szoros értelmében hadifoglyoknak tartanak, — most végre nyílt levelet intéztek Eisenhower elnökhöz, kérve, hogy engedjék őket szülőhazájukba, ahonnan törvényes kretek közepeit jöttek ide s végezték el tanulmányaikat, igy most már vissza akarnak menni családjukhoz, szeretette- ikhez. És ha már nem engedik vissza, legalább mondják meg, hogy micsoda jogon fogják őket az Egyesült Államokban, holott semmiféle bűnt sem követtek el. A csak néhány liberális lapban közzétett nyílt levélből idézzük az alábbi sorokat. “Mi, ezen levél 19 aláírója, akik több ezer kínai diákat képviselünk s akik már több évet töltöttünk az Egyesült Államokban a tudomány valamely ágának tanulmányozásában az ország kü- lömböző főiskoláin, tisztelettel kérdezzük az amerikai hatóságokat, hogy miért nem engednek bennünket haza, szülőföldünkre? Vannak közöttünk olyanok, akik már családapák, ezeket elválasztják feleségeiktől, gyermekeiktől; másokat szüleiktől, jegye-
